Hányszor, te jó ég hányszor indult azzal a hetem, hogy a hétvégén ripityára tört kijelzőjű telefonommal indultam neki a plázák tengerének javíttatásért. Rendkívül kellemetlen, szarul néz ki egy pókhálós kijelző, nehezebben olvasható, egy idő után tovább repedezik. Borzalmas.

De ennek vége! Egy ügyes feltaláló örökre véget vet a betört kijelzők okozta bosszúságnak, végre itt az okostelefon légzsák! Arról nem is beszélve, hogy a találmánynak környezetkímélő hatása is lehet, hiszen a kevesebb szervíz kevesebb műanyag felhasználást jelent.

Egyelőre még csak prototípus, de a találmány zseniális, én biztosan veszek egyet amint lehet!

Van valami diszkrét bája annak, amikor valaki nulla egész nulla, nulla, nulla önreflexióval éli az életét. Korábbi posztokban már leírtam többször is, sok olyan lépése volt a kormányak az emútnyócév során, amivel mélyen egyetértettem. 

A kormány holdudvarának ikonikus alakja, Bayer Zsolt felett viszont nem tudok napirendre térni. Az "idióta barom állatok", a "vérükön és a taknyukon" aranyköpések eredője már sokadik hónapja vezeti új műsorát a Mészáros birodalom által benyelt ECHO TV csatornáján.

A "Bayer show" ránézésre féltucat megrendelt nyugdíjas előtt felvett adásai még keresik a pontos profilt, az esti "show" és a politikai megmondás kínos elegyét mutatja a műsor egyelőre. Amire fel-fel kapom a fejem a YouTube-on nézett adások kapcsán viszont nem is a formátum, hanem a felkonf szövege.

"...higgadt, mérsékelt és megfontolt házigazda..."

Így a szöveg. Egészen döbbenetes. Le a kalappal a műsorvezető előtt, hogy hosszú évek, évtizedek óta vállalja személyiségét, szinte mindent kimond, amit csak gondol méghozzá úgy, ahogy az jön. Ezzel nincs semmi baj, de kinek jutott eszébe ezt a szöveget megírni a közismerten véresszájú műsorvezetőnek?

Volt szerencsém tegnap látni a SOLO című legújabb Star Wars munkát. Nem teljesen tiszta, hogy miért a nagy fújjolás, a film egészen jó. Persze nagy kár, hogy semmiféle kockázatot sem vállaltak az alkotók, csak és kizárólag a jól megszokott blokkokból lett legózva az egész mese.

Minden kötelező elem bele lett hajtva, úgymint:

• kurvanagy szörny, ez esetben egy polip, történetesen egy gravitáció nyelő tölcsér mellett szeret héderezni,
• természetesen van szerelmi szál,
• az elnyomó negatív hőssel és az őt mozgató birodalommal szemben jól fel kell kelnie az elnyomott népeknek,
• egy kevéske jellemfejlődés, bár túlzásba nem estünk,
• nagy egymásratalálások és nagy újratalálkozások,
• semmiből induló, valahova tartó központi karakter,
• a többi szokásos szarság.

Látványos, izgalmas, egyszerűen jó film. Egy dolog azonban elviselhetetlenül irritáló volt számomra. Miért, mégis miért van az, hogy a filmesek kötelességüknek érzik, hogy a világ aktuál trendjeit úgy szolgálják ki, mint kurva a pénzes visszajárót?

Persze, persze, ez nagy üzlet, nem lehet kockázatot vállalni, de egyszerűen szánalmas ahogy bele KELL írni a forgatókönyvbe a legfrissebb iránynak megfelelő gesztust, karaktert, gondolatot. Napjainkban ez természetesen nem más, mint a politikai korrektség, annak is a feminizmus nevű ága.

De nem úgy van az, hogy egy női szereplőre rádobjuk a vonatkozó gondolatokat, mégiscsak űroperáról van szó, kell egy kis csavar. Ez lehetett volna meglepő és szórakoztató is, itt viszont borzalmas eredmény született. A feminizmus gondolatait megpendítő karakter ugyanis nem más, mint egy:

kibaszott robot.

Ráadásul egészen abszurd vonásokat is kapott a lelkem, például ő úgy gondolja, hogy Lando bizony szerelmes belé, de ez nyilván nem működhetne, hiszen mégiscsak, na. Persze az egyik női (emberi) karakternek fel kell tennie az álnaiv kérdést, miszerint ez mégis ezmiez.

