A körúton járva én is belefutottam az ominózus plakátokba, melyek úgy tűnik egy fél országot állítottak a feje tetejére, legalábbis néhány nap erejéig. A konkrét reklámanyag, ami az én kis életembe betört két hölgyet ábrázolt, amint épp egyazon üvegből - roppant környezettudatos módon szívószállal - szívják kifelé a cukros italt, a plakát üvege pedig össze volt firkálva, jól.

"Inkább akkor a Penny-s kóla...", valami ilyesmit próbált felrajzolni az alkotó, kifejezendő ellenszenvét a homoszexualitással szemben.

Ez csupán aprócska jele annak a közéleti viátnak, - mit vitának, orkánnak! - amit a kampány elért. Híres színházi rendezők, az uralkodó párt holdudvarának prominens újságírói, melegek, és nem melegek, humoristák, és humortalanok, a közösségi médiában dühöngő átlagemberek, és a széles tömegeket elérő médiát uraló befolyásosok, mindenki fújja a magáért, ki pro, ki kontra.

Mindenki gondol valamit, kevésbé meglepő módon a legtöbben azt gondolják, hogy ez így helyes, mármint a homoszexualitást el kell fogadni, love is love, ezzel én is abszolút egyetértek: a homoszexualitással, mint született emberi tulajdonsággal nincsen semmi, de semmi baj.

Van azonban itt valami, amiről megfeledkezünk.

Ez nem más, mint az a hideg számítás, amivel a multi ezt az egész kampányt komponálta. Marketinges, és kommunikációs szakemberi fejjel lássunk egy rövid vázlatot, előre gondolkodva mire számíthatunk, ha Magyarországon elindítunk egy kampányt, melyben azonos nemű párokat felvonultató kreatívokat használunk:

-volt szocialista ország, csupán 1990 óta járja a demokrácia útját, 

-európa talán leghosszabb ideje egyazon helyen élő kultúrája, hol erősebb, hol gyengébb hagyományokkal,

-2010 óta folyamatosan rommá veri ellenfeleit a konzervatív párt, 

-a Budapest Pride eseményt egy kisebb hadseregnek kell védenie minden nyáron, 

-aki három hónapnál tovább élt itt valaha, az jól tudja: annyi bolond, mint itt, nincsen sehol másutt.

És még hosszasan sorolhatnánk, a napnál világosabb PR szempontból, hogy Magyarországon ez a kampány kis túlzással olyan, mint amikor a negatív hős lazán kiveszi szájából a cigit, majd szinte hanyag mozdulattal - lassított felvételben - a fél focipályányi területen szétfolyt benzinbe pöcköli.

A várt hatás nem marad el.

Olyan mennyiségű ingyen médiafelületet kapnak a kampány okoztva vitának köszönhetően, amennyiről a legtöbb cég álmodni sem mer. Arról nem is beszélve, hogy most pár hétig divat lesz megvenni a termékeiket, kifejezendő az együttérzést a melegekkel. 

A problémáinkat nem egy multi fogja megoldani, ezt nekünk kell megtennünk. Azzal, hogy fabábuként ugrálunk minden egyes alkalommal, amikor rántanak egyet rajtunk az ügyesen kiszámított kommunikációs húzásokkal nem sokat segítünk sem magunkon, sem a hazánkon.

Hiába, a marketing szinte bármire képes, feltéve, hogy jól csinálják. A "bármi" esetünkben természetesen "csak" az emberek fejében élő szterotípiák, általában a berögzült gondolatok, netán előítéletek megsemmisítését jelenti. Az elektromos autók kapcsán sokak úgy gondolják, hogy szép-szép, talán még valóban környezetkímélő is, viszont valahol egy vizibicikli, és egy angoloknak szánt guruló sörpad között van az erejük.

Márpedig egy autótól pontosan azt várjuk, hogy vigyen el bárhova, és legyen bivalyerős, hiszen az életünk is múlhat azon, hogy milyen helyzetből tud kihúzni minket a kocsink, és milyenből nem. A nagy távolságú utazások kapcsán jó eséllyel nem változtatja meg sokak véleményét a Ford alábbi kisfilmje, az erő kapcsán viszont minden bizonnyal sokan másképp gondolkodnak ezentúl.

