Ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató. "A rapper Killer Mike könnyek közt: Elég volt a pusztításból". Ezt a címet rezzenéstelen arccal írta egyik munkájához a 444, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne a jelenlegi helyzetben.

Fussunk neki még egyszer, olvassuk át ismét: A rapper Killer Mike könnyek közt: Elég volt a pusztításból. 

Ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató. Nem az a poszt célja, hogy rázendítsen a klasszikus "erőszakos film-zene, erőszakos videójáték = erőszak" mantrára, már csak azért sem, mert a videójátékok esetében hosszú évek kutatásai bizonyították, hogy hiteltelen a felvetés, a játékfilmes erőszak szintén nem teszi a nézőt erőszakossá, a zene pedig ismét ártalmatlan.

Valahogy mégis átszövi az amerikai rapkultúrát az erőszak, ami teljesen hiteltelenné teszi a Gyilkos Mikik felháborodását. Az áldozatról amúgy eddig azt tudjuk, hogy amerikai focival foglalkozott, majd sikertelen rap karrierbe kezdett, később 5 évet töltött börtönben fegyveres rablás miatt, halála előtt pedig biztonsági őrként dolgozott, a munkatársai kifejezetten szerették.

Ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató. Én nem tudom mi a helyes válasz, de innen nézve úgy tűnik, hogy az erőszak kultúrája szerves része a hétköznapoknak az USA-ban, egy kissé kettős mércének tűnik az, hogy egy rap számban, vagy egy fekete szájából bármi elhangozhat, de ha valódi erőszak történik velük szemben, akkor égszakadás, földindulás.

Ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató. Persze tudom jól, hogy a szövegértés a legtöbb látogatónak nem erőssége, nyilván most én leszek a rasszista, gyűlölködő, egyebek, pedig nem, nem erről van szó. Csak arra próbálok rávilágítani, hogy mindamellett, hogy ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorforgató, talán összetettebb ez is, mármint a feketékkel szembeni erőszak.

Arról nem is beszélve, hogy az USA nagyon komplex képet mutat a rasszok, és azok szerepének tekintetében, Minneapolis város, ahol ez eset történt például fekete rendőrfőnökkel rendelkezik, a kegyetlen gyilkosságot elkövető fehér rendőr társa, aki tétlenül nézte a brutalitást pedig az arcberendezése alapján ázsiai származású. Tehát mi az egyenlet megoldása? Fogalmam, halvány lila elképzelésem sincs.

De az biztos, hogy az egyenlet szóról a 90-es évek egyik kevéssé ismert, ám ügyes filmalkotása, a pontosan a rasszok együttélésének problémájával foglalkozó Megoldatalan Egyenletek jutott eszembe, ott is az a tanulság, hogy mindenkinek megvan a maga sara, kaotikus, nehezen átlátható, legfőképp pedig mélyen szomorú az egész.

Ráadásul a teljesen jogos és érthető tüntetések tragikus módon fosztogatásokká változtak az ország számos pontján, a közösségi médiában számtalan videó kering 6-8 ember által együttesen, egyszerre véresre vert bolttulajdonosokról, akik csak a megélhetésüket szerették volna megvédeni. Öt perc sem kellett hozzá, előjött az állat sokakból, a fosztogatók egymást is verik, hogy elszedjék amit az illető lopott:

Looters who steal looters. Kensington #GeorgeFloyd #GeorgeFloydprotest #AntifaTerrorist pic.twitter.com/wLJWLbzMvU

— Javier Oliver CT (@javieroliver_ct) June 1, 2020

Nem tudom mi a megoldás, de abban biztos vagyok, hogy egy Gyilkos Miki felszólalása az erőszak ellen még viccnek is rossz. Ahogy abban is, hogy ami George Floydal történt, az megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan, gyomorfogató.