A tudatos, önálló, független nő. Vagyis egy robot.

Az öntudatos, talpraesett robotnak nincs szüksége az emberekre, ő mindent megold egyedül, megmenti a napot is ha kell (anglicizmus). Érted, nincs szüksége férfiakra, ő megoldja a maga problémáit és feladatait egyedül. Persze senki sem mondhatja meg neki, hogy mit és hogyan csináljon, hogy is képzelné azt bárki. Az egyik csúcsponton a robot azt is ki találja mondani, hogy az egyetlen dolog amire vágyik nem más, mint az:

egyenlőség.

Milyen meglepő. Ügyesebben is meg lehetett volna ezt oldani, ha már ki lett adva az ukáz, hogy bizony lesz benne feminizmus. Ez a karakter óriásit ront az egész filmen. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek! Klassz film, egyszer érdemes megnézni.

Félve teszem hozzá az észrevételt, miszerint ha a robot az emberekkel akar egyenlő lenni, a robot pedig a női lélek áthallása, akkor a logika alapján a nők nem emberek. Öngól level végtelen.

Úgy hozta az élet, hogy a történelmi jelentőségű és páratlan szépségű Gellért szállóban tölthettem el pár napot. Budapestről Budapestre utaztam, az épületben egyáltalán nem, az üzemeltetőkben viszont nagyot csalódtam. Hiányzó előlap a hűtőgépen, borzalmas szemét az erkélyen, cigicsikkek, egyebek, sajátos mérnöki megoldások az elektromos áram kapcsán.

Nem vagyok az a típus, akinek semmi sem jó, ez a néhány nap kifejezetten pihentető és váratlan módon ugyan, de szórakoztató is volt. Jól éreztük magunkat, remek a fürdő, a kiszolgálás nem az igazi, néha problémának éreztük magunkat a pincérek szemében. 

De ennyi baj legyen, bár egy négycsillagos szállodától azért azt várná az ember, hogy minden rendben legyen, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ez az épület Budapest sok ékkövének egyike. Elképesztő, hogy az alábbi galériában összefoglalt "látványelemek" fogadtak minket, az egyik szemétdarabról először azt hittük, hogy egy döglött madár. Illetve ha itt jártok, hozzatok magatokkal saját köpenyt.

A Csodaszarvast és egyéb kulturális örökségeinket bemutató táblákról össze-vissza hiányoznak betűk a folyosókon, a tükrök ha nem is mocskosak, de már kellemetlenül kopottak, valakit itt egyszerűen tényleg nem érdekel, hogy mi történik a szállodával.

Jobban kéne ügyelni a Gellért épületére, egy óriási kincsről van szó.

Egy vállalkozás vagy egy termék elindulását és későbbi sikerességét nagyban befolyásolja a rendelkezésre álló tőke. Nem véletlen, hogy sokan egyetértenek a mondással, miszerint pénzből a legkönnyebb pénzt csinálni. Ki ne örülne annak, ha a régen dédelgetett üzleti ötletét felkarolná valaki, több tíz, vagy akár száz milliót befektetve elindulhatna a megvalósítás útján.

A Minner.hu pontosan ebben segít. A Befeketőkereső showjában 24 csapat, vállalkozó, leendő vállalkozó mutatkozhatott be a befektetők és szakértők előtt. A cél az, hogy befektetőt találjanak az ötletgazdáknak és a műsort a YouTube-ra feltegyék, ezzel inspirálva a nézőket a vállalkozásra.

Az ötletgazdáknak 3-3 perc állt rendelkezésre, hogy meggyőzzék a befektetőket arról, érdemes az ő projektjükbe tőkét helyezni, ezután a zsűri 3-3 percig kérdésekkel bombázta a résztvevőket. A kérdések végén pedig az ötletgazdáknak jelezték, hogy szeretnék-e velük megkezdeni a befektetői tárgyalásokat.

A cél, hogy júliusig a lehető legtöbb vállalkozó tőkét tudjon szerezni, vagy a kapcsolatoknak köszönhetően még jobban beinduljon az adott ötlet, termék, szolgáltatás. A résztvevők bátran mondtak ki nagy összegeket is, volt olyan projekt, ami 70 milliót kért a befektetőktől. Az egész eseményen összértékben több száz millió forintnyi tőkét igényeltek az indulók.

Milyen projektek indultak?

