Évek óta figyelem a nyugati világban és jó ideje itthon is tomboló überliberalizmust. A jelenség játszi könnyedséggel definiálható, a liberalizmusból vedd ki azt, ami számodra kényelmes és nagyon könnyen emészthető, fogj egy biciklipumpát és fújj belőle egy hatalmas, torz maszlagot. Végezetül ha bármit látsz a világban, amire ráhúzhatod a butácska "eszméd", azonnal csapj patáliát, kiálts fasizmust, nácit, gonosztevőt.

A mai poszt apropója a legfrissebb hisztéria, egy Dove reklám ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Először nézzük meg a rövid videót, majd lássuk, mi a baj ezzel az egésszel. Sajnos mivel a cég törölte a videót a felületeiről, ezért csak kevésbé jó minőségben leltem rá, az alábbi anyagban újra és újra ismételve láthatjuk magát a lényeget.

Sok év marketing tapasztalattal a hátam mögött szeretném átvenni, hogy az alkotók mit is akartak üzenni. Először egy fekete lányt látunk, lekapja a kis pólóját, lesz belőle egy fehér lány, majd ő is levetkezik, lesz belőle egy latin vagy zsidó, akár indiai. Mit üzen ez? Segítek.

Azt, hogy ez a termék bizony minden nőnek szól. Minden nőnek, tekintet nélkül bőrszínre, vallásra, kultúrára, nemi orientációra, sőt, még az sem számít, hogy lila vagy piros zoknit hordasz szívesen. Ha nő vagy, akkor ez a termék neked szól.

Mert minden nő gyönyörű, szeretnivaló, édes, az ismert világmindenség legnagyobb értékét képviselő csodája. Ezt hivatott sugallani a könnyed, dinamikus zene, a mosolygó arcok, játékos hangulat. Mert így is érezzük mindannyian, akár férfiak vagyunk, akár nők, egyetértünk, a nőknél nagyobb kincs nem létezik, nem is létezhet.

Nem, ennek a videónak még véletlenül sem az az üzenete, hogy a fekete nő mosakodjék meg, lehet belőle normális, fehér ember is. Nem, azt sem üzeni, hogy a fehér nő tisztálkodjon, hátha lesz belőle normális, zsidó vagy latin ember. Tegyünk egy pici kitérőt, mit is gondolunk általában a rasszistákról?

Rosszindulatúak, buták, mindenben és mindenkiben a lehető legrosszabbat látják.

A "liberalizmus" jegyében olyan felháborodást váltott ki ez az ártatlan kis anyag, hogy napok óta zeng az összes internetek. Nem éppen a fenti értelmezés rosszindulatú? Egy épkézláb lelkületű ember nem azt az üzenetet feltételezné, hogy minden fekete nőben lakik egy fehér nő és minden fehér nőben egy indiai?

Kommentelők hada ilyen és ehhez hasonló, a legsötétebb rasszizmust idéző képekkel árasztotta el a cég közösségi média felületeit, kifejezendő nemtetszésüket.

Nem, a mai világ sajnos nem a logikus gondolkodásról és jóindulatról szól. Ez a végtelen butaság és képmutatás kora. Dehogy érdekli a háborgókat a kisebbségek sorsa. Dehogy érdekli a háborgókat hogyan esnek a rendőri brutalitás áldozatául a feketék Amerika szerte. Dehogy érdekli a háborgókat az Afrikában rozsdás késsel megcsonkított nemi szervvel élni kénytelen nőtársaik sorsa.

Dehogy érdekli őket bármi is a buta hőzöngésen kívül.

Megjegyzem külön pikantériája az agyrémnek, hogy az vérlázító, hogy a fekete nőből zuhany után fehér lesz, addig viszont már nem jut el a gondolatmenet, hogy ennek megfelelően az is aljasság, hogy a fehér nőből egy másik rassz tagja lehet.

Ez az ostoba píszí világa. De lássunk egy másik, "botrányos" Dove hirdetést is, az alábbi képen a klasszikus "before-after" struktúra. Itt az volt a hiszti tárgya, hogy a "before" képen egy fekete nőt látunk, az "after" (mosakodás utáni) képen pedig egy fehér hölgy szerepel. El kell ismernem, ez a felállás valóban félreértésre adhat okot. De csak akkor, ha kellő mennyiségű buta rosszindulattal szemléljük a világot. 

Itt is segítek a helyes értelmezésben. Mindegyik nő gyönyörű, aki a képen szerepel. A fürdés célja a nők esetében nem az, hogy tiszták legyenek, a fürdés célja az, hogy egy nő kényeztesse önmagát. Ebben társ a Dove. Ez az üzenet, nem más. Nem, ez nem azt jelenti, hogy egy fekete nőből még akár fehér is lehet, ha végre megfürdik.

Hovatovább a kép nem a fekete embertársainkat állítja szembe a fehérekkel, egyszerűen játékos átmenetet ábrázol, balról jobbra fekete, latin, fehér. Az afrikaiakra jellemző haj majd a latinokra jellemző egyenes, sötét haj, végül a fehérekre jellemző egyenes, világosbarna. 

A píszí persze ártalmatlan, amíg csak cégeket kényszerít meghátrálásra a marketing eszközeik kapcsán. Azonban azok a társadalmak, amikben tilos kimondani egy bűnelkövető származását, több időt kap egy teszt elvégzésére egy szellemi fogyatékos, tőkét kovácsolhatnak egyesek pusztán a bőrszínükből is rövid úton megy a süllyesztőbe. 

