A Minner.hu szúrta ki a Biztosító Magazin cikkét, a K&H zseniális marketing fogásként kiszámolta, hogy mennyit fizetne a biztosító a McCallister családnak a történtek után. Alaposan utánajárhattak a kérdésnek, hiszen 400 négyzetméterre saccolják az ingatlan méretét, a pontos szám 4250 négyzetláb, vagyis 394,83792 négyzetméter.

Nem mellesleg egy rendkívül értékes épületről van szó, 2 400 000 dollárért került piacra 2011-ben, végül 1,58 millióért kelt el. Alaposan át lett alakítva a forgatás óta, az alábbi képeken látszik az örökzöld film néhány jelenete, illetve az eladáskori állapot. Az utolsó képen pedig olyasmit láthatunk, ami évtizedek óta mozgatja sokak fantáziáját: végre megvan a ház alaprajza, legalábbis a földszint.

Visszatérve a biztosításra, az első felmerülő kár ugyebár a leszakadó villanyvezeték, pontosabban az emiatt elmaradt ébresztés. Az ébresztő csődje miatt nem fizetne a biztosító, az áramkimaradásból adódó károkat viszont megtérítené.

Az úgynevezett "kényelmi csomag" lenne megfelelő megoldás, ennek keretében akár 50 000 forintig is megtérítik például a hűtőben megromlott ételek árát. A következő, egyben a legfontosabb tétel értelemszerűen a betöréses lopásból származik, bár a filmben Kevin elejét veszi annak, hogy bármit is elvihessenek a Vizes Banditák, tegyük fel, hogy sikerrel járnak.

Ebben az esetben úgynevezett "minimális mechanikai védelem", valószínűleg egy egyszerű ajtózár mellett legfeljebb 4,8 millió forintig térítene a biztosító. A filmbéli család szép berendezésű házában nem biztos, hogy ez elegendő lenne. Emellett a zárak, nyílászárók megrongálásából adódó kárt is megtérítette volna a biztosításunk. 

Kevin nélkül nincs karácsony, de a karácsonyfa körüli tűz nélkül még szebb az ünnep, figyeljünk erre oda, nehogy a biztosítóval való egyezkedés legyen az új év első feladata. Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Egy reklámfilm kedvéért visszatért Kevin, pontosabban a kis hőst egykor megformáló Macaulay Culkin. Nem másról, mintsem a Google otthoni asszisztenséről van szó, a mesterséges intelligencia rendszer ügyesen lett elhelyezve a filmlklasszikus legemlékezetesebb jeleneteiben.

Az alábbi fotókon első ránézésre nincs semmi különös, látszólag egyszerű, átlagos emberi arcokról van szó. Középkorúak, szemükben az élet minden öröme és keserűsége, ahogy az lenni szokott. A helyzet viszont az, hogy ezek az emberek nem léteznek, soha nem is léteztek. A Verge cikke szerint egy 2014 óta fejlesztett mesterséges intelligencia rendszer alkotta az alábbi képeket, méghozzá nagyszámú minta, valós emberekről készült fotók elemzése után.

A linken látszik, az első próbálkozások még nem sikerültek túl jól, majd idővel egyre élethűbbek lettek az eredmények. Végül eljutottunk idáig. A tanulságokat mindenki vonja le maga, ki is fejtheted egy komment formájában! Szerintem ijesztő, ha nem egyenesen hátborzongató. De legjobb esetben is elgondolkodtató. Van képük még ehhez is a mai kutatóknak! Nemrég arról kaptunk hírt, hogy kínában már egy mesterséges intelligencia alkotta bemondó olvassa fel, hogy mit mondott aznap a népvezér.

Az orosz állami televízió nemrég beszámolt egy robotika kiállításról, melyen fiatalokat igyekezett megnyerni magának az ipar. Az esemény csúcspontjaként megjelent egy humanoid robot, meglepő ügyességgel táncolva, kísértetiesen emberszerű gesztusokkal operálva.

1:15-től látható Boris, a szuperrobot

A végtaghajlatokban és egészében döbbenetes finomsággal mozgó robot nem sokkal később magában a stúdióban is megjelent, kedélyesen csevegve a műsorvezetővel, majd ismét csillogtatva tánctudását. A szervezők szavahihetőségében nem messzemenőkig bízó oknyomozó újságírók azonban a felvételek alapján utánajártak, hamar kiderült, hogy Boris egész egyszerűen egy jelmezbe bújtatott ember.