Természetesen népszerűek voltak az applikációs ötletek, négy is indult a versenyen. Ezek közül a wooww, kedvezményeket gyűjtő applikáció ötlete tetszett legjobban a befektetőknek, de a turisták Pokemon Go-ját (BDPSTGO) is pozitívan fogadták.

Ezeken kívül olyan hagyományos, nem csak startup ötletek is bemutatkoztak, mint például egy újszerű samponnal foglalkozó cég, vagy a Testa’Snack, ami a nézőknek kifejezetten ízlett, meg is ették a helyszínen.

Élő eseményből YouTube műsor

Az április 7-i rendezvényt videóra vette a Minner.hu csapata és a pitcheket, vagyis a rövid prezentációkat és a zsűri kérdéseit elérhetővé teszi a YouTube csatornáján. A cikk megjelenésekor már az első két rész fel is került.

Befektetői megkeresések, szigorú zsűri

Az indulókkal már most elkezdték a befektetők a tárgyalásokat, sőt már újak is jelentkeztek olyan projekthez is, amelyekre az eseményen résztvevő befektetők elutasító választ adtak. A zsűri szigorú volt, de ebből mindenki profitált. Olyan kérdéseket tettek fel és plusz információkat mondtak az ötletekhez, amikből a projektgazda és a néző is sokat tanulhatott.

A műsort a Minner Youtube csatornáján lehet követni.

Újságíró kollégák hívták fel a figyelmem a szurikáta halála kapcsán megjelenő gyűlölethullámra. Boldog s boldogtalan azon pörög a héten, hogy micsoda szörnyűség történt, az indulatok már a mennyeket (vagy a poklot) nyaldossák, alulról-fölülről.

A jelenség sokadszorra is rámutat a tömegpszichózis mechanizmusára, a recept roppant egyszerű:

Gyűjts magadban feszültséget, lehetőleg éveken át, ennek eredeti, valódi forrásai kapcsán több választási lehetőséged is van:

• rosszul működő vagy nem létező házasság / párkapcsolat,
• rossz családi környezet,
• toxikus, elnyomó munkahelyi környezet, felettes,
• anyagi problémák,
• általános sikertelenség,
• rejtett, önmagadnak sem elismert homoszexualitás vagy szexuális aberráció,
• egyéb.

Ha adott a felhalmozott feszültség, végy egyet a következők közül, amint adódik a lehetőség:

• a közerkölcsöt vélten, vagy valóban sértő esemény,
• nagymértékű igazságtalanság, mely egy vélten, vagy valóban ártatlan személyt ért,
• fizikai atrocitás egy vélten, vagy valóban ártatlan személlyel szemben,
• fizikai, érzelmi abúzus egy kiskorúval szemben,
• fizikai atrocitás, netán halált okozó tett egy állat kárára, lehetőleg legyen kistestű.

(Az utolsó ponthoz fontos kiegészítés, hogy különösen szerencsés, ám nagyon ritka eset az, amikor a bántalmazott állat nem csupán kistestű, de egzotikus is, azonban ez csak akkor működik, ha emlősről van szó, hüllőkkel, rovarokkal ez nem fog működni.)

Ha adott mindkét főkomponens, a felgyülemlett frusztráció és a kicsatornázási gyújtópont is, akkor a következőket kell tenned:

• véletlenül se gyakorolj önfegyelmet, önkritikát,
• véletlenül se parancsolj megálljt a benned szunnyadó ősi ösztönöknek,
• szóban, írásban semmiféle féket ne alkalmazz,
• szitkozódj, káromkodj, szentségelj, ami a csövön kifér,
• engedd, hogy mások indulata csak tovább szítsa a sajátodat,
• a közösségi média eszközeivel élve juttasd el minél több emberhez a felindulás tárgyát.

Ha mindez megvan, akkor nincs más dolgod, mint hátradőlni, és engedni, hogy átjárja a tested a gyűlölet, az indulat kellemesen bizsergető érzése, érezd, hogy élsz! Látni fogod, ez még a szexnél is jobb! Ha rád mosolyog a szerencse, akkor többedmagaddal eljuthatsz egészen odáig, hogy kiegyenesítsd a kaszád és elindulj az ellenség elpusztítására.