Mielőtt az én blogomat is trollok lepnék el, hangsúlyoznom kell, nem, nem vagyok rasszista. Ösztönösen és mélyen hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek születik. Egyszerűen elképesztő ami a világban zajlik. Szép dolog az egyenlőség, még szebb a valódi liberalizmus. Ami itt történik az viszont álszent, erősen eltúlzott és éppen ellentétes hatást ér el, mint amit a háborgók állítólag szeretnének.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Sorozatgyilkosság, kéjgyilkosság, pedofília, aberrált fétisek, az emberi psziché sajnos rengeteg sötét, eltorzult vágyat hordoz magában. Azonban van egy beteges szokás aminek komoly társadalmi kártétele szerencsére nincs, emberi életeket sem tesz tönkre, mindemellett rendkívül mulatságos.

Ebben a posztban azokról az embertársainkról lesz szó, akik ilyen, olyan, amolyan okból előszeretettel, szokás jelleggel, mintegy passzióból szívesen szarnak ide-oda. Megnyitjuk a Szaros Aktákat, összeszedjük azokat az eseteket az elmúlt évekből, évtizedekből, melyekben valaki ki tudja milyen megfontolásból rendszeresen szart valahova, ahova nem igazán szerencsés. 

A floridai küszöbszaró

Egy folridai férfi a kétezres évek második felében éveken keresztül, az éj leple alatt besétált egy iskola tornatermébe és a küszöbre szart. Igen, pontosan a küszöbre. A sokadik alkalom után az iskola vezetősége megelégelte a küszöbszarást és biztonsági kamerákat szereltettek fel az épületre, így sikerült tetten érni az elkövetőt. A kriminalisztika azóta is floridai küszöbszaróként emlékezik az elvetemült gonosztevőre.

A norvég golfpálya szaró

Nem csupán az USA szenved kényszeres szarosoktól. Norvégiában már közel egy évtizede kínozza egy golfpálya tulajdonosait és vendégeit az ismeretlen golfpálya szaró. A gazember szokása nem más, mint az, hogy egyes (következetesen használt) lyukakba szarik a pályán és a használt WC papírt is gondosan elhelyezi a lyukban. Nemrég erős lámpákkal kezdték el bevilágítani a területet, hogy a mindig hétköznap éjjel érkező vadat elriasszák. Sikertelenül.

A kolorádói járdaszaró nő

Hannibal Lecter óta tudjuk, az elvetemült bűnözőket ritkán kapják el élve. Sőt, az is nagy dolog, ha egy fénykép, különösen egy videófelvétel készül róluk. Ez történt a kolorádói járdagyalázóként elhíresült nővel aki egy család háza mellé végezte a dolgát rendszeresen. Mindig futás közben jutott eszébe, hogy bizony nyomot hagy maga után. Mindig ugyan oda, mindig felkészülten, WC papírral érkezett. Egyszer lencsevégre kapták, a rendőrségnek viszont még mindig nem sikerült rács mögé zárni.

A templomgyalázó

Úgy tűnik Florida egy különösen fertőzött pontja a világnak ha kényszerességről van szó. Én magam nem vagyok vallásos, de hiszek abban, hogy tiszteletben kell tartanunk mások hitét. Ezzel feltehetőleg nem értene egyet az a férfi aki egy helyi templom lépcsőjét használta időnként mellékhelyiségként. Róla is van fotó, őt még el is kapták. Nem tudott magyarázatot adni a tettére. 

A férfi aki egy templom lépcsőjére piszkított rendszeresen.

Nem tudom, hogy mi járhat annak a fejében, lelkében, aki így fejezi ki a véleményét. Feltehetőleg kezelésre szoruló, beteg emberekről van szó. Remélem mindegyikük megtalálja a maga nyugalmát és rendbe tudja tenni az életét. Mindenesetre vicces a jelenség, persze értem, hogy nem kevés bosszúságot okoznak azoknak, aki elszenvedik a hülyeségüket.

Mindig is utáltam az esküvőket. Képmutatás, bájcsevegés hegyek, kényelmetlen ünneplő ruha, feszengés a melegben, a lagzin meg általában nem lehet rendesen beinni. A fő problémám viszont az, hogy óriási felhajtást csinálunk úgy, hogy a vak is látja, ez az esküvősdi nem igen működik.

Persze csodálatos dolog, ha két ember élete végéig együtt marad, remélem egyszer én is találok egy nőt, akivel minden rendben, ami pedig nincs rendben, azt megoldjuk. De lássuk be, az esetek jelentős részében ez nem megy. Egy másik jelenség az életben és esküvőkön különösképp amitől rosszul vagyok, az a rongyrzázás. 

A grafikon szerint minél többet költesz az esküvődre, annál nagyobb eséllyel válasz el.

Ismét kiegészítés: remek dolog, ha valaki sok pénzt keres, vállalkozó vagyok, én is erre törekszem. De miért kell ezzel kérkedni? Ez egy másik poszt témája lehet, az viszont biztos, hogy egy izgalmas kutatás keretében kiderült, minél több pénzt költesz az esküvődre, annál nagyobb valószínűséggel fogsz elválni.

