Értjük-értjük, a jogrend, jogállamiság szent, hiszen ha nem így lenne, akkor a nyílt utcán akasztanánk még mindig fel embereket, vélt vagy valós, hevenyészett bizonyítékok, információk alapján. Értjük-értjük, kell a rend, civilizált, európai állam akarunk lenni, mindennek megvan a maga útja, szabályai, formái.

Értjük-értjük, kapott a pedofil perui követ ítéletet, hiszen mégiscsak, na, a legnagyobb közfelháborodást elérő bűnt követte el. Azt is értjük, hogy az ügyész súlyosbítást kért. De azt már nem értjük, hogy a jó életbe volt pofája Kaleta ügyvédjének enyhítést kérni, amikor az ítélete így is egy vicc.

Sőt, rosszabb, mint egy vicc, egy év felfüggesztett, és félmillió forint büntike. Minden bizonnyal ebben a percben is pedofil pornót néz emberünk, drága Gábor, persze ha van egy kis esze, akkor egy pincében húzza meg magát. Értünk mindent, a baj csak az, hogy minket viszont senki.

A jog, a rend, a jogrend szép dolog, de van valami, amiről a mindenkori jogalkotó, a mindenkori állam, a mindenkori bírói rendszer kategórikusan megfeledkezik. Ez nem más, mint a TÁRSADALMI IGAZSÁGÉRZET, amit azért nem ártana legalább időről-időre, legalább egy egészen kicsikét tiszteletben tartani, mert ha nem így teszünk, annak súlyos következményei vannak, lássuk mik ezek:

• az állampolgárok államba, közrendbe, bírói-ügyészi rendszerbe vetett bizalma elkezd a nullához konvergálni.
• az állampolgárok karhatalmi szervekbe, a bűnüldözésbe vetett bizalma elkezd a nullához konvergálni, még akkor is, ha adott esetben nem terheli őket felelősség a nevetséges ítéletért, az emberek nem fogják elegánsan szétválasztani a kettőt.
• az emberek világba vetett bizalma, hite elkezd a nullához konvergálni, akár van összefüggés a "világ" és a nevetséges törvényalkotói / bírói / ügyészi gyakorlat között, akár nincs.
• az emberek egymásba vetett hite, bizalma elkezd a nullához konvergálni, hiszen ha egy Kaleta típusú féreg szabadon mászkálhat, akkor akár a szomszédom is lehet.

Nem könnyű ám eldönteni, hogy a fentiek közül melyik a legsúlyosabb, az mindenesetre biztos, hogy önmagában is tragikus hatású mindegyik, kivétel nélkül. Könnyen lehet, hogy a komplett társadalmi berendezkedésünk kudarcáról van szó, minden érintett fél a másikra mutogat, a rendszer egésze diszfunkcionális.

Az embereket nem érdekli, hogy a hatszázhatvannyolcperháromtizenkilecperkettőB paragrafus mit mond abban az esetben, ha a pedofil felvételek csak a száz gigabájtot meg nem haladó méretű partíció bal alsó sarkában találhatóak, és mit akkor, ha már átjutnak a jobb felsőre is. 

Az emberek igazságot akarnak, vannak esetek, amikor az igazság napnál világosabb!

Nem, nem azt kérem, hogy ezt az embert húzzák fel az első lámpavasra. Csupán azt, hogy a jó életbe, legalább egy nap börtönt kapjon minden egyes fotóért, amin gyermekeket tesznek tönkre egy életre! Végezetül lássunk még egy, minden eddiginél károsabb hatást, amit ez az ügy elér:

vajon milyen hatást gyakorol ez az ítélet a Kaletához hasonló emberek ezreire, vajon félelmet, elrettentést, vagy úgy érzik, hogy "hejjjj be jó, menjünk tovább, nincs itt mitől tartani"?

Slusszpoénként hozzá kell tennem, hogy amikor pár éve egy rágalmazási perben engem ítéltek el, akkor két év próbára bocsátást kaptam. Tény és való, a próbára bocsátás, és a felfüggesztett börtön más minőségű, eltérő súlyú ítélet.

De azért talán azt is érezzük, hogy egy év áll szemben két évvel, előbbi esetben pedofíliáról van szó a jó kurva életbe, utóbbiban arról, hogy -valóban hibát elkövetve- túlzó állításokat tettem egy cégvezér korábbi gazdasági ügyeiről. Nem, még véletlenül sem a saját kis sérelmem fáj, ez az ügy rég volt, egyáltalán nem érdekel már.

Kaleta esete fáj, ahogy fáj még sok millió embernek, a fájdalom könnyen változik bosszúvággyá, ha ez tömegesen jelenik meg, az nem túl jó, ezért kérem a mélyen tisztelt mindenkori jogalkotót, államot, ügyészi és bírói rendszert, hogy gondoljanak erre. Legalább néhanapján.