Mindig lelkes leszek, amikor új ötletekkel találkozom, leírhatatlan érzés látni, ahogy kreatív emberek a mindannyiunk számára elérhető, szinte hétköznapi eszközöket úgy kombinálják, hogy valami új, szokatlan süljön ki belőle. A mai posztban ráadásul egy magyar fejlesztésű projektről van szó, legalábbis az alapötlet és a megvalósítás egy része magyarokhoz kötődik.

Egy kép többet ér - vagy mond - ezer szónál, ha elfogadjuk ezt az alapigazságot, akkor talán kiegészíthetjük azzal, hogy egy videó többet ér tízezer szónál, ha pedig minden szóhoz rendelhetünk egy rövidke videót, akkor többet ér a mondandónk egymillió szónál.

De mielőtt elvesznénk a szólicitben, lássuk, hogy miről is van szó. A VixT egy pofonegyszerű applikáció, begépeljük a mondandónkat vagy hangfelismeréssel rögzítjük. Egyetlen gombnyomással a rendszer elkezd dolgozni, minden szóhoz rendel egy-egy rövid videót, ezek egymásutánjából születik egy montázs, amit megoszthatunk a Messengerben, SMS-ben vagy ahogy csak akarjuk.

Az első kísérletben a barátnőmnek küldtem el az "I miss you" mondatot, az "I" és a "miss" még nem volt különösebben vicces, az első egy zenei klipből származott, a második talán valamiféle TV műsorból, a "you" szót viszont Gomez, az Adams család feje üvöltötte a kamerába. Remekül sikerült, egyedi, meglepő, szórakoztató.

A háttérben lévő adatbázisban értelemszerűen elengedhetetlen, hogy minden szónak legyen legalább egy rövidke videópárja, hogy a felhasználók mondataiból montázs születhessen. Ez nem mellesleg még hiányos, mármint a könyvtár. Az egyediség jegyében lehetőségünk van arra, hogy felépítsük a saját, privát "videószótárunkat", egyszerűen felveszünk egy-egy rövid videót, ezeket a megfelelő szavakhoz társítjuk.

Az "onion" szót én például egy két másodperces, a készülő vacsora egyik alapanyagát bemutató videóval feleltettem meg. A privát szótáron túl természetesen a közösség életét is gazdagíthatjuk, ha csinálunk egy videót a cipőnkről, miközben a "shoe" szót ordítjuk a kamerába, akkor máris tettünk egy gesztust mindenkinek, hiszen eztán már rendelkezésére áll ez a szó, pontosabban videó is.

Ha nem nyeri el a tetszésünket az első videómontázs, amit a rendszer generál, akkor egyszerűen újat kérünk, addig variálhatunk, míg elégedettek nem vagyunk, majd mehet is a címzettnek. Tök jó privát szótárat építhetünk a barátainkkal, kedvesünkkel, családunkkal, bárkivel. Emellett hozzájárulhatunk a közösség életéhez illetve használhatjuk a mások által gyártott anyagokat.

Az alapítókkal beszélgetve megtudtam, hogy nagy terveik vannak, például egy mondat intonációjának problémája - pontosabban annak hiánya - is meg lesz oldva a jövőben. Remek ötlet, sok sikert kívánok!

A Gollum zseniális megformálásával világhírűvé vált Andy Serkis alaposan megtrollkodta a brit miniszterelnöknőt, Theresa May-t. A "kiszivárgott" felvételen May úgy beszél a Brexitről, ahogy Gollum a gyűrűről. Érdemes megnézni, szép példája a még mindig utánozhatatlan angol humornak.

Zseniális megoldást talált a Ford egy problémára, ami az autósokat valószínűleg azóta kínozza, amióta léteznek autók. Ez nem más, mint a szervízzel szembeni bizalom, örök kérdés, hogy a javítandók, amiket felsorolnak mennyire indokoltak, a pénztárcánk csapolása a cél, vagy a biztonságunk.