Mielőtt sátáni kacajban törnék ki, lássuk a részleteket. A szóban forgó kutatás 3 000 házaspárt vizsgált, részese volt a vallás, az anyagi háttér, iskolázottság és egyéb szokványos faktorok a vizsgálatnak. A mellett, hogy kiderült, minél többet költesz magára az eseményre, annál nagyobb eséllyel válsz el, felmerült még egy érdekesség.

Lényegesen nagyobb eséllyel válnak el azok a párok, akik vendégek nélkül mondják ki a "boldogító" igent, mint azok, akik nagyszámú vendéget hívnak egy (szerény) ceremóniára. Előbbiek 12,5-ször nagyobb valószínűséggel válnak el, mint azok, akik legalább 200 barátot, családtagot hívtak meg.

Minél többen vannak jelen az esküvődön, annál nagyobb eséllyel maradtok együtt.

Persze van ebben látszólag ellentmondás, hiszen minél több a vendég, annál nagyobb lesz a költség, de ez csak látszólagos. Minél kevesebb a vedég, minél nagyobb pénzszórás mellett, annál valószínűbb, hogy szét fogtok menni (ékes magyarsággal). Viszont minél több az olyan vendég, akiknek (több-kevesebb) valós "értéke" van számotokra, barátok, kedves ismerősök, volt és jelenlegi kollégák, annál inkább együtt fogtok maradni.

Tehát a tuti recept egy sikeres házassághoz az, ha minél több embert hívsz meg a nagy napra de minél kevesebbet kötesz el az egészre. Persze, nyilván, természetesen, vitán felül áll, ez nem ilyen egyszerű. Egy jó házasság titka természtesen a tudatosság, a közös fejlődés, a közös célok, a higgadtság, de ezek is majd egy másik poszt témái lehetnek. Ha tetszett, kövess a Facebookon!

Addig is, ha épp a jövő nyár elején esedékes oltárhoz vonulásod tervezed, kérlek faragd le a költségeket, nem attól leszel több, hogy iszonyú sokat költesz. A házasságod legalábbis biztosan nem lesz sikeresebb.

Hannibal Lecter, Patrick Bateman, a Joker és számos további filmes karakteren túl nem vitás, a pszichopaták köztünk élnek. Mögöttünk állnak a közeli boltban, mellettünk ülnek a metrón, velünk szemben az irodában, rutinszerűen köszönnek, ha reggel összefutunk a lépcsőházban. De mit is jelent az, hogy pszichopata?

Fontos látni, hogy nincs igazán egységes álláspont mind a mai napig arról, hogy mit takar a jelenség. Iránymutatások vannak, kritérium listák, számtalan leírt eset. Gyakran keverjük a szociopatával. A pszichopata fogalma a múlt század elején született, majd a harmincas években kezdték el inkább a szociopata szót használni, kifejezendő a társadalmi kártételt.

A szociopata a mai értelmezés szerint inkább szélsőségesen antiszociális személyiséget jelent. Nem keverendő össze a nárcisztikussal sem, arról itt.

Itt most nem mélyedek el a feltételezett vagy már biztosan leírt mögöttes okokban, biológiában, genetikában, a korai gyermekévekben. Ez a rövid útmutató arra szolgál, hogy felkészítsen, hogy felismerd ha egy pszichopatával hozna össze a balszerencse.

Természetesen még véletlenül sem állítom, hogy ha a környezetedben valakire illik egy-két jellemző az alábbiakból, akkor gondolkodás nélkül riasztanod kell a hatóságokat, hogy guruló állványra kötözve, szájkosárban vigyék el az illetőt.

Az empátia hiánya

Az együttérzés, a “beleérző” képességünk esszenciális ahhoz, hogy társas lényekként tudjunk funkcionálni. Nem foglak arcon vágni vagy pikírt megjegyzésekkel megalázni, hiszen előre tudom, hogy az téged rossz érzéssel tölt el.

A pszichopátiás személyiség egyik legfontosabb jellemzője az, hogy látszólag minden empátiának híján van. Ennek ma már a biológiai háttere is ismert, ezeknek az embereknek az agyában kevesebb kapcsolat van az idegsejtek között azon a területen, ami az érzelmekért, ezen keresztül az empátiáért felel.

Ezért is szinte képtelenek például félelmet vagy más érzést felismerni egy embertársukon az arckifejezésből vagy más jelekből.

Hogyan működsz?

Az empátia mellett fontos egy összetett agyi funkció is, ez a másik belső működésének megértését biztosítja. Hétköznapi beszélgetésekben is gyakran hallhatjuk, hogy “X” azért reagált rosszul az adott helyzetben, mert rá ez úgy hat, hogy és azért hat rá úgy, mert ez és ez.

Ez a több agyterületet is mozgató rendszer viszont a pszichopatáknál szintén “hibás”, legalábbis lényegesen kevésbé funkcionál, mint a legtöbbünknél. Nem értik és jó eséllyel nem is akarják érteni a környezetükben lévőket.

Etikai érzék

Az undor érzésének nagy szerepe van az etikai érzékünkben, bizonyos dolgokat azért nem teszünk meg, mert egyszerűen undorítónak tartjuk, ahogy gusztustalan egy rohadó ételeket ábrázoló fotó is. A pszichopatának viszont óriási toleranciája van az undor kapcsán, ezt bizonyítják azok a vizsgálatok, amikben undort kiváltó képeket mutatnak az alanyoknak és elemzik a reakcióikat.

