Közhely, de ahogy a legtöbb, ez is igaz: az élet senkinek sem könnyű. Párkapcsolati nehézségek, munkahelyi problémák, lassan megvalósuló álmok, apránként feldolgozott sérülések, egzisztenciális válságok és így tovább. Régóta figyelem a környezetemben ahogy az emberek lépten, nyomon felteszik egymásnak az örök klasszikus “hogy vagy?” kérdést. Ez szép szokás bár az esetek döntő többségében üres udvariassági fordulat.

A válasz viszont - hacsak nem közeli barátokról van szó - menetrendszerint az, hogy jól. A viselkedéskutatók szerint a hanglejtése rutinos maszkot hordóknak és ügynököknek még befolyásolható, a testbeszéd viszont gyakran árulkodik. Viszonylag könnyen ki lehet szúrni, ha valaki valójában nagyon nincs jól.

De miért hazudunk? Mert ez a társadalmi elvárás? Erre neveltek? A céljaink eléréséhez megtanultuk, hogy pozitív benyomást kell mindenkor keltenünk azért, hogy akarjanak velünk dolgozni az emberek? Egyszerűen nem tudunk őszintén válaszolni?

Képzeljük el egy pillanatra azt a világot, amiben börtönnel büntetik a “hogy vagy?” kérdésre nem teljes őszinteséggel válaszolókat. Illetve a kérdezőnek is kötelessége türelmesen végighallgatni a másikat. Szonja a folyosón végigsuhanva összefut Klárával, elsüti a rutinkérdést.

Bizony itt már jó eséllyel megakasztaná az új világ az élet természetes folyamát. Szonja hosszas hallgatása eredményeként megtudná, hogy Klára bizony nincs jól. Előző este fedezte fel férje levelezését egy másik nővel, a gyerek taníttatása miatt a válás lehetetlen, a szíve összetörve, saját sorsa is bizonytalan, nem a legjobb napja az elmúlt tíz évben.

Márpedig Klára helyzete cseppet sem rendkívüli. A gondolatkísérlet megbukott, de legalább kibeszélhette bánatát a felszarvazott feleség. Visszatérve a realitásokhoz, miért tesszük fel a sablonos kérdést ha sem időnk, sem erőnk nincs tisztességesen végighallgatni a másik őszinte válaszát? Illetve miért nem válaszolunk őszintén?

Az emberek képmutatása nem lep meg, de legalább egy ilyen apró, hétköznapi gesztusban lehetnénk hitelesebbek. Ha legközelebb megkérdez valaki, válaszolj őszintén. Ha tényleg jól vagy mert végre összeállt valami amin hónapok óta dolgozol, akkor bátran és büszkén reagálj.

De ha pokolian érzed magad mert szorongsz, depressziós, reményvesztett, kiégett, kiábrándult, dühös, feszült, felháborodott vagy akkor fejtsd ki bátran. Lehet, hogy legközelebb nem érkezik ugyan ez a kérdés az illetőtől, de ha kicsit is értelmes emberről van szó, akkor még egy új barátot is szerezhetsz az őszinteségeddel.

A felszínességet ugyanis rengeteg ember megveti, de egyszerűen még ezt sincs kivel őszintén megosztaniuk. Próbáljunk meg egy kicsit őszintébbek lenni, akár kérdezünk, akár válaszolunk, mindenki jobban fogja érezni magát.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!