Végezetül lássuk, nagy valószínűséggel mi történt valójában: 

Egy kisgyerek kézbe vette szerencsétlen szurikátát, az állat megijedt, hirtelen mozdulatokat tett, a gyerek ettől megijedt, ösztönösen reagálva földhöz vágta. A gyerek nem a következő Hannibal Lecter, egyszerűen egy gyerek, reflexszerűen reagált, tudattalanul attól tartott, hogy az állat megharapja. A ritka állat tragikus módon elpusztult. Ki a felelős? Az állatgondozó, a vadaspark munkatársai, a szülők. Hidd el, ez nem függ össze azzal, hogy megcsalt a férjed.

ápdét:

Egyesek szerint a gyerek bottal ütlegelte a szurikátát, ennek hatására az állat támadt, ezt követően vágta földhöz. Ezt a verziót azért tartom abszurdnak, mert egy ilyen méretű állat menekül, ha bántják. Elszalad, amerre tud. Ha tud. Nem fog nekiugrani a gyerek nyakának, mint egy rajzfilmben.

ápdét2:

Most látom, hogy az állat megharapta a fiút, ennek hatására vágta földhöz. Rendben, legyen így. Ez esetben a vadaspark hibás, nem értem, hogy hogy engedhették, hogy hozzá lehessen nyúlni az állatokhoz?

Nemrég én is beszámoltam arról, amiről a világ újságíróinak szinte mindegyike: a Google új asszisztense tökéletes telefonbeszélgetésekre képes már. Helyettünk felhívhatja például a fodrászatot, megbeszélhet egy időpontot, a telefon másik végén lévő embernek sejtése sincs arról, hogy egy szoftverrel beszélget.

Hajmeresztő, ahogy elintézi, hogy levágathassuk a hajunkat. Alig telt el pár nap, a mesterséges intelligencia területe újabb csodával rukkolt elő, ez úttal verset írt egy gép. A múlt heti, döbbenetes telefonbeszélgetés után viszont olyasmit kaptunk, ami legalább megnyugtató, nem olyan biztos, hogy a gépek átveszik az uralmat a világ felett, legalábbis amíg ennyire nincs kreativitásuk, addig biztos nem.

Nem kellett elvégeznem egy műfordító tanfolyamot, hogy elkészítsem a magyar verziót, a szöveg után látható az eredeti. Több ezer vers elemzése után látott neki a munkának, lehet, hogy a tanuláshoz használt anyagok voltak nagyon gyengék:

a nap egy gyönyörű dolog

a csendben rajzolva

a fák között

csak a fény kezdete

Az eredeti:

the sun is a beautiful thing

in silence is drawn

between the trees

only the beginning of light

Egy másik alkotás:

Szénszállító teherautó vagyok

egy törött szív által

nincs hangom

a szívem hangja

nem létezem

Az eredeti:

I am a coal-truck

by a broken heart

I have no sound

the sound of my heart

I am not

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebook-on továbbiakért!

A programozó barátaim meghívtak tegnap, hogy együtt nézzük a Google éves, "io" névre keresztelt konferenciáját. Ilyenkor az óriáscég bejelenti, hogy min dolgozik, az új fejlesztéseiket be is mutatják. Nem kevés sört kellett meginnom, hogy el tudjam viselni a csak hardcore fejlesztők számára izgalmas Android frissítésekről szóló, végeláthatatlan áradozásokat.

Majd amikor szóba került, hogy már nem fog elfordulni a telefonon a tartalom, amikor nagyon nem kéne, akkor felcsillant a szemem, talán nem kell majd felhúznom magam, amikor az ágyban fetrengve akarok valamit megcsinálni, és a legrosszabbkor megváltozik a képernyő orientációja.

Sok felvételt láthattam arról is, hogy az önvezető autók már egymással kommunikálva el tudnak kerülni baleseteket, nem kell többé részeg, idős, női autósoktól rettegnünk. Bár ez sem volt túl izgalmas, hiszen józan paraszti ésszel könnyű belátni, az önvezető autó noha fantasztikus technológia, mégis arról van szó "csupán", hogy ha elénk ugrik az őz, akkor a szoftver megnyomja a féket. 

Már éppen kezdtem feladni, gondoltam udvariasan elköszönök. Majd megjelent a színpadon egy indiai úr, elkezdett a mesterséges intelligenciáról beszélni. Az ő ígéretei, állításai sem voltak túl izgalmasak, viszont bemutatott egy videót, pontosabban egy hangfelvételt, amitől úgy éreztem, hogy a gerincem vagy a fenekemen, vagy a szájamon keresztül el fogja hagyni a testem.