Sekélyes érzések

Logikusnak tűnik, aki egy másik ember érzéseit képtelen megérteni, az valószínűleg a saját érzelmi világában is szegényes. Egy pszichopata nem vagy alig érez szégyent, megbánást, bűntudatot. A hétköznapokban és extrém helyzetekben különösképp fontos érzésünk a félelem, sok mindent azért nem teszünk meg, mert megszólal bennünk az egészséges félelemérzet.

A pszichopaták esetében ez sem működik jól, egyáltalán nem vagy alig éreznek félelmet, bármit tegyenek is.

A felelősségérzet hiánya

Szintén fontos pont, felelősségérzet hiányában egy pszichopata jó eséllyel nem is érti, hogy a tetteinek miért lehetnek akár súlyos következményei is. Tipikusan nem vállalnak felelősséget, legfeljebb ha sarokba lettek szorítva. Legtöbbször azonban szívesen okolnak másokat egy adott helyzetben a történtekért.

Hazugságok garmadája

Az eddigiek után nem meglepő, egy pszichopata bárhol, bármikor, gondolkodás és gond nélkül hazudik. Ha a helyzete már menthetetlen és szembesítik akár egymásnak ellentmondó állításaival is, ez cseppet sem zavarja, így vagy úgy, de kimászik a szituációból. Gátlástalanul hazudik, szemrebbenés nélkül veri át környezetét, akár egyszerre több embert is.

Nem feltétlenül okosabb, mint bárki más, viszont nincs a személyiségében szinte semmi, ami visszatartaná a valótlan kijelentésektől.

Varázslatos sárm

Ez az egyik legérdekesebb és egyben a legveszedelmesebb pont. Egyben a társkeresés szempontjából a legfontosabb. Feltehetőleg a gátlástalanság és az érzelmek hiánya teszi a pszichopatát képessé arra, hogy hihetetlenül hízelgő legyen, a viselkedése egy potenciális társsal szemben nagyon is megnyerő, egyenesen vonzó.

A céljai elérése érdekében tudja, hogy el kell nyernie a másik rokonszenvét és bizalmát. Különösen igaz ez ismerkedési, párkapcsolati szituációkban, főleg, ha egy naiv, érzelmileg labilisabb, biztonságra vágyó emberrel kerül kapcsolatba.

Hinni akarunk abban, hogy a másik komolyan gondolja mindazt a szépet amit nekünk és rólunk mond, kötődni szeretnénk, tartozni valakihez, a pszichopata pedig mindent megtesz, hogy elvarázsoljon.

Fontos ismertető jel a párkeresés során az, ha az illető meglepően hamar nagyon kedves és bájos, elhalmoz bókokkal, akár ajándékokkal. Ha egy férfi vagy akár egy nő már az első, második találkozó során úgy próbál hatni rád, hogy az szinte szerelmes filmbe illik, akkor menekülj.

Semmilyen realitása nincs annak, hogy egy egészséges lelkületű ember egy vagy két találkozó után a tenyerén hordozzon! Szinte lehetetlen ezt precízen mérni, érezned kell, hogy mi az ami túl sok az ismerkedés elején.

Hűség? Kizárt.

Fentiekből egyenesen következik, egy kapcsolatban egy pszichopata csak a legritkább esetben lesz hűséges. Nem érdekli és nem is érti, hogy miért árt a társának azzal, hogy félrelép.

Az a fantasztikus énkép

A pszichopatának tipikusan hatalmas az egója. Saját magának rendkívüli jelentőséget tulajdonít, akár olyasmivel is dicsekedhet ami nemhogy teljesen valótlan, de akár még képtelen is lehet. Az önbizalma óriási és minden helyzetben töretlen. Ez abszurd és intő jel, minden egészséges embernek többé-kevésbé törékeny az egója, akár napi szinten kétkedik önmagában, a képességeiben, a teljesítménye értékében.

Ez természetes és helyén való. Azonban ha valakiben soha, egyetlen percre sem merül fel, hogy valamire ne lenne alkalmas, az szép nagy piros zászló, menekülj.

A végtelen önzés

Szélsőségesen önző, ez könnyen vezet el a “parazita” életmódhoz is. Gondolkodás nélkül kér kölcsön, vesz el tárgyakat a másiktól, fel sem merül benne, hogy amit tesz az nem szép, nem elegáns és nem szokás. A társkeresés során ha egy férfi vagy egy nő meglepően könnyedén hagyatkozik rád ha valamiért fizetni kell, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető pszichopata, lehet, hogy csak a neveltetése hagy némi kívánni valót maga után.

Viszont ha a te erőforrásaiddal él rendszeresen, azokat szinte sajátjaként kezeli és nem is érti, hogy ez miért lenne gond, az fontos jelzés arra, hogy távoznod kell.

A tervezésre való képtelenség

Általában képtelen tervezni, különösen hosszútávra. Nincsenek vagy alig vannak életcéljai, ha vannak is, azok ritkán reálisak. A rövidtávú tervezéssel, életük szervezésével szintén gyakran hadilábon állnak. E mellett persze léteznek különösen intelligens és a karrierjükben gyorsan előre lépkedő esetek is.

Erőszak

A frusztrációit, sérelmeit nagyon rosszul kezeli, általában könnyen “robban”, ilyenkor a verbális erőszakon túl fizikai erőszakhoz is folyamodhat. Nagyon könnyen húzza fel magát, súlyos esetben ilyenkor nemhogy kő kövön nem marad, akár a környezete testi épségében is kárt tehet.

