Volt szerencsém tegnap látni a SOLO című legújabb Star Wars munkát. Nem teljesen tiszta, hogy miért a nagy fújjolás, a film egészen jó. Persze nagy kár, hogy semmiféle kockázatot sem vállaltak az alkotók, csak és kizárólag a jól megszokott blokkokból lett legózva az egész mese.

Minden kötelező elem bele lett hajtva, úgymint:

• kurvanagy szörny, ez esetben egy polip, történetesen egy gravitáció nyelő tölcsér mellett szeret héderezni,
• természetesen van szerelmi szál,
• az elnyomó negatív hőssel és az őt mozgató birodalommal szemben jól fel kell kelnie az elnyomott népeknek,
• egy kevéske jellemfejlődés, bár túlzásba nem estünk,
• nagy egymásratalálások és nagy újratalálkozások,
• semmiből induló, valahova tartó központi karakter,
• a többi szokásos szarság.

Látványos, izgalmas, egyszerűen jó film. Egy dolog azonban elviselhetetlenül irritáló volt számomra. Miért, mégis miért van az, hogy a filmesek kötelességüknek érzik, hogy a világ aktuál trendjeit úgy szolgálják ki, mint kurva a pénzes visszajárót?

Persze, persze, ez nagy üzlet, nem lehet kockázatot vállalni, de egyszerűen szánalmas ahogy bele KELL írni a forgatókönyvbe a legfrissebb iránynak megfelelő gesztust, karaktert, gondolatot. Napjainkban ez természetesen nem más, mint a politikai korrektség, annak is a feminizmus nevű ága.

De nem úgy van az, hogy egy női szereplőre rádobjuk a vonatkozó gondolatokat, mégiscsak űroperáról van szó, kell egy kis csavar. Ez lehetett volna meglepő és szórakoztató is, itt viszont borzalmas eredmény született. A feminizmus gondolatait megpendítő karakter ugyanis nem más, mint egy:

kibaszott robot.

Ráadásul egészen abszurd vonásokat is kapott a lelkem, például ő úgy gondolja, hogy Lando bizony szerelmes belé, de ez nyilván nem működhetne, hiszen mégiscsak, na. Persze az egyik női (emberi) karakternek fel kell tennie az álnaiv kérdést, miszerint ez mégis ezmiez.

A tudatos, önálló, független nő. Vagyis egy robot.

Az öntudatos, talpraesett robotnak nincs szüksége az emberekre, ő mindent megold egyedül, megmenti a napot is ha kell (anglicizmus). Érted, nincs szüksége férfiakra, ő megoldja a maga problémáit és feladatait egyedül. Persze senki sem mondhatja meg neki, hogy mit és hogyan csináljon, hogy is képzelné azt bárki. Az egyik csúcsponton a robot azt is ki találja mondani, hogy az egyetlen dolog amire vágyik nem más, mint az:

egyenlőség.

Milyen meglepő. Ügyesebben is meg lehetett volna ezt oldani, ha már ki lett adva az ukáz, hogy bizony lesz benne feminizmus. Ez a karakter óriásit ront az egész filmen. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek! Klassz film, egyszer érdemes megnézni.

Félve teszem hozzá az észrevételt, miszerint ha a robot az emberekkel akar egyenlő lenni, a robot pedig a női lélek áthallása, akkor a logika alapján a nők nem emberek. Öngól level végtelen.