Ilyen érzés lehet majd az első találkozás a földönkívüliekkel. Egészen döbbenetes. Egy szoftver tökéletes telefonbeszélgetést folytat egy emberrel. A Google Assistant képes arra, hogy helyettünk felhívja például a fodrászt, a naptárunkban szabad időpontokat figyelve megbeszéljen egy időpontot. Érdemes megnézni a videót, 1:08-nál kezdődik a lényeg. 

A második példában egy angolul meglehetősen rosszul beszélő nővel beszélget a gép, egy étterembe foglal nekünk asztalt. Értelmezni tudja a különböző kiejtéseket, nem akasztják meg a félreértések, megoldja a hirtelen felmerülő logikai problémákat, úgy gondolkodik, mint egy ember. 

Reméljük azért nem kel öntudatára a sok kellemetlen telefonbeszélgetés hatására.

Az angolban gyakran emlegetett fogalom a bullying, praktikus magyar megfelelője nem igen van. Mégis mindannyian tudjuk mit jelent, a főként verbális, ézelmi bántalmazásról van szó. Sokat szenvednek ettől a gyerekek az iskolákban, de a felnőttek között is gyakori, kapcsolatokban, munkahelyeken.

Azok, akikhez közel áll a spiritualitás, régóta mondogatják, hogy bizony minden élőlényre erősen hat az, hogy hogyan bánunk velük. Nem kell egy kutyát éheztetni ahhoz, hogy pokoli rosszul érezze magát, még vernünk sem kell, sajnos elég az, ha durván, élesen beszélünk hozzá.

Sőt, a kutya jó példa arra, hogy még akkor is "felveszi" a környezetében lévő emberek belső állapotát, ha amúgy van mit ennie, van vize és senki sem inzultálja. Rátérve a lényegre, az IKEA nemrég megismételte a híres kísérletet, melyben két, teljesen azonos körülmények között tartott növény az "alany", a vizsgálat tárgya pedig az, hogy vajon hogyan hat rájuk a szeretet és hogyan az indulat, kritika, verbális agresszió.

30 napon át zajlott a kísérlet, mindkét növényt egy-egy üvegdobozba zárták, előre felvett hangfelvételeket játszottak nekik. A fenti képen, bal oldalon látható növény csak kritikát kapott: alkalmatlan vagy, fölösleges vagy, ronda vagy, egyebek. Ezzel szemben a jobb oldali csak elismerő, szeretetteljes üzeneteket hallhatott: szép vagy és hasznos, szükségünk van rád, és így tovább.

Igen, mindkét növény teljesen azonos körülmények között élt, mindkettő ugyan annyi vizet, fényt kapott. Nem, nem mérgezték meg a hervadó példányt.

Ha egy troll okos kommentjében kifejti, hogy az emberek nem növények, én magam ugyan nem fogok elhervadni, sem dunának menni, immunis vagyok már az emberi butaságra. Persze azt tudom, hogy ronda a szakállam, ezt ne mondjátok, ez tényleg rosszul szokott esni.

Mindenesetre akinek ez a kísérlet nem tágítja egy kicsit a szuperracionális világnézetét, azt megdobálom játékkatonákkal.

Sokan jártak már úgy, vagy éppen most úgy járnak, hogy egyszerűen képtelenek kilépni a kapcsolatukból. Természetesen nem a jól működő, harmonikus, minőségi kapcsolatokra gondolok, hanem azokra, amikben az egyik fél nem érzi magát jól, saját bevallása szerint sem.

A biológusok, orvosok, gyógyszerék köreiben régi mondás, hogy az emberek nem "nagy patkányok", a pszichológia viszont talán megengedőbb a patkánykísérletekkel szemben. Ugorjunk is bele, kertelés nélkül lássunk egy fontos kísérletet.

A részleges megerősítés hatalma

Ha egy patkány ketrecébe elhelyezünk egy apró pedált, valahányszor megnyomja, egy darab kajával jutalmazzuk, okos állatként pillanatok alatt meg fogja tanulni, hogy a pedált megnyomni jó dolog, meg is teszi, újra és újra. Ezzel szemben, ha sem az első, sem a második, sem a sokadik megnyomás hatására sem történik semmi, a patkány felismeri, hogy teljesen céltalan és értelmetlen nyomogatnia.

A harmadik felállásban viszont csavarunk egyet a játékon, úgy állítjuk be a szerkezetet, hogy néha adjon kaját a pedál megnyomásakor, néha pedig nem, véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul. A helyzet az, hogy szerencsétlen patkány ebbe bele fog bolondulni, még akkor is nyomogatni fogja kétségbeesetten a pedált, amikor már réges rég újra változtattunk a beállításon, ismét nem ad semmit, hiába nyomogatja.