Egymmilió font súlyú vasúti szerelvényt húzott el egy elektromos pickup, ez bizony komoly teljesítmény. Egy font 0,5 kg-ként van meghatározva, a pontos érték: 0,453592. Ennek megfelelően egymillió font egész pontosan 453 592,37 kg. A videóból úgy tűnik, hogy ez semmilyen problémát nem okozott a járműnek, azt persze nem tudjuk, hogy mi lett a sorsa a kísérlet után.

Mire ezeket a sorokat olvasod, könnyen lehet, hogy a legismertebb kriptopénz árfolyama 10 000 dollár alatt jár, ahogy mondani szokták: visszakorrigált. Ez azonban mitsem változtat a tényen, miszerint bő két évvel a 2017-es esztelen bikapiac után ismét meglódult az árfolyam, 2019 júniusában a bitcoin átlépte a "lélektatni"-nak is csúfolt tízezer dolláros határt, sőt, miközben ezeket a sorokat írom, már tizenegyezer felett járunk.

A kérdés az, hogy miért. A válasz nem olyan egyszerű, aki egy kicsit is hitelesen, őszintén dolgozik a kriptopénzek területén, az férfiasan, vagy férfiakat megszégyenítő női határozottsággal el fogja ismerni, hogy általában fogalmunk sincs arról, hogy pontosan mi miért történik ezen a piacon, utólag persze mindig nagyon okosak tudunk lenni. Jó közelítéssel mégiscsak "találgathatunk", a mai posztban is ezt teszem, lássuk hát a miérteket:

1. Megvolt az alja

Ez a piac - ahogy a legtöbb - ciklikusan mozog, a nagy felfutásokat összeomlások követik, majd hosszú hónapok, netán évek letargiája után ismét elkezdünk felfelé araszolni, ez átcsap óriási lelkesedéssé, majd egy csúcspontot követően ismét jön a feketeleves. A 2017 év végi csúcsot követő összeomlás, majd hosszas oldalazás után megütöttük az alját, most pedig elindulunk felfelé.

2. Libra

Nagy port vert fel a Facebook saját kriptopénzének bejelentése, nem véletlenül. Nekem nem tisztem megítélni, hogy a digitális gyarmatosítás folyamatának újabb lépéséről van-e szó, vagy másfél milliárd, banki szolgáltatásoktól eleső emberhez juttat el a jótevő Zuckerberg egy könnyen használható pénzeszközt.

Az viszont biztos, hogy annyi emberhez jut el a kriptopénzek híre, mint korábban soha, az, hogy maga a Facebook is létrehozott egyet, pedig különösen jót tesz a terület megítélésének.

3. A szabályozás (hiánya)

Sokan régóta tartanak attól, hogy az egyes kormányok elkaszálják a kriptopénzeket úgy, ahogy vannak, valóban, egy kedvezőtlen szabályozás sokat árthat. Mások szerint toleráns, sőt, egyenesen segítő szabályozás várható szinte mindenhol.

A helyzet azonban az, hogy egyik tábornak sem lett (még) igaza, bár egyre több ország kezd el foglalkozni a szabályozás kérdésével, a legtöbben csupán kerülgetik a hol forróbb, hol hűvösebb kását, nem történik semmi érdemi. Sőt, a legtöbb állam egész egyszerűen gumikalapáccsal veri bele a meglévő adó, és egyéb jogrendjébe a kérdést. Ez azért hat kedvezően az árfolyamra, mert ez a helyzet még mindig jobb, mint a tiltás.

4. Elterjedés

2019 során szinte hihetetlen mennyiségű, és minőségű hír érkezett a kriptopénzek újabb, és újabb elfogadóhelyeiről, általában a technológia terjedéséről. Az argentin tömegközlekedési vállalat, a legnagyobb japán vasúttársaság, a Nike, a Starbucks, és még egy sor állami, és piaci szereplő döntött úgy világszerte, hogy akár közvetlenül, akár közevetetten, de nyit a kriptopénz elfogadás felé, vagy saját termékeket fejleszt a témában.

Utóbbi kategóriába esik például a Nike, bár ez még távolról sem jelenti azt, hogy bitcoin elfogadóvá válnak az üzletei, de saját kriptopénz fejlesztésébe kezdett.

