Értjük-értjük, a jogrend, jogállamiság szent, hiszen ha nem így lenne, akkor a nyílt utcán akasztanánk még mindig fel embereket, vélt vagy valós, hevenyészett bizonyítékok, információk alapján. Értjük-értjük, kell a rend, civilizált, európai állam akarunk lenni, mindennek megvan a maga útja, szabályai, formái.

Értjük-értjük, kapott a pedofil perui követ ítéletet, hiszen mégiscsak, na, a legnagyobb közfelháborodást elérő bűnt követte el. Azt is értjük, hogy az ügyész súlyosbítást kért. De azt már nem értjük, hogy a jó életbe volt pofája Kaleta ügyvédjének enyhítést kérni, amikor az ítélete így is egy vicc.

Sőt, rosszabb, mint egy vicc, egy év felfüggesztett, és félmillió forint büntike. Minden bizonnyal ebben a percben is pedofil pornót néz emberünk, drága Gábor, persze ha van egy kis esze, akkor egy pincében húzza meg magát. Értünk mindent, a baj csak az, hogy minket viszont senki.

A jog, a rend, a jogrend szép dolog, de van valami, amiről a mindenkori jogalkotó, a mindenkori állam, a mindenkori bírói rendszer kategórikusan megfeledkezik. Ez nem más, mint a TÁRSADALMI IGAZSÁGÉRZET, amit azért nem ártana legalább időről-időre, legalább egy egészen kicsikét tiszteletben tartani, mert ha nem így teszünk, annak súlyos következményei vannak, lássuk mik ezek:

• az állampolgárok államba, közrendbe, bírói-ügyészi rendszerbe vetett bizalma elkezd a nullához konvergálni.
• az állampolgárok karhatalmi szervekbe, a bűnüldözésbe vetett bizalma elkezd a nullához konvergálni, még akkor is, ha adott esetben nem terheli őket felelősség a nevetséges ítéletért, az emberek nem fogják elegánsan szétválasztani a kettőt.
• az emberek világba vetett bizalma, hite elkezd a nullához konvergálni, akár van összefüggés a "világ" és a nevetséges törvényalkotói / bírói / ügyészi gyakorlat között, akár nincs.
• az emberek egymásba vetett hite, bizalma elkezd a nullához konvergálni, hiszen ha egy Kaleta típusú féreg szabadon mászkálhat, akkor akár a szomszédom is lehet.

Nem könnyű ám eldönteni, hogy a fentiek közül melyik a legsúlyosabb, az mindenesetre biztos, hogy önmagában is tragikus hatású mindegyik, kivétel nélkül. Könnyen lehet, hogy a komplett társadalmi berendezkedésünk kudarcáról van szó, minden érintett fél a másikra mutogat, a rendszer egésze diszfunkcionális.

Az embereket nem érdekli, hogy a hatszázhatvannyolcperháromtizenkilecperkettőB paragrafus mit mond abban az esetben, ha a pedofil felvételek csak a száz gigabájtot meg nem haladó méretű partíció bal alsó sarkában találhatóak, és mit akkor, ha már átjutnak a jobb felsőre is. 

Az emberek igazságot akarnak, vannak esetek, amikor az igazság napnál világosabb!

Nem, nem azt kérem, hogy ezt az embert húzzák fel az első lámpavasra. Csupán azt, hogy a jó életbe, legalább egy nap börtönt kapjon minden egyes fotóért, amin gyermekeket tesznek tönkre egy életre! Végezetül lássunk még egy, minden eddiginél károsabb hatást, amit ez az ügy elér:

vajon milyen hatást gyakorol ez az ítélet a Kaletához hasonló emberek ezreire, vajon félelmet, elrettentést, vagy úgy érzik, hogy "hejjjj be jó, menjünk tovább, nincs itt mitől tartani"?

Slusszpoénként hozzá kell tennem, hogy amikor pár éve egy rágalmazási perben engem ítéltek el, akkor két év próbára bocsátást kaptam. Tény és való, a próbára bocsátás, és a felfüggesztett börtön más minőségű, eltérő súlyú ítélet.