A megoldás nem egy Mesterséges Intelligencia rendszer, ami valós időben követi az autó számítógépének állapotát, még akkor is, amikor éppen szervízbe ment a kincsünk. Nem valamiféle távolból követhető monitoring rendszer, még csak drónokra sincs szükség.

Egész egyszerűen egy telefont kapnak a kezükbe a szervíz dolgozói, amikor olyan pontjait vizsgálják a család kedvencének, amiket csak ők láthatnak, videóra veszik az egészet, sőt, még kommentárt is fűznek hozzá. Majd megkapjuk a videót, végén a javasolt teendővel és annak pontos árával, gombnyomással dönthetünk a megvalósításról.

Rég nem volt poszt a blogon, mert ez meg az. Viszont ezt most találtam, pontosabban ezeket és muszáj voltam megosztani veletek, bárkivel, aki erre jár. Zseniális, szép, szokatlan. Láttunk már hasonlót, ezek a képek mégis megérnek egy misét, egy posztot legalábbis mindenképp.

Gyerekként imádtam ezeket az eszközöket, felnőttként már nagyon kezdem unni azokat, amik most köntöst adnak számukra, ez persze nem von le az alábbi munkák értékéből.

Az elmúlt egy-két évben többször is megtörtént velem, hogy telefonon beszéltem valakivel valamiről, majd szembejött az adott téma a Facebook hírfolyamban, egy hirdetés formájában. Értem én, hogy keresések alapján a Google a remarketing keretében újra és újra és újra célzottan mutatja az adott hirdetéseket, azt is értem, hogy az érdeklődési körömet ezerféleképp igyekszik feltárni minden tech óriás.

Azon sem lepődöm már meg, ha potenciális "barát"-ként dob fel javaslat gyanánt valakit a Facebook, aki szerepel a telefonom névjegyzékében, még akkor is, ha a végrehajtóról van szó. Látom a logikát, én is így járnék el a helyükben, kerek egész, ésszerű, célszerű, agresszív és arrogáns, ez van, nincs mit tenni.

Ma este viszont ha nem is döbbentem meg, de végérvényesen megbizonyosodtam arról, hogy a Facebook vagy a Google a Facebookkal karöltve lehallgatja a telefonomat. Fenntartom a hülyeség, a paranoia jogát, de a tévedését ez esetben nem. Ma este ugyanis egy kedves barátom -mint oly gyakran- az egyik vállalkozási ötletét mesélte el nekem.

Rágógumit akar csinálni szén felhasználásával, mivel tudja, hogy rálátok a kémia és a biológia területére, kikérte a véleményem. Nagyokat helyeseltem, okosan mondtam vissza a sablon szöveget, miszerint valóban, a szénatom sok-sok mindenhez tud kapcsolódini, azért, mert. Azért mert sok a szabad gyöke vagy vegyértékhéja vagy már nem is emlékszem, hogy mije.

Az viszont biztos, hogy hasmenés esetén is egyszerűen beveszünk egy kis szenet, az mindent megfog jól. Abban maradtunk, hogy hosszas vállalkozói tapasztalataim alapján azért ez nem olyan egyszerű, amit az emberek betesznek az egyes testnyílásaikba, az szigorú szabályozás alá esik, még akkor is, ha egy rágógumi mégsem vérnyomáscsökkentő gyógyszer.

Lényeg a lényeg, félretettük a kérdést, másról kezdtünk el csevegni, majd elköszöntünk. Nagyjából egy órával később átpörgetve a Facebookot ez a hirdetés jött szembe, ahogy írtam döbbenetet már nem váltott ki belőlem, viszont hosszú idő után alkalmam nyílt írni valamit az elhanyagolt blogomra.

A fenti videóban látható a hirdetett cég terméke, igen, egy szén alapú rágógumiról fogkrémről van szó. A blogot ellepő okostojásoknak pár gondolat: nem, nem kerestem rá erre a témára, gondolatra sem mostanában, sem a múltban. Nem, nem foglalkozom más kapcsán sem a témával, nem látogatok ilyen vagy ehhez hasonló témájú oldalakat. 

Ha volt már hasonló élményeid, fejtsd ki egy komment formájában!

Vannak emberek, akik sátrat vernek egy cipőbolt előtt, hogy elsőként juthassanak hozzá egy új modellhez