5. A blokklánc sikerei

Az előző pontban említettem, hogy egyre több kedvező hír érkezik a kriptopénzek elterjedése kapcsán, a mögöttes technológiára, a blokkláncra ez hatványozottan igaz. Már szinte alig van olyan multi, és óriásvállalat, ami ne használná valamely üzleti folyamatában a blokklánc technológiát, felsorolni is nehéz lenne, hogy hányan, és pontosan kik alkalmaznak külső segítséggel, vagy saját szakállukra valamilyen blokklánc megoldást.

6. Az altok sikerei

Altoknak, pontosabban altcoinoknak (alternative + coin) nevezzük a bitcoin után megjelent kriptopénzeket, ilyen például a litecoin, vagy a szintén sokat emlegetett ethereum. Az elmúlt fél-egy évben ezek is jelentős sikereket értek el, elég, ha a sokak által kakukktojásnak, vagy egyenesen "árulónak" tartott ripple-re gondolunk, ez a coin ugyanis a nemzetközi banki utalásokat segíti, gyorsítja, nem fordul szembe a bankrendszerrel.

A partnereik száma ütemesen nő, egyre több, és egyre komolyabb, nagyobb pénzintézettel állnak kapcsolatban. Köztük az ERSTE, a Western Union és sokan mások.

7. Az intézményi befektetők

Bár még mindig nincs túl sok konkrétum, de hosszú hónapok óta benne van a levegőben, különböző, nagy múltú befektetőtársaságok elkezdenek intenzíven kriptopénzekbe fektetni, ha ez megtörténik, akkor jelentős mennyiségű tőke érkezhet a piacra, ez komoly felfutást hozhat. Sokan bíznak abban, hogy ez megtörténik, ezért vásárolnak most, ez a kisbefektetői remény önmagában is felfelé hajtja az árfolyamot.

8. USA vs. Kína

Trump elnök komoly kereskedelmi háborút kezdett Kínával, az ebből fakadó globális gazdasági bizonytalanság jót tesz a bitcoinnak, hiszen sokan legalább a tőkéjük egy részét ebbe az eszközbe fektetik, a diverzifikáció jegyében. 

9. Tömegpszichózis

A bitcoin, és egyéb kriptopénz tulajdonosok száma az idődben előrehaladva óhatatlanul nő, egyes becslések szerint már több mint ötvenmillió ember birtokol valamilyen kriptopénzt. A legtöbb országban 5-8% körül mozog a kriptopénz tulajdonosok száma, ez az érték lassan, de biztosan nő.

Időről-időre, a piaci ciklusokkal is összhangban egyfajta tömegpszichózis jelenik meg, akár "kicsiben", akár "nagyobb" méretben, ha van a szomszédnek, a kollégának, sőt, még az apósomnak is, akkor én is veszek, hiszen nem akarok kimaradni.

Ez elvezet a FOMO (Fear Of Missing Out), a kimaradástól való félelem jelenségéhez, amikor emelkedésnek indul az árfolyam, akkor sokan vesznek, nem akarnak kimaradni, hiszen azt remélik, hogy még tovább fog emelkedni, a beáramló tőke hatására valóban emelkedik is. 

10. Mert csak.

A bevezetőben említettem, hogy csak az lehet hiteles a kriptopénzek piacán, aki elismeri, hogy az esetek döntő többségében fogalmunk sincs arról, hogy mi történik, ez igaz most is, hiszen egyetlen éjszaka alatt megütöttük a tízezret, sőt bő ezer dollárral meg is haladtuk. 

A legjobb tanács, amit adhatok, hogy most ne vegyél bitcoint, hiszen lehet, hogy emelkedni fog még, sőt, ez kifejezetten valószínű, azonban az emelkedés után összeomlás jön majd, a ravasz, ügyes befektetők előbb, vagy utóbb elkezdenek eladni, hogy realizálják a nyereségüket. Elkapni a megfelelő pillanatot az eladáshoz viszont nagyon nehéz, légy óvatos, nehogy megégesd magad. 

Sokkal jobban jársz most, ha veszed a fáradtságot, és megismersz néhány kisebb kriptopénzt, kiválasztasz egyet, amiben hiszel, és most még nem kezdett el emelkedni. Ha megértetted, hogy miről szól az a coin, látod az eredményeit is, a fundamentumot, a problémát, amit megold, úgy ítéled meg, hogy ebben valóban sikeres, akkor vegyél belőle valamennyit. A felfutás idején venni azonban botorság, mindig az alján kell venni.