Érdekes jelenség, de szintén valós, egy pszichopata akár különösen hasznos is lehet, a “képességeit” jó cél szolgálatába is állíthatja. Képzeljünk el egy orvost vagy katonát aki még olyan helyzetekben is hűvösen reagál és cselekszik, amikben még a sokat látott kollégák is rosszul lesznek, akár fizikailag, akár érzelmileg.

Nem lehet eleget hangsúlyozni, a pszichopátia egy úgynevezett spektrumon helyezhető el, nincsenek tiszta típusok, ahogy a pszichológiában szinte semmiben sem.

Nem pszichopata a férjed vagy feleséged pusztán azért, mert látszólag gondolkodás nélkül félrelépett. Nem pszichopata feltétlenül az, aki füllent vagy egyenesen hazudik egy fontos kérdésben. Nem igaz az, hogy sorozatgyilkossal állsz szemben azért, mert bicskanyitogatóan önző valaki.

Az más kérdés, hogy egy súlyos pszichopata érezheti magát annyira üresnek, hogy a komoly erőszak, akár a gyilkosság az egyetlen dolog ami kivált belőle némi érzést, élményt. Szerencsére ez azért viszonylag ritka. De igenis köztünk vannak, lényegesen mások mint mi, akár súlyos érzelmi károkat is okozhatnak. Tartsd nyitva a szemed, olvass még többet a témában, ha pedig valaki egy picit furcsa, még nem kell a Bárányok hallgatnak következő részének áldozataként tetszelegned.

De a jelenség valós és veszélyes, nem korlátozódik csak férfiakra, vagy csak nőkre.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

A kriptovaluta láz dübörög tovább, ennek megfelelően a média hype is pörög, egyik gerjeszti a másikat, oda-vissza. Ez így van rendjén, valóban új pénzek születnek. Pontosabban a mai értelmezésünk szerinti pénz sírja már meg van ásva, csak arra várunk, hogy önként belefeküdjön, ha nem teszi meg, akkor jön a fejlővés. Persze ez még jónéhány év, a folyamat viszont megállíthatatlan.

A Bitcoin és számos, úgynevezett altcoin (alternatív kriptovaluta) mellett az open source (szabad felhasználás, alkalmazás) miatt egyre-másra jelennek meg újabb és újabb valuták. Ezek között kevésbé szerencsés módon tengernyi shitcoin (értéktelen, komolytalan próbálkozás), ellenben jónéhány olyan valuta is, amik mögött komoly szereplő áll. Ez lehet egy bank vagy más pénzügyi szervezet, akár egy állám.

A fenti videóból két perc alatt megérthető a blockchain technológia lényege.

Utóbbira az egyik első példa Észtország volt nemrég, erről kiderült, hogy kacsa, legalábbis a legutóbbi hírek szerint a balti ország mégsem hozza létre saját, blokklánc alapú pénznemét. Az viszont egészen biztos, hogy egy fontos világgazdasági szereplő, Dubai a tettek mezejére lépett. Megszületett az emCash, Dubai hivatalos kriptovalutája.

A gazdasági vezető, Ali Ibrahim elmondása szerint helyi és angol technológiai partnerek együttműködésének eredménye az új pénzük aminek nagy jövőt jósolnak. Gyorsabb tranzakciók, egyszerűbb ügymenet és további előnyök miatt döntöttek úgy, hogy lépést tartanak a korral, sőt, igyekeznek előnyt kovácsolni az államok örök versenyében maguknak.

A végcél pedig nem más, hogy az első gazdasággá váljanak, ami teljes egészében ezen a technológián alapszik.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Közhely, de ahogy a legtöbb, ez is igaz: az élet senkinek sem könnyű. Párkapcsolati nehézségek, munkahelyi problémák, lassan megvalósuló álmok, apránként feldolgozott sérülések, egzisztenciális válságok és így tovább. Régóta figyelem a környezetemben ahogy az emberek lépten, nyomon felteszik egymásnak az örök klasszikus “hogy vagy?” kérdést. Ez szép szokás bár az esetek döntő többségében üres udvariassági fordulat.

A válasz viszont - hacsak nem közeli barátokról van szó - menetrendszerint az, hogy jól. A viselkedéskutatók szerint a hanglejtése rutinos maszkot hordóknak és ügynököknek még befolyásolható, a testbeszéd viszont gyakran árulkodik. Viszonylag könnyen ki lehet szúrni, ha valaki valójában nagyon nincs jól.

De miért hazudunk? Mert ez a társadalmi elvárás? Erre neveltek? A céljaink eléréséhez megtanultuk, hogy pozitív benyomást kell mindenkor keltenünk azért, hogy akarjanak velünk dolgozni az emberek? Egyszerűen nem tudunk őszintén válaszolni?

Képzeljük el egy pillanatra azt a világot, amiben börtönnel büntetik a “hogy vagy?” kérdésre nem teljes őszinteséggel válaszolókat. Illetve a kérdezőnek is kötelessége türelmesen végighallgatni a másikat. Szonja a folyosón végigsuhanva összefut Klárával, elsüti a rutinkérdést.

Bizony itt már jó eséllyel megakasztaná az új világ az élet természetes folyamát. Szonja hosszas hallgatása eredményeként megtudná, hogy Klára bizony nincs jól. Előző este fedezte fel férje levelezését egy másik nővel, a gyerek taníttatása miatt a válás lehetetlen, a szíve összetörve, saját sorsa is bizonytalan, nem a legjobb napja az elmúlt tíz évben.