De azért talán azt is érezzük, hogy egy év áll szemben két évvel, előbbi esetben pedofíliáról van szó a jó kurva életbe, utóbbiban arról, hogy -valóban hibát elkövetve- túlzó állításokat tettem egy cégvezér korábbi gazdasági ügyeiről. Nem, még véletlenül sem a saját kis sérelmem fáj, ez az ügy rég volt, egyáltalán nem érdekel már.

Kaleta esete fáj, ahogy fáj még sok millió embernek, a fájdalom könnyen változik bosszúvággyá, ha ez tömegesen jelenik meg, az nem túl jó, ezért kérem a mélyen tisztelt mindenkori jogalkotót, államot, ügyészi és bírói rendszert, hogy gondoljanak erre. Legalább néhanapján.

Ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató. "A rapper Killer Mike könnyek közt: Elég volt a pusztításból". Ezt a címet rezzenéstelen arccal írta egyik munkájához a 444, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne a jelenlegi helyzetben.

Fussunk neki még egyszer, olvassuk át ismét: A rapper Killer Mike könnyek közt: Elég volt a pusztításból. 

Ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató. Nem az a poszt célja, hogy rázendítsen a klasszikus "erőszakos film-zene, erőszakos videójáték = erőszak" mantrára, már csak azért sem, mert a videójátékok esetében hosszú évek kutatásai bizonyították, hogy hiteltelen a felvetés, a játékfilmes erőszak szintén nem teszi a nézőt erőszakossá, a zene pedig ismét ártalmatlan.

Valahogy mégis átszövi az amerikai rapkultúrát az erőszak, ami teljesen hiteltelenné teszi a Gyilkos Mikik felháborodását. Az áldozatról amúgy eddig azt tudjuk, hogy amerikai focival foglalkozott, majd sikertelen rap karrierbe kezdett, később 5 évet töltött börtönben fegyveres rablás miatt, halála előtt pedig biztonsági őrként dolgozott, a munkatársai kifejezetten szerették.

Ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató. Én nem tudom mi a helyes válasz, de innen nézve úgy tűnik, hogy az erőszak kultúrája szerves része a hétköznapoknak az USA-ban, egy kissé kettős mércének tűnik az, hogy egy rap számban, vagy egy fekete szájából bármi elhangozhat, de ha valódi erőszak történik velük szemben, akkor égszakadás, földindulás.

Ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató. Persze tudom jól, hogy a szövegértés a legtöbb látogatónak nem erőssége, nyilván most én leszek a rasszista, gyűlölködő, egyebek, pedig nem, nem erről van szó. Csak arra próbálok rávilágítani, hogy mindamellett, hogy ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató, talán összetettebb ez is, mármint a feketékkel szembeni erőszak.

Arról nem is beszélve, hogy az USA nagyon komplex képet mutat a rasszok, és azok szerepének tekintetében, Minneapolis város, ahol ez eset történt például fekete rendőrfőnökkel rendelkezik, a kegyetlen gyilkosságot elkövető fehér rendőr társa, aki tétlenül nézte a brutalitást pedig az arcberendezése alapján ázsiai származású. Tehát mi az egyenlet megoldása? Fogalmam, halvány lila elképzelésem sincs.

De az biztos, hogy az egyenlet szóról a 90-es évek egyik kevéssé ismert, ám ügyes filmalkotása, a pontosan a rasszok együttélésének problémájával foglalkozó Megoldatalan Egyenletek jutott eszembe, ott is az a tanulság, hogy mindenkinek megvan a maga sara, kaotikus, nehezen átlátható, legfőképp pedig mélyen szomorú az egész.