Ha szeretnéd jobban érteni a kriptopénzek világát, javaslom könyvünket, mely a HVG Könyvek gondozásában jelent meg.

A kriptopénzek ismét megjelentek a mainstream médiában, a CNBC Fast Money című adásában a bitcoin és a litecoin emelkedéséről volt szó az elmúlt hónapok során. A BTC-vel kezdődik a panel, kiemeli a műsorvezető, hogy nagyon kevés választja el attól, hogy ismét megüsse a tízezer dolláros értéket.

Említésre kerül az ETH emelkedése is, viszont a rövidke szegmens csúcspontjaként a litecoin kapja a legnagyobb figyelmet, örvendezve számolnak be a 400%-os, üstökösszerű emelkedéséről. Az egyik műsorvezető hozzá is teszi, hogy: "add el a házat, add el a kocsit, add el a gyerekeket és vegyél litecoint!".

Will #Bitcoin sizzle or fizzle this summer after racing 130% higher so far this year? Our traders discuss. pic.twitter.com/LYEDSKfVJd

— CNBC's Fast Money (@CNBCFastMoney) May 28, 2019

Tény és való, a tavaly decemberi 22,93 USD-ről a litecoin idén májusra eljutott 118,15 USD-ig, szép teljesítmény bármilyen eszköztől. Ráadásul a litecoin blokkjutalom feleződés is közeledik, a "papírforma" szerint ez további árfolyamnövekedést hozhat.

Mindezek ellenére a kommentátor kijelentésével több komoly probléma is van:

Gyermekek értékesítése kimeríti az emberkereskedelem büntetőjogi kategóriáját, ez hosszas börtönbüntetést vonhat maga után. Arról nem is beszélve, hogy életünk legfontosabb befektetését a gyermekeink jelentik, hiszen idős, már munkaképtelen korunkban csak rájuk számíthatunk.

Azonban az előző pont diákcsínynek tűnik a második problémához képest. Óriási felelőtlenség és szakmai hiba vásárlásra ajánlai egy kriptopénzt, részvényt, bármi egyebet akkor, amikor magasan jár az árfolyama. Hiszen az árfolyam ideig-óráig emelkedhet még ugyan, viszont a korrekció óhatatlanul be fog következni.

A mainstream médiának akkor kellene beszélnie a kriptopénzekről, amikor a béka feneke alatt vannak az árfolyamok, ezzel segíthetnék nézőiket nyereséges befektetésekhez.

Annak ellenére, hogy hosszú évek óta dolgozom önjelölt marketingesként, és kommunikációs szakemberként, az Instagram, pontosabban insta néven emlegetett platformmal nem sokat találkoztam. Eddig. Most azonban egy társkereső projekt miatt naponta kell használnom, így az elmúlt két hónap során intenzív gyorstalpalót kaptam a működéséből, szokásaiból, hangulatából. A lényeget roppant egyszerű egyetlen mondatban összefoglalni:

az Instagram egy állatkert.

Ahogy mindig, most is tiszteletet érdemel a kivétel, találkozom kifejezetten igényes, az Instagram eredeti koncepciójának tökéletesen megfelelő profilokkal is. Sőt, még a művészi igényesség is meg-meg jelenik, remek látni például azokat a felhasználókat, akik kilenc képre osztják egy gyönyörű európai város valamelyik nevezetesség, így áll össze a szemrevaló összkép.

A profilok döntő többsége azonban random karakterekből összerakott felhasználónevekből, teljesen igénytelen, rég elfelejtett fiókokból áll. Sokszor nem is lehet érteni, hogy mi volt az illető célja, abszurd, néhol egészen szürreális, buta profilok követik egymást. Levegőbebeszélés helyett viszont lássunk egy-két példát:

_.szerelmes._sziv._ nevezetű profil követői között van csak1depis, _the_devil_is_reall_ és a_nevem_titok_legyen szintén.

"rozégeci vagxok akinek nem tecc az szophat le", a magvas bemutatkozás után terhes barbit is láthatunk boncolás közben.