Márpedig Klára helyzete cseppet sem rendkívüli. A gondolatkísérlet megbukott, de legalább kibeszélhette bánatát a felszarvazott feleség. Visszatérve a realitásokhoz, miért tesszük fel a sablonos kérdést ha sem időnk, sem erőnk nincs tisztességesen végighallgatni a másik őszinte válaszát? Illetve miért nem válaszolunk őszintén?

Az emberek képmutatása nem lep meg, de legalább egy ilyen apró, hétköznapi gesztusban lehetnénk hitelesebbek. Ha legközelebb megkérdez valaki, válaszolj őszintén. Ha tényleg jól vagy mert végre összeállt valami amin hónapok óta dolgozol, akkor bátran és büszkén reagálj.

De ha pokolian érzed magad mert szorongsz, depressziós, reményvesztett, kiégett, kiábrándult, dühös, feszült, felháborodott vagy akkor fejtsd ki bátran. Lehet, hogy legközelebb nem érkezik ugyan ez a kérdés az illetőtől, de ha kicsit is értelmes emberről van szó, akkor még egy új barátot is szerezhetsz az őszinteségeddel.

A felszínességet ugyanis rengeteg ember megveti, de egyszerűen még ezt sincs kivel őszintén megosztaniuk. Próbáljunk meg egy kicsit őszintébbek lenni, akár kérdezünk, akár válaszolunk, mindenki jobban fogja érezni magát.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

A személyes adataink kezelése azóta kényes kérdés, amióta léteznek online szolgáltatások, az utóbbi években viszont különösen kiéleződött a vita. Senki előtt sem titok már, a Facebook és társai ingyenesek ugyan, de távolról sem igaz az, hogy ne kellene fizetnünk.

Fizetünk, méghozzá nem mással, mint az életünkkel. No persze senkinek sem megy tönkre az élete egy website miatt, legalábbis ez nem túl gyakori. Az viszont egészen biztos, hogy az információ aranyat ér, minél részletesebb, minél több és minél nagyobb számú emberről szóló (diszkrét) adatról van szó, annál jobban hízik egy adott szolgáltató.

A Facebook például a hirdetőinek "adja el" a rólunk szóló adathegyeket, ha nem is közvetlenül de a precízen célzott hirdetéseken keresztül mindenképp. A világszerte népszerű, ötven milliónál is több felhasználóval büszkélkedő társkereső applikáció, a Tinder ugyan nem hirdetésekből él, a probléma viszont itt is adott.

Történt nemrég, hogy egy EU-s törvénnyel élve egy francia újságírónő fogta magát és kikérte a Tindert üzemeltető cégtől az összes, róla tárolt információt. Az eredmény megdöbbentő. 800 oldalnyi anyagot kapott, elképesztő részletességgel jegyez fel rólunk gondosan szinte mindent, amit csak lehet a potenciális párokat (kalandokat) jobbra-balra húzogató eszköz. Dióhéjban ezekről van szó:

-Országok és városok amikben járt, pontos dátumokkal.

-Hobbik, amik érdeklik, részletezve.

-Zenei ízlése pontosan dokumentálva.

-Az összes, ez esetben 1 700 üzenet amit férfiakkal váltott.

-Törölt (!) Instagram fotói.

-A Facebookon like-olt oldalai.

-Az ízlése a férfiak terén.

-Megadott munkahelyei, azok változásai.

A Tinder munkatársai azzal védekeznek, hogy ezekre csupán azért van szükség, hogy a lehető legprecízebben tudjanak párt javasolni felhasználóiknak. Ezt tekinthetjük ócska szövegnek, az viszont egészen biztos, hogy semmilyen jogi retorzió nem érheti a szolgáltatót, hiszen a regisztráció során elfogadjuk a felhasználási feltételeket amik tájékoztatnak minket a fentiekről. Már ha elolvassuk.

Az adatmennyiség amit produkálunk folyamatosan nő, köztük akár különösen kényes, diszkrét információk sokasága is megjelenik. Az újságírónő is azt nehezményezte, hogy szinte minden félelme, titkos vágya, reménye, problémája gondosan el van téve valahol. Rengeteg olyan információ, amik kapcsán nem szeretné, ha bárkihez is eljutnának.

A világon valaha keletkezett adat 90%-a az elmúlt két évben született.

Szóval nem könnyű a helyzet, de minden adatvédelmi aktivista azt mondja, hogy használjuk egy kicsit az eszünket, olvassuk el amit egy szolgáltató elénk tesz, ha valami nem tetszik, akkor mondjunk bátran nemet. Legyünk kicsit tudatosabbak és körültekintőek amikor legközelebb egy titkos "légy ott" kerül egyeztetésre vagy csupán a legmocskosabb fétiseinket ecseteljük egy vadidegennek. 

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Továbbra is tart a hype a Mesterséges Intellgencia (MI vagy angolul AI) körül. Egyesek szerint a vég közeleg, mások szerint az egyik legfontosabb vívmány vár ránk, amit az ember valaha alkotott. Én azok táborát erősítem, akik szerint nincs mitől tartani, nagyobb a füstje, mint a lángja, de tény, messze még a dolog vége, sőt, a kibontakozás is várat magára. 