Akár hiszed, akár nem, a párkapcsolatok sokaságában pontosan ez történik. Sok típusa van a rossz kapcsolatoknak, gyakori típus az, amiben az egyik fél néha ad szeretetet, figyelmet, gondoskodást, néha viszont kifejezetten hideg, elutasító. Extrém esetben akár bántalmazó, szóban, esetleg tettekben is. Ha azt látjuk egy kapcsolat elején, hogy itt végre megtaláltuk a régóta vágyott szeretetet, akkor gondolkodás nélkül bele fogunk menni.

Ha pár hét, hónap elteltével viszont érthetetlen módon hirtelen durván bánnak velünk, akkor először elkezdünk félni attól, hogy elveszíthetjük az érzelmi biztonságot. Majd a másik fél néhány nap, hét múltán ismét olyanná válik, amilyennek mindig látni szeretnénk: szeretetteljes és figyelmes. Gyorsan el is felejtjük a rossz élményt, örömmel folytatjuk a kapcsolatot.

Ezek a ciklusok viszont bármiféle logika, rendszer nélkül újra és újra ismétlődni fognak, ezzel szinte pokollá téve az életünket.

Pontosan az történik velünk, mint a patkánnyal, abban a felállásban, amiben rendszertelenül vagy kapott kaját a pedál megnyomásakor, vagy nem. Bizony, ez fizikai függőséghez vezet, ugyanarról a jelenségről van szó, ami a szerencsejáték függőkkel is történik. A szerencsejáték iparban a gépek úgy vannak beállítva, hogy néha nyerünk, néha nem.

Veszíteni nagyon rossz érzés, nyerni viszont nagyon jó, ezért újra és újra próbálkozunk, kiszámíthatatlan az egész, sosem tudhatjuk, hogy mikor jön ismét az, ami számunkra kellemes, ezért nem állunk le, egy idő után már nem is tudunk leállni. Hogy miért viselkedhet valaki úgy velünk, hogy megvalósuljon a részleges megerősítés okozta függőség?

Ennek sok oka lehet, általában egy érzelmi analfabéta férfi hoz nehéz helyzetbe egy nőt. Extrém, de sajnos mégis gyakori esetben valamilyen személyiségzavarral bír az illető, ez lehet borderline szindróma, nárcizmus, pszichopátia. Ezek az esetek azért különösen veszélyesek, mert tudatosan is építhetnek a részleges megerősítés jelenségére, még akkor is, ha nem ismerik a fogalmat, ösztönösen felismerik a benne rejlő lehetőséget.

Mi a megoldás? Ha azt látjuk a másikon, hogy úgy játszik velünk, mint szegény patkánnyal a kutatók, akkor szedjük össze minden erőnket és távozzunk. Távozzunk, mielőtt kialakulna a függőség. Lássuk át, hogy nem arról a személyről szól a nehézségünk. Teljesen mindegy, hogy mennyire jóképű, mennyire csinos, mennyi pénze van, mennyire nagy biztonságérzetet tud teremteni az életünkben, már amikor éppen kedves fázisában van.

Ez a jelenség azonban nem jelenti azt, hogy ha a barátnőnk, barátunk nem volt hajlandó eljönni velünk a focimeccsre vagy koncertre, akkor Hannibal Lecterrel élünk együtt, menekülnünk kell. Rendszeres, hosszú időn át tartó, akár egészen szélsőségesen ellentmondásos viszonyulásokról van szó.

Álljunk a sarkunkra és cselekedjünk, küldjük el jó messzire. A patkánykísérlethez hozzátartozik az is, hogy szegény állat olyan mértékű függőségtől szenvedett a kísérlet végére, hogy teljesen megzavarodott, elhanyagolta tisztálkodást, az önmagáról való gondoskodást és elpusztul. 

Lelki szemeim előtt látok pár trollt, akik kocsmafilozófiának, kétforintos pszichológiának fogják titulálni a posztot egy idehányt kommentben. Tegyék, a helyzet viszont az, hogy a pszichológia sokszor nem sokban különbözik egy faék egyszerűségétől, bár persze vannak olyan jelenségek, amiket nem ilyen könnyű átlátni. A rossz kapcsolatok nagy részének hátterében viszont egy patkány áll.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!