Persze joggal merül fel az olvasóban a gondolat, miszerint tudatosan kerestem olyan hulladék profilokat, mint a _.szerelmes._sziv._, a helyzet viszont az, hogy szinte tök mindegy, hogy milyen témájú profilt választunk. Erre példa a Délmagyar, ahol csak egy fokkal jobb a helyzet:

Kataaaaaa harminc "a" betűvel, unikornissal, szellemmel, egyebekkel.

Arról nem is beszélve, hogy Androidon bugos az app, nehezen érthető, hogy miért ilyen igénytelen az egész. Tiniktől kapok értelmetlen üzeneteket, ismerkedési kísérleteket, kéretlen fotókat. Miért? Érthető persze, hogy a felhasználószám, és az aktivitás maximalizálása a cél, mégis furcsa, hogy szinte semmilyen szabály nincs, még akár nemiszerveket ábrázoló profilképekkel is lehet találkozni.

Ha többet tudsz arról, hogy az Instagram miért olyan, amilyen, mondd el egy komment formájában!

A plus size nőket kissé mellőzi a mai világ, legalábbis a divatiparban és a médiában nem kapnak túl sok szerepet. Pedig sokan vannak, akik kifejezetten a telt idomokat szeretik, a nekik szóló társkereső oldal összeszedett 6 okot, amiért ezek a hölgyek jobbak az ágyban, mint karcsú társaik.

Biztonságos becsapódás

A különböző szexpózok kevésbé megterhelőek a férfi medencéje számára egy telt hölggyel, hiszen egy-egy lökés során a becsapódáskor puhább felületre érkezik, így bátrabban, akár nagyobb erőbedobással is mehet az aktus, ezt a férfiak nagyon szeretik, a nőknek is több örömet okoz. Arról nem is beszélve, hogy egy karcsúbb partner esetében a hölgy számára is veszélyes lehet a hevesebb szex, a telt hölgyek esetében nincs mitől tartani.

Ösztönös vonzalom

A férfiak a vizuális ingerekre reagálnak, egy nő akkor vonzó, ha az idomai azt üzenik, hogy egészséges utódnak adhat életet, ennek evolúciós okai vannak. A telt nők nagyobb mellekkel, szélesebb csípővel rendelkeznek, ez a látvány ösztönösen izgató a férfiak számára, minél nagyobb a vonzalom, annál jobb lesz maga az aktus is.

Van mit fogni

A férfiak nagyon szeretik, ha a nőies idomokat megérinthetik, megfoghatják, egy telt nő esetében erre bőven van lehetőség. Ezzel szemben a karcsúbb hölgyek bár szintén nagyon vonzóak lehetnek, de kevesebb lehetőséget nyújt a testük a kéz számára.

A nevetés afrodiziákum

A telt hölgyek vidámak, jó a humoruk, a nevetés pedig növeli a szexuális érdeklődést, hiszen a férfiak ösztönösen vonzódnak a vidám nőkhöz, a nevetés az egészség megnyilvánulása. A nevetés szinte afrodiziákumként hat a férfiakra, nőkre egyaránt. Ennek oka az endorfinban keresendő, a karcsúbb hölgyek kevesebbet esznek, sokat fogyókúráznak, így a “boldogsághormon”-ként is ismert molekulából kevesebb van a szervezetükben.

Több önbizalom

A telt nőknek több az önbizalmuk, mint vékonyabb társaiknak, márpedig a szexhez nagyon kell az, hogy egy nő bátran vállalja a testét, jól érezze magát a bőrében. A magasabb önbizalomnak az az oka, hogy a telt nőknek nem kell megfelelniük a manapság uralkodó, szigorú szépségideálnak. Ezzel szemben azok a nők, akik folyamatosan aggódnak a külsejük miatt, a testük legapróbb tökéletlenségeivel is sokat foglalkoznak, nehezebben tudják elengedni magukat, ez a szexre is kihatással lehet. A szépség belülről fakad!

Elfogadóbbak

A telt nők elfogadóbbak partnerükkel szemben, nem ítélkeznek akkor sem, ha a másikon is van némi felesleg. Ez szintén olyasmi, ami könnyedebbé, játékosabbá és mindkét fél számára örömtelibbé teszi az együttléteket.