Maga Bill Gates is úgy nyilatkozott nemrég, hogy nyugi-nyugi, nem eszik olyan forrón a kását. Az viszont biztos, hogy a robotok és egyre okosabb szoftverek megállíthatatlanul törnek előre, elsők között a taxisok és a kamionsofőrök fogják elveszíteni a munkájukat az önvezető gépjárműveknek köszönhetően. De erre is várnunk kell még, ha nem is egy évtizedet, de pár évet biztosan.

Az viszont már a jelen, hús vér valóság, hogy MI vezérelte rendszerek meg tudják tanítani önmagukat, hogy egy 3D modellekből felépülő világban egy figurát ügyesen mozgassanak, akadályokat kerüljenek ki, mindig megfelelő méretű ugrásokat tegyenek a sikertelen próbálkozások után. Sőt, a gépek bizony már zenét is szereznek.

No persze még nem teljesen egyedül, egy ismert, 450 000 YouTube feliratkozóval büszkélkedő énekesnő, Taryn dolgozott együtt Skynet-el, vagyis egy géppel.

Az "I am AI" (A nevem MI)  című albumon Amper, a gépi rendszer volt a zeneszerző, az énekes pedig Taryn. Az alábbiakban a "Break Free" (Szabadulás) című szám hallható. Beszédes az elnevezés, reméljük nem kerül rá sor a jövőben. Amper megalkotásában MI szakértők illetve zenei szakemberek vettek részt.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Továbbra is megállíthatatlanul törnek előre a különböző crypto currency-k, élükön természetesen nem más áll, mint a Bitcoin. Szaporodnak az elfogadóhelyek szerte a világban, egyre többen fedezik fel és ismerik el a technológiát mint a klasszikus pénz alternatívája. Külön crypto currency tőzsdék adottak, újságok, online közösségi terek gomba mód szaporodnak.

Vehetünk már kaját, autót, házat és sok-sok egyebet Bitcoin ellenében, az elterjedés folyamata gyorsul. De mikor következik be az, hogy egy ország egésze átáll a Bitcoin használatára és nyugdíjba küldi az akár évszázadok óta használt nemzeti valutáját? Mielőtt elárulnánk, hogy jó eséllyel melyik nemzet vonul be a történelemkönyvekbe ezzel az innovatív lépésével, lássuk, hogy mi vezethet el ahhoz, hogy ez bárhol elsőként megtörténjen.

Infláció

Ha elszabadul az infláció, legalábbis ez gyakori probléma, akkor az emberek egyre inkább elkezdenek valamilyen más fizetőeszköz után nézni, Afrikában is többek között ezért egyre népszerűbb a Bitcoin. 

Gyenge valuta

Ha a saját pénze egy országnak eleve gyenge, állandóan csak a baj van vele, akkor ismét nem csoda, ha valamilyen alternatívát kezdenek el keresni az emberek. Feltéve, hogy van más lehetőség. A Bitcoin "képében" van.

Dollárhiány

Ez kötődik az előző két ponthoz, ha baj van a nemzeti pénzzel, akkor gyakran használnak részben, vagy akár nagy részben Dollárt az emberek, régen ugyan ezt a szerepet töltötte be például balkáni országokban a Német Márka. Viszont ha nem áll rendelkezésre Dollár, akkor ez nem járható út.

Áramköltség

A Bitcoin értelemszerűen ott fog jobban pörögni, ahol sokan bányásszák. Persze a kibányászott Bitcoin-okat sok helyen el lehet költeni az interneten, de ha sok bányász van egy adott országban, akkor jó eséllyel a köztudatban is valamivel élénkebben él a lehetőség. Márpedig a bányászathoz sok áram kell, ha valahol drága az áram, akkor a bányászok máshova mennek.

A felsoroltak után elég picit utánajárni, hogy vajon melyik ország lehet az, ahol ez mind-mind teljesül. A megfejtés nem más, mint Venezuela. Már 200 000 Bolivárt kell fizetnünk egy ebédért, ez nagyjából 8 Dollár. A hiperinfláció tehát adott, a pénzük eleve gyenge. Illetve nehéz Dollárhoz jutni, az áram pedig nagyon olcsó. 

Egy Bolivár fele annyit ér most, mint egy Word of Warcraft arany...

Azért, hogy a gazdaságuk működőképességüket megtartsák, a venezuelaiak már szinte tömegesen álltak át a Bitcoinra a hétköznapi életük során. Könnyen lehet, hogy nem is lesz szükség semmiféle "hivatalos" bejelentésre vagy átállásra, egyszerűen ha már senki, vagy csak alig-alig valaki használja majd a Bolivárt, akkor magától eltűnik.

Szépséghibája az egésznek az, hogy a szocialista országban azért olcsó az áram, mert az állam olcsón (áron alul) adja az embereknek. A Bitcoin bányászokat akik rengeteg áramot használnak pedig rendszeresen zaklatják, akár le is tartóztatják mert túl sokat vesznek ki a közös, olcsó áramból.

Illetve az egész ország az összeomlás szélén táncol, de reméljük ez nem történik meg és egy egészségesebb gazdaságot tudnak építeni a Bitcoin segítségével.

Míg élek, nem felejtem el a néhány évvel ezelőtti Holland-Magyar meccset (8-1). Egy gyerekkori barátommal és annak kollégájával mentünk el valahova, talán a XIII. kerület szélére egy elhagyatott apró kocsmába. Rendkívül szar melegszendvicseket ettünk, esett az eső, az asztalunk mellett egy internet terminál árválkodott.