Ráadásul a teljesen jogos és érthető tüntetések tragikus módon fosztogatásokká változtak az ország számos pontján, a közösségi médiában számtalan videó kering 6-8 ember által együttesen, egyszerre véresre vert bolttulajdonosokról, akik csak a megélhetésüket szerették volna megvédeni. Öt perc sem kellett hozzá, előjött az állat sokakból, a fosztogatók egymást is verik, hogy elszedjék amit az illető lopott:

Looters who steal looters. Kensington #GeorgeFloyd #GeorgeFloydprotest #AntifaTerrorist pic.twitter.com/wLJWLbzMvU

— Javier Oliver CT (@javieroliver_ct) June 1, 2020

Nem tudom mi a megoldás, de abban biztos vagyok, hogy egy Gyilkos Miki felszólalása az erőszak ellen még viccnek is rossz. Ahogy abban is, hogy ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorfogató.

Nemrég volt szerencsénk szerepelni az RTL Klub Cápák Között c. műsorában a teltek és vidámak társkereső oldalával, a Ducitárs.hu-val. Bár tőkét nem kaptunk, mégis remekül sikerült a megjelenés, számos új látogatót, és rengeteg friss regisztrációt hozott az oldalra a szereplés. Érdekességképp azt, hogy pontosan mennyi látogatót hoz ez a megjelenés egy weboldalnak itt foglaltam össze, maga az anyag pedig alább látható:

Pár éve írtam már arról a totális hiteltelenségről, ha úgy tetszik képmutatásról, amit a lassan profétai magasságokba emelkedő filmkritkus művel, úgy tűnik a népszerűségével egyenes arányban a cinizmusa, nem mellesleg a követői ostobasága is szépen nő.

Amikor a VW botrányként elhíresült, az emissziós adatok hamisítása kapcsán kipattant autóipari fiaskó elindult, Puzsér a rá jellemző vehemenciával ugrott rá a témára, persze lássuk be, igazán magas labda volt ez mindenkinek, aki egy kicsit is érzékeny a világ dolgaira.

Nézzük mit írt minderről 2015-ben, a Mandíner hasábjain:

A Volkswagent övező botrány után már valóban csak a piac vallásának fundamentalistái gondolhatják komolyan, hogy a multinacionális részvénytársaságok által uralt és működtetett gazdaság képes lehet választ adni a jövő kihívásaira.

A gigantikus vállalatszörnyek olyan nagyra nőttek, olyan gátlástalanul törtetnek, és olyan mohón harácsolnak, hogy ha lenne a társadalmakban egy cseppnyi veszélyérzet, már konkrét tervek volnának arra, hogy miként lehet ezeket emberi léptékűre zsugorítani, a működésüket pedig átláthatóvá tenni.

Valahogy úgy, ahogy a másik hatalmas és kontrollálhatatlan képződmény, az állam kapcsán a neoliberálisok ezt nap mint nap megfogalmazzák. 

Rövidesen jelentősége lesz a jövő szónak, de előbb nézzük meg, hogy konkrétan a Volkswagenről mit gondolt akkor:

Számomra a VW ügyében nem a csalás ténye a leglesújtóbb. Nem voltak illúzióim. Ugyanakkor elegánsabbaknak gondoltam őket, úgy képzeltem, hogy ezen a szinten már nem megkerülik, hanem megvásárolják a törvényeket. Csakhogy nem.

Nem elég mindaz, amit megvesznek kilóra, nekik még több profit kell. Még nagyobb bónuszok és még fényűzőbb vagyonok, ha pedig mindezekért törvényt kell szegni vagy emberek egészségét kell károsítani, az autóipar döntéshozói épp olyan hatalommániás pszichopatáknak mutatkoznak, mint azok a brókerek és bankárok, akik alig pár éve lékelték meg a globális pénzügyi rendszert, családok millióit fosztva meg megtakarításaiktól vagy otthonaiktól.