Izgalmas kutatásról számolt be a mexikói UNAM egyetem, Filemon Alvarado és Edgardo Morales eredményei szerint "jelentősen" boldogabbak azok a férfiak, akik egy telt hölggyel élnek házasságban. A pszichológia tanszéken végzett munka szerint az úgynevezett plus size nők karcsúbb társaikhoz képest jobban értik férjük igényeit, ez az egyik meghatározó tényező, ami sikeresebb, boldogabb házasságokhoz vezet.

Ennek eredményekép férjeik többet mosolyognak, jobban érzik magukat a bőrükben, a kissé merész végkövetkeztetés szerint ezáltal tovább is élnek. A vizsgálat egyik "melléktermékeként" az is kiderült, hogy a telt nőknek az önbizalmuk is erősebb, kiállnak magukért, gyakrabban mondják ki, amit gondolnak, mint más nők.

Az is kiderült, hogy a plus size nők gyakrabban tekintenek pozitivan az életükre és a házasságukra, mint vékonyabb társaik, ez is jótékony hatást gyakorol a házasságukra. Mindezeken túl a férjeikre nem helyeznek nyomást a külsejük kapcsán, nem várják el, hogy rendszeresen mozogjanak. 

Mostanában szinte divattá kezd válni a plus size, egyre többször jelennek meg a mainstream médiában is telt hölgyek, és urak. Itthon is egyre elfgoadottabbak a teltek, olyannyira, hogy külön társkereső oldal is indult már azoknak, akik ebben a kategóriában szeretnének ismerkedni. 

Mésfél év munka, tengernyi probléma leküzdése után ezen a héten megjelent egy könyv, melyet négy munkatársmmal hoztunk létre. Azért készülhetett el, mert hiszünk abban, hogy a Bitcoinnak, és általában a kriptopénzeknek, főként a blokklánc technológiának nagy, és egyre nagyobb jelentősége van a világban. Nem titok az sem, hogy a nagybetűs egó is hajtott minket, szerettünk volna elsőként előállni egy komoly könyvvel a kriptopénzek témájában. Sikerült.

Olyan területről van szó, amiről okkal hisszük, hogy hosszú évek mellőzöttsége, érdektelensége után a mindennapok részévé válik, sőt, forradalmi jelentőségű változást hoz a világban. Olyasmi változik meg, ami a munkánktól, érdeklődésünktől függetlenül mindannyiunkat érint, ez nem más, mint a pénz.

Gyökeresen átalakul a pénz lényege, a következő évek, évtizedek során szinte teljesen elszakadunk a nemzeti, központi bankok, az egyes államok mindenhatóságától a pénzünk kapcsán. A Bitcoin igazságosabb, tisztább, befolyástól mentes pénzrendszert teremt, ami független bármilyen központi hatalomtól, vagy cégtől, hűen szolgálja a gazdaság működését.

A könyvben áttekintjük a blokklánc technológia működését, megismerjük a kriptopénz kereskedés rejtelmeit, szóba kerülnek az ICO-k, bevezetésképp a pénz rövid történetét is összefoglaljuk. Itt rendelhető meg, köszönjük, ha megtisztelsz bizalmaddal!

Kriptopénz ABC - HVG Könyvkiadó 2019

Ismeretterjesztő könyv a blokklánc technológia működéséről, és a bitcoinról, a kriptopénz befektetés, kereskedés rejtelmeiről.

A mai harmincas generáció gyerekkori emlékei között különleges helyen szerepelnek az úgynevezett "handheld" konzolok, azaz azok a videójáték gépek, amiket könnyedén betehettünk a hátizsákunkba, a buszon, vonaton, netán a metróban is bátran játszhattunk velük, hiszen megálltak a saját lábukon, TV nélkül is.

Ahogy a videójáték-ipar sok más területén, úgy ebben is a japán Nintendo volt az úttorő, egyben a legsikerebb szereplő, hozzájuk kötődik az egykor világszerte méltán népszerű Game Boy. Természtesen itthon is jelen volt és sokan szerették, mind a mai napig viszonylag olcsón hozzájuthatunk egy-egy matuzsálemhez.

Persze az olcsóbb, kínai koppintások is hamar elárasztották a piacot, ezekkel főként Tetris-t játszottunk, ki több, ki kevesebb ügyességgel pakolta egymásra a jól ismert formákat. A Game Boy minőségét, különösképp a platformra írt játékok izgalmát senki sem tudta utánozni, ezért is vált legendássá a robosztus kis tárgy.

Most azonban visszatér a Game Boy, méghozzá különleges formában. A Google és az Apple applikáció áruházaiban régóta vannak úgynevezett emulátorok, melyekkel a korabeli játékokkal játszhatunk, ezek azonban nem képesek visszaadni az egykori hangulatot.

Ennek vége, hiszen érkezik a Smart Boy, egy különleges eszköz, melyet a Samsunggal közösen fejlesztettek, segítségével eredeti Game Boy kazettákat indíthatunk el a telefonon. Az eszközhöz, pontosabban az eszközbe helyezzük a telefonunkat, abba pedig egy kazettát, és már játszhatunk is.

Ötven dollárba kerül, itt lehet megrendelni, USB-C csatakozós telefonra van szükségünk, két külön applikációt is telepítenünk kell ahhoz, hogy használhassuk az eszközt. Bár a játékélményt ez nem rontja, de technikai érdekesség, hogy nem a kazettáról játszunk, hanem annak teljes tartalmát másolja át a Smart Boy a telefonunkra. Némi beállítgatást is igényel, de ez nem tűnik túl bonyolultnak a bemutatkozó videó alapján.

Neked mi volt a kedvenc játékod ebből a korszakból?

Tegnap nagy napra ébredtünk a munkatársaimmal, hiszen elérkezett az, amire másfél éve várunk. Bizony, megjelent a könyvünk, legalábbis előrendelhetővé vált, a fizikai könyv kézbevételére még várnunk kell egy-két hetet. Ebben a posztban megpróbálom összefoglalni mindazt, amit ebből az egészből, egy könyv megírásából megtanultunk.

Könyvet írni pokoli nehéz és nagy munka.

Ezzel véget is érhetne a poszt, de ennél azért legyünk igényesebbek, nézzük meg, hogy mit szűrtünk le az egész folyamatból.

Kiadják, vagy nem adják?

A kiadó meglehetősen másképp néz ki, másképp viselkedik, mint ahogy azt a jó öreg hollywoodi filmeken szocializálódott ember elképzeli. Nem csapják rád ordítva az ajtót, nem aláznak meg azzal, hogy amit írtál, az úgy szar, ahogy van.

A kiadó konstruktív, segítőkész, elhalmoz tanácsokkal, útmutatást nyújt, segít, amiben csak tud, még jóval azelőtt, hogy végső döntést hozna arról, hogy kiadja-e a könyvedet, vagy sem. Mindez persze nem jelenti azt, hogy könnyű eljutni a szerződéskötésig, ez ugyanis nehéz, hosszadalmas és rengeteg munkát igényel.

Folyamatosan csiszolni, módosítani, újra és újraírni kell az anyagot ahhoz, hogy a kiadót meggyőzd arról, hogy a munkád méltó arra, hogy a nevüket adják hozzá. Nem lehetetlen azonban eljutni idáig, a titok az, hogy hallgass rájuk, fogadd meg minden tanácsukat, te az első könyvedet írod, ők viszont évtizedek óta adnak ki könyveket, mindent, és mindennek az ellenkezőjét látták már ebben a szakmában.

Ha úgy döntenek, hogy kiadják

Amikor eljutottunk a szerződéskötéshez, akkor elégedetten dőltem hátra, úgy gondoltam, hogy a lassan egy éve tartó munkámnak vége, elértük a célunkat, lesz egy remek könyvünk. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A szerződéskötés önmagában ugyanis még nem jelenti azt, hogy a könyved ki lesz adva.

Ha ugyanis nem vagy képes és hajlandó arra, hogy az ezen a ponton megjelenő kiadói szerkesztővel közösen átdolgozd a könyved, akkor nem lesz kiadva, hiába van szerződésed. Forrásokat kell pótolnod, a fejezetek terjedelmi arányait kell csiszolnod, a személyes hangvételből néhol vissza kell venned, máshol fel kell ütnöd egy kis humorral a táviratira sikeredett stílusod.

Bizony, a munka oroszlánrésze a szerződéskötés után következik. A kiadó nagyon magas elvárásokat támaszt, egész egyszerűen azért, mert egy könyv azért könyv, mert igényes, minden apró részlet átgondolt, alaposan kimunkált. Nem lehet átgondolatlan, összecsapott egyetlen egy bekezdés sem, minden egyes gondolatnak "ülnie" kell a maga helyén, kerek egész, kifogástalan munkát várnak.