Mint minden örök optimista (értsd: naiv szerencsétlen), reménykedve ültem le már félrészegen a feltehetőleg a Tescoban vásárolt lapostévé elé a vendéglátóhelyen. Ahogy a legtöbb meccsünk esetében, itt is hamar jött a feketeleves. Viszont ez más volt. Más volt, mert hamar abszurddá vált a szituáció. 

Ha az ember veszít, az sosem jó érzés. Ha nagyon csúnyán kikapsz, az még rosszabb. De van az a pont, amikor már csak nevetni tudsz. Ez a meccs is ilyen volt. Márpedig akkor már javában zajlott a stadionépítési láz itthon, magyarba.

Az írásaim elején igyekszem jelezni, hogy nem vagyok komoly szakértője a területnek, hacsak nem olyasmiről van szó, amiben tényleg jó vagyok. De a foci is olyasmi, amihez csak a józan paraszti észt tudom segítségül hívni. A cél ugye az, hogy a fudball javuljon, hiszen:

"Mi is szeretjük a jó fudballt, de ehhez jó fudballisták is kellenek!". Persze, hogy szeretjük, és persze, hogy jó focisták kellenek, hiszen azok művelik a sportot.

A stadionok szerintem ész nélküli halmozása - egyelőre legalábbis - semmilyen eredményt nem hozott. Lássuk viszont, hogy mik azok a tényezők, amik egy ország fociját sikeressé, naggyá teszik. 

1. Pénz

Mint mindenhez, a focihoz is rengeteg pénz kell, infrastruktúrára, szakemberekre, eszközökre, marketingre, masszőrökre, nyert meccs utáni jutalomutakra, egyebekre. Persze, ez magától értetődő. Úgy tűnik a pénzzel most nincs nagy baj, van bőven. 

2. Időjárás

Ugye a foci olyan sport, amit egy bizonyos hőmérséklet alatt nem igen lehet játszani, hiszen kellemetlen mind a sportolóknak, mind a nézőknek. Sokak szerint a dél-amerikai foci minőségéhez az is kell, hogy az ottani országok játékosai szinte egész évben szerepelhetnek, a nézők is szinte bármikor szurkolhatnak, ez jót tesz az egész játékuknak.

3. Kiugrási lehetőség 

Sokan mondják, a magyar foci azért volt a rendszerváltozás előtt (pontosabban még korábban) jó, mert a foci volt az egyetlen lehetősége sokaknak, hogy külföldre jussanak, felemelkedjenek a társadalmi közegükből. Érzékletes példa, hogy diktatúrák sportcsapatai időnként elpárolognak egy-egy világesemény alkalmával, például kimennek egy olimpiára, soha többet nem térnek haza.

Ebben is van logika, az elmaradottabb országok között lehet, hogy ezért is van sok, ami a fociban sikeres.

4. Hagyomány

Ha egy sportnak nincs hagyománya egy adott országban, akkor szinte lehetetlen eredményeket elérni, legalábbis évtizedek kellenek hozzá. Az amerikai focinak Európában például nincs semmilyen múltja, senkit sem vitt el az apja, nagyapja amerikaifocizni gyerekkorában.

Persze ez lassan változik, itthon is, de a folyamathoz generációk kellenek. A focinak viszont komoly hagyománya van Magyaroroszágon, ezzel sem lehetne gond.

5. Szakértelem

Ha nincs aki igazán értene egy területhez, akkor abból nem is lesz semmi. Ez kötődik az első ponthoz, ha van pénz, akkor jó szakembereket is lehet hozni. Ma ezzel sem kellene, hogy baj legyen, valami mégsem stimmel.

6. Mentalitás

Minden munkához sok alázat kell, sokan mondják, itthon nagy baj van a fociban mozgók fejében. Pénzéhség, önmagunk megerőltetésének hiánya, óriási arc és így tovább.

7. Utánpótlás

Ez a legfontosabb pont a listán. Ha nincsenek ügyes gyerekek, akkor jó focisták sem lesznek.

De akkor mi a megoldás? Szerintem a kulcs nem a stadionokban van, hosszútávon legalábbis semmiképp. A legfontosabb pont, a hetes adja a megoldást. Kellenek gyerekek, akik szeretnek és tudnak is focizni. De mi kell ahhoz, hogy a gyerekek focizzanak? Labda? Stadion? Tengernyi pénz? Edzők? Az, hogy a szülők szeressék a focit? 

Az utolsó két felvetésben már van igazság, de a titok nyitja az, hogy a gyereknek legyen HOL focizniuk: A stadionokba nem tudnak bemenni, nem is lenne értelme. Sok, sok, sok kis pálya kell lakótelepek között, iskolákban, parkokban, a belvárosban ahol lehetséges, vidéki városokban, falvakban és így tovább.

Ha ez nincs, akkor a gyerekek nem akarnak majd focizni, mert nincs hol. Én ebben látom varázslatot. Azt viszont nem érzem, hogy erre lenne törekvés. Persze, mert ez nem látványos és nincs benne igazán nagy pénz.

Egy gyerekeknek szóló pici pályát, grundot valószínűleg pár millió Forintból meg lehet valósítani. Ha másképp látod, nem értesz egyet, más ötleted van, írj egy kommentet!

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!