A szokásos semmitmondáson túl semmi érdekes nincs ebben az írásban, viszont úgy tűnik, hogy azóta egy kissé átértékelhette a VW iránt érzett ellenszenvét, ez rejtélyes módon egybesett azzal, hogy felkérést kapott egy autótesztre. A német autógyár és a jövő kapcsolata is változott Puzsér fejében:

Ebben az autóban, ami a tervezést illeti, nagy adag futurizmus van. Amit mindig megnézek egy autón, az a hátsó lámpa. Egyszerűen hátsó lámpa fetisiszta vagyok, az Arteon pedig gyönyörű kivitelezést mutat e tekintetben, ahogy az első lámpák és a hűtőrács közötti harmónia is egyedülálló, én még nem láttam ilyen szép szedánt.

Szerintem ezzel az autóval érkezett el az automobilizmus a XXI. századba. Ugyanakkor számomra mindvégig idegen maradt, ez egy cégvezető autója, túl luxus, túl high class hozzám. Én a három ajtós coupé vagyok, felnövési és elköteleződési problémákkal, de akihez – formailag – ez illik, annak tökéletes”.

Érdemes összevetni ezeket a negédes ömlengéseket, mint például az "én még nem láttam ilyen szép szedánt" azzal az undorral kevert fröcsögéssel, amivel általában a médiát, és annak működését, különösen a "kilóra" megvett celebeket illeti. 

Hiába no, nem mindenkinek fontos, hogy tükörbe tudjon nézni, meg ugye eleve egy szép autóról van szó, könnyen elcsábul a férfiember, még akkor is, ha a média szennye, pontosabban egy kis szponzorpénz hívja. Persze ilyenkor szokott jönni a szokásos duma, miszerint "pénzmozgás nélküli kooperációról volt szó", a lényegen azonban ez semmit sem változtat.

Külön figyelemreméltó az a sablon, amivel önmagát szapulgatja egy kicsikét, persze csak úgy finomkán, ahogy a reklámfilmekben szokás. Megtudhatjuk, hogy ő bizony egy három ajtós coupé, akinek nem sikerült sem felnőni, sem elköteleződni.

Mi van ebben a mondatban? Az, hogy mivel nem nőtt fel, megvan még benne a fiatalos lendület, meg egy kis bohókásság, netán pajkosság, ezek azok a képzettársítások, amik jól mutatnak egy autóreklámban, hiszen nyilván maga a gépjármű vezetése is ilyenné tesz, ez pedig szexi! A belem kifordul.

Még az első lámpák és a hűtőrács közötti harmónia is egyedülálló, nem úgy, mint Puzsér korábbi, és jelenlegi gondolatai között.

Úgy tűnik lassan lecseng a koronavírus, hogy mennyire jó ötlet véget vetni a karanténnak, azt én nem tudom megítélni, az viszont biztos, hogy mindannyiunk számára rendkívüli időszak volt az elmúlt két és fél hónap. Az elején azt sem tudtuk, hogy mi lesz, véget ér-e a világ, majd lassan megszoktuk a bezártságot, végül beláttuk, hogy ahogy semmi, ez sem tart örökké. Van viszont pár dolog, amit megtanulhattunk, ezeket szedtem össze.

1. Nincsenek tartalékaink

Nem vagyok befektetési tanácsadó, 37 évesen én sem lettem még milliárdos, az viszont biztos, hogy döbbenetes volt látni, ahogy szó szerint napok alatt döltek be különböző vállalkozások, és kerültek kilátástalan anyagi helyzetbe sokan azért, mert gyakorlatilag semmiféle megtakarítással nem rendelkeztek.

Persze értem, és megértem, hogy például egy étterem gyorsan pörgő gazdasági üzem, a profitrátától függetlenül a nagy számú, és nem ritkán nagy összegű kiadások komoly terhet jelentenek, ha nincsenek vendégek, hamar jön az összeomlás. Azt is megértem, nagyrészt személyes tapasztalatból tudom is, hogy itthon sokszor még a havi pár százezer forint előteremtése sem könnyű, látom az árakat is az ALDI-ban.