Mivel tehettem volna egyszerűbbé a saját dolgom?

Ez a pont az egész poszt legfontosabb része, hiszen itt összeszedem azokat a "titkokat", amikkel jóval könnyebbé tehettem volna a kiadóval közös munkámat. Ehhez persze tudnom kellett volna, amit akkor még nem tudtam, de remélem, hogy nektek segíthetek:

A forrásmegjelölés elengedhetetlen, bárhol, ahol felmerülhet a "honnan tudjuk?" kérdés, ott szükség van egy forrásra, méghozzá az adott kiadó által megkövetelt formában. Ha ezt nem tesszük meg, akkor hosszú napokat, akár heteket tölthetünk majd a források pótolgatásával. Ha megvan minden forrás, akkor azokat még a megfelelő szerkesztéssel is el kell látnunk, unalmas, kihívás nélküli, monoton munka, éppen ezért jobb, ha menet közben oldjuk meg a feladatot.

Az arányoknak nagy jelentősége van. Az író önérzetes típus, ha úgy gondolja, hogy valaminek 25%-al több figyelmet szentel, mint más témáknak, akkor az úgy van jól. Legalábbis az író szerint. A kiadónak viszont az olvasó kényelmét kell szem előtt tartania, sok munkát megspórolhatunk, ha eleve odafigyelünk az arányosságra a fejezetek megírásakor.

Rengeteg energiát öltem abba, hogy minden egyes mondat tökéletes legyen stilisztikában, szavak számában, mondandóban, az információ pontos mennyiségében szintúgy. Ez is nagy hibának bizonyult utólag. A kiadó munkatársai át fogják írni a mondataink szinte mindegyikét, a saját elképzeléseik szerint, ezt a magyar nyelv legszigorúbb szabályai határozzák meg. Írjunk szépen, helyesen, jó stilisztikával, az elütéseket is javítsuk, de ne fektessünk túl sok energiát a mondataink tökéletesítésébe.

Aki sokat markol, keveset fog

Ez a gondolat az előző ponthoz tartozik, ám olyan fontosnak érzem, hogy külön bekezdésben lesz róla szó. Aki sokat markol, az keveset fog, ez az élet minden területére igaz, egy könyv megírására különösképp. Egy könyv sosincs kész, egy idő után viszont egyszerűen le kell zárni, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor sosem lesz kiadva.

Csak annyi fejezetbe, témába kezdjünk bele, amennyit van időnk, erőnk, lehetőségünk a fenti kritériumok szerint tisztességesen be is fejezni, ha nem így járunk el, akkor a végtelenségig fogjuk írni. Arról nem is beszélve, hogy csak olyan témákat érdemes megragadni, amikről tudunk annyit mondani, hogy önálló fejezetté, egységgé válhassanak a könyvben.

Ez szintén egy olyan hiba, amit én elkövettem, az lett a vége, hogy sok munkát egyszerűen ki kellett dobni az ablakon, hiszen kiderült, hogy nem áll meg a lábán, mint önálló fejezet, a meglévő fejezetekben pedig egyszerűen nem találtuk meg a helyét.

Amiért érdemes könyvet írni

Bár ahogy írtam, a mi könyvünk még csupán az előrendelésnél jár, így egyelőre nem tudok túl sok eredményről beszámolni, mégis azt kell mondanom, hogy egy könyv megírása olyan út, amin érdemes végigmenni. Hosszú, nagyon hosszú, megerőltető, rengeteg kitartást és lelki erőt igényel. Viszont hatalmasat fejlődhetünk általa. A szó minden értelmében többé válunk, nem csak az alkarizmok, de a lelki izmok is szépen megerősödnek, tengernyi jogos kritikát kell ugyanis meghallgatnunk és megfogadnunk.

Nem állítom, hogy vízen járok azóta, hogy kiadták a könyvem. De erősebb ember lettem. Mindenkinek, aki a könyvírás gondolatával kacérkodik azt javaslom, hogy keressen egy kurrens, aktuális, releváns témát, írja meg a legjobb tudása szerint, majd kezdjen el kiadókkal beszélni, üsse végig az elképzelését. Sok sikert mindenkinek!