Viszont akár így, akár úgy, de legalább egy minimális tartalékkal illene rendelkezni, úgy tűnik sokan itthon még csak hallomásból sem ismerik például a 10%-os szabályt, miszerint a havi bevételeid legalább ekkora részét tedd félre, függetlneül attól, hogy lenne-e rá lehetőségük, vagy sem.

2. Egy vicchez nevetés kell

Itthon is egyre népszerűbbek az amerikai megmondóemberek, akik esti műsorok keretében, részben sztárvendégeket fogadva reflektálnak a világ, elsősorban a politika történéseire, a karantént példamutatóan vállalva otthonról folytatták munkájukat. Igen ám, azonban már az első napon kiderült, hogy Stephen Colbert, Jimmy Fallon, vagy éppenséggel John Oliver valahogy mégsem olyan vicces, ha nem hallhatjuk egy-egy poén után automatikusan a nevető közönséget. 

Még akkor sem, ha jobban belegondolva valóban szellemes volt az, amit éppen mondtak, úgy tűnik, hogy egyfajta csordapszichológia is kell ahhoz, hogy valami humoros legyen. A legtöbb poén egyszerűen nem működött úgy, hogy legfeljebb a tücskök ciripelését lehetett hallani a kertből háttérzajként.

3. Otthon edzeni kurva nehéz

Ahogy gondolom sokan mások is, én is megpróbáltam otthon edzeni, nem csak az okozott gondot, hogy az otthoni két decathlonos, és egy világháborús súlyzómat már rég kinőttem. Még az sem jelentett volna problémát, hogy a szőnyegre, és ne a parkettára csapjam az edzés szerény eszközeit, egyszerűen a konditerem hangulata, a hangos zene hiánya, és talán a macska folyamatos bámulása megölte az egészet. 

Persze a fekvőtámasz-guggolás-felülés szentháromságot bárki tudja alkalmazni, de otthon edzeni egyszerűen szar, akinek jobbak a tapasztalatai, az legyen szíves elmondani egy kommentben.

4. A szabadságvesztés komoly büntetés

Ez a pont nem igényel különösebb magyarázatot, a karantén alatt mindenki átélhette, hogy milyen bezárva lenni. Nem jó.

5. Az egészség a legnagyobb kincs

A "közembereken" túl sorra érkeztek hírek különböző sportolókról, zenészekről, egyéb hírességekről, akik vagy elkapták, és megszenvedték a vírust, vagy egyenesen bele is haltak. Bármennyire elcsépelt, mégis örökérvényű a gondolat, miszerint az egészségünk a legnagyobb értékünk, tök mindegy mennyi pénzünk van, ha megbetegszünk, akkor ugyanúgy kínlódunk, ha pedig meg kell halni, akkor sincs menekvés.

6. Teljes felkészületlenség uralkodik a világon

Hány évvel ezelőtt született az első fejlegyzés egy járványról? 1000? 5000? Azon sem csodálkoznék, ha még barlangrajzok is lennének arról, hogy ha az egyiknek piros foltok jelennek meg a testén, akkor távol kell tőle maradni, ellenkező esetben hamarosan mindenkinek piros foltok lesznek a testén.

Én nem tudom, hogy mi van a háttérben, de az biztos, hogy amikor ez kirobbant, akkor az egész emberiség egyetlen borjúként bámult az új kapura, teljesen fogalmatlanul álltunk a szituáció előtt. Nem csak a kormányok, globális szervezetek szégyene ez, hanem mindannyiunké. Járványok voltak, vannak, lesznek, hogy ez miért volt ekkora meglepetés, az számomra érthetetlen.

7. Már tényleg egy faluban élünk

Jó eséllyel ez volt a legkisebb meglepetés, de most végérvényesen bebizonyosodott, hogy az egéz bolygó egyetlen közösséggé változott, talán még az Antarktiszra is eljutott a vírus. Ez csak azért érdekes, mert legközelebb tanulságos példa lehet a mostani arra, hogy amit a világ másik végéből hallunk, az hamarosan hozzánk is el fog érkezni.

 8. Azért a víz az úr!

Habár fölűl a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr! Bár Petőfi verse arról szól, hogy egy társadalom miként kerekedhet felül az elnyomóin, bátran értelmezhetjük úgy is, hogy a víz a természet, a rajta utazó élősködő gálya pedig mi magunk vagyunk. Most kiderült, hogy még a természet a főnök, bármikor seggberúghat minket, miután a járvány véget ért, ismét előkerül a klímavédelem kérdése, bár nem hiszem, hogy bármit is megtanultunk a mostani csapásból.

9. Sokkal szerényebben is lehet

Sokszor körebfutott a Facebookon az a poszt, már-már mém, amiben arról van szó, hogy milyen érdekes, hogy a gazdaság bajba kerül, ha csak a legszükségesebbeket vesszük meg. Csak remélni tudjuk, hogy sikerül a gazdaságot úgy talpra állítani, hogy szerényebben élünk, kevesebbet pazarlunk, és sokkal inkább csak a valóban szükséges termékekre, és szolgáltatásokra fókuszálunk. Valahogy túléltünk szolidabb fogyasztással is, így is kéne folytatni.

10. Az iroda sokaknak teljesen felesleges

Nem kívánom, hogy az ingatlanfejlesztéssel, és irodabérléssel foglalkozók nehéz helyzetbe kerüljenek, az viszont az előző ponttal összefüggésben tök jó lenne, ha valóban csak azok járnának be az irodába, akiknek ez valóban fontos. Elég, ha arra gondolunk, hogy még a karantén alatt is kialakultak szabályos dugók a hazai városokban, most, hogy itt a lazítás pedig már szinte ugyanúgy kaotikus a helyzet, mint korábban.

Nem kell mindenkinek irodába járnia, rengeteg cég van, ami tökéletesen működik online. Az iroda-mánia óriási pazarlással jár, üzemanyagot, pénz spórolhatunk ha csak akkor megyünk be, amikor az tényleg elengedhetetlen.

Mondd el egy komment, formájában, hogy te miként látod, arra is kíváncsi vagyok, hogy a kapcsolataitokra miként hatott a karantén!

A romák nagy része napi szinten tapasztal megkülönböztetést a származása miatt, ennek ellenére a többségük mégis szívesen élne kapcsolatban egy nem romával, többek között ez is kiderült egy új társkereső szolgáltatás felméréséből. Különböző Facebook csoportokban lettek megszólítva a kérdőív kitöltői, több százan járultak hozzá tapasztalataikkal a Romaszerelem.hu munkájához.

Elsőként arról kérdezték a résztvevőket, hogy éltek-e már párkapcsolatban egy nem romával, a válaszadók 66,7%-a válaszolt igennel, az is kiderült, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a legnagyobb része több mint öt évig tartott.

Fontos kérdés volt az is, hogy szeretnének-e kapcsolatban élni egy nem romával azok, akiknek ilyen kapcsolata még nem volt, ebből kiderült, hogy 42,5% határozottan elzárkózik ettől, azonban 37,% úgy nyilatkozott, hogy szívesen élne kapcsolatban egy nem romával, 20% pedig lehetségesnek tartja, legalábbis nem zárja ki ezt a lehetőséget.

A kutatásnak az is része volt, hogy tapasztalnak-e megkülönböztetést a Magyarországon élő romák, csupán 25% nyilatkozott úgy, hogy nem, még sohasem érte hátrányos megkülönböztetés a származása miatt. 34,1% adta azt a választ, hogy 2-3 alkalommal érte már valamilyen megkülönböztetés, csupán 4,5% érezte úgy, hogy havonta éri hátrány, míg 36,4% úgy látja, hogy napi jelleggel tapasztal diszkriminációt.

A felmérés készítői arra is rákérdeztek, hogy általában hol, és hogyan szoktak ismerkedni a romák, bő 24% válaszolta azt, hogy csak barátokon keresztül ismer meg új embereket, közel 30% szórakozóhelyeken, 44,4% az interneten, a legtöbben, a megkérdezettek mintegy 60%-a pedig azt válaszolta, hogy bárhol szívesen ismerkedik.

Annak kapcsán pedig, hogy miben más a kapcsolat egy romával, két meghatározó válasz született, az egyik szerint sokkal viharosabb (36,4%), a másik szerint pedig sokkal szenvedélyesebb (40,9%). Mindezek mellett 9,1% azt válaszolta, hogy sokkal harmonikusabb egy romával kapcsolatban élni, és csupán 13,6% látja úgy, hogy semmilyen érdemi különbség nincs a romák és a nem romák között egy kapcsolatban.

A KSH adatai szerint az elmúlt harminc év során megduplázódott a Magyarországon élő romák száma, 400 ezerről közel 900 ezerre nőtt a számuk. Ezzel arányuk a teljes lakosság körében 3,7%-ról 8,8%-ra nőtt, a falvakban azonban magasabb, 11,% ugyanez az érték. 

Györfi András, a Romaszerelem.hu alapítója szerint azért van szükség egy romáknak szóló, tematikus társkereső oldalra, mert a magyar lakosság már megérett arra, hogy elfogadja kisebbségeit, hasonlóan a nyugati társadalmakhoz. Illetve 10%-os népességarányukkal kellően nagy csoportot alkotnak a romák ahhoz, hogy érdemes legyen dedikált platformot üzemeltetni számukra.

Az oldal nem zárt, bárki regisztrálhat, az üzemeltetők nem tesznek megkülönböztetést a felhasználók között. Meglátjuk, mennyire lehet sikeres ez a modell, az mindenesetre biztos, hogy az Egyesült Államokban általános, hogy a különböző kisebbségek saját társkereső oldalt kapnak, van például afroamerikaiaknak, muszlimoknak, sőt ázsiaiaknak szóló felület is.

Csak kapkodjuk a fejünket, annyi médiamegkeresést- és megjelenést kap a teltek és vidámak társkereső oldala, a Ducitárs.hu, múlt hét szombaton például a TV2 Innovátor című műsorában szerepelhettünk. Ismét köszönöm a megjelenést, igazán jót tesz társkereső oldalunknak minden megjelenési lehetőség, főleg, ha egy országos kereskedelmi TV-ben kapunk teret.

Úgy érezzük, hogy jól sikerült, beszélhettem arról, hogy honnan származik a telteknek szóló társkereső szolgáltatás alapötlete, arról is, hogy az elmúlt közel harminc év során honnan hova jutott el az online társkeresés, mint iparág. Igazán tanulságos, remek forgatás volt, remélem a nézőknek is annyira tetszett, mint nekünk. Közben dolgozunk tovább a háttérben, mindent elkövetünk, hogy a lehető legtöbb telt társkeresőhöz eljuttassuk a Ducitárs.hu hírét!

Újabb remek megjelenési lehetőséget kapott a teltek és vidámak társkereső oldala, Ducitárs.hu, ezúttal a Blikk vendége voltam, méghozzá a Vírushíradó névre keresztelt podcast keretében. Remekül sikerült, elmondtam, hogy a követező okok miatt van óriási felfutásban a duciknak szóló ismerkedő platform:

• Többet eszünk a karanténban, sok a "bánatevő", sokan a szorongásaikat fojtják el evéssel.
• Sokkal kevesebbet mozgunk, hiszen otthon ez nem könnyű, hiába van számos minőségi edzésprogram online.
• Össze vagyunk zárva, így több a vita, ennek megfelelően több a szakítás, és a hirtelen válás is.
• Sokkal több időt töltünk a gép előtt, nem csak a munkánk, hanem az unaloműzés miatt is.
• A karantén remek lehetőség az online társkeresésre, hiszen igazán jól megismerhetünk valakit a bezártság alatt.

Köszönöm ismét a megjelenést, remekül sikerült!

A koronavírus-járvány miatt karanténba vonult a fél világ, ez sok vállalkozásnak tragédia, mások viszont korábban nem látott felfutásnak örvendenek. Ilyen a társkeresés is, hiszen most mindenki a gép előtt ül, magányosan pedig még nehezebb elviselni az önkéntes számüzetést, ennek eredményeképp remek számokat produkál minden társkereső oldal.

A kategórián belül is kifejezetten jól teljesít az első magyar telteknek szóló társkereső, a Ducitárs.hu, erről számolt be a Ripost mai cikkében:

"A címeink veszélyben vannak." az Etherscan friss beszámolója szerint ez az a mondat, amit explorerként gyakran hallanak, éppen ezért egy új fejlesztéssel megpróbálják idejekorán felhívni a felhasználók figyelmét abban az esetben, ha "piszkos pénzzel", vagyis olyan összegekkel, és címekkel kerülnek kapcsolatba, amik valamilyen visszaélésben is érintettek voltak korábban.

A blogposzt arról is beszél, hogy miután "szennyezett" címekkel került kapcsolatba egy jószándékú felhasználójuk, néhány perctől akár egy egész hónapig tartó kutatás kezdődött, hogy azonosítsák a forrást, és minden érintett fél szerepe tisztázásra kerüljön a kérdéses tranzakciók kapcsán.

Éppen azért az elmúlt időszakban egy olyan megoldást igyekeztek kidolgozni, ami lehetőleg valós időben figyelmzeteti az érintetteket, ha olyan címekkel kerültek kapcsolatba, amik valmilyen bűncselekményben is használatosak voltak, mint kiderült, ez még annál is nehezebb, mint amilyennek elsőre hangzik.

Folyamatos macska-egér játékként írják le a jelenséget, hiszen a bűnözőknek elemi érdeke, hogy utalások hosszas láncolatán keresztül végül fiat pénzbe mossák át a megszerzett vagyonukat. Az új fejlesztés most ETHProtect néven jelent meg, célja, hogy jelezze a felhasználóknak, ha a beérkező összeg szennyezett, illetve az, hogy a forrásig visszakövethető tegye ezeket a tranzakcióikat.

Felmerül a kérdés, hogy mitől lesz egy összeg szennyezett, a válasz az, hogy ha olyan tevékenységekből származik, vagy érintett bennük, mint a phishing (adathalászat), egy szolgáltatás feltörése, valamilyen csalás, egyéb, gyanús online tevékenység.

A fejlesztők elmondása szerint mesterséges intelligencia alapú tanulási mechanizmust is használnak (machine learning) ahhoz, hogy egyre hatékonyabban, és egyre "automatizáltabban" történhessen a kérdéses tranzakciók azonosítása.

Felmerül a kérdés, hogy honnan származnak a bemeneti információk, amik a fenti eseményekre hívják fel a rendszer figyelmét, erre a válasz az, hogy a felhasználók, vagyis az internet népe jelenti az inputot, csalásokról, kriptopénztőzsdék feltörésekről, egyebekről számolnak be, ezeket az értesítéseket at Etherscan munkatársai természetesen ellenőrzik, nem válhatnak automatikusan, "bemondásra" a rendszer részévé.

Ha sikerült igazolni egy eseményt, és az ahhoz kötődő címeket is, akkor kerül be az ETHProtect rendszerébe. Közzétettek egy screenshotot is, amin látszik egy érintett cím, a figyelmeztetés, láthatjuk az adott eseményt is megjelölve, a példán az Upbit kriptopénztőzsde feltörésében, vagyis az így eltulajdonított összegekben érintett címről van szó.

A valós idejű azonosítás, vagyis a rendszer lelke itt lép életbe, hiszen ha sikerült igazolni, hogy egy adott esemény valós, hiteles, valóban megtörtént, sikerült konkrét címekhez is kötni, akkor a pénz útja valós időben, "lépésről-lépésre" követhező, az ETHProtect mindenkit figyelmeztet, aki kapcsolatba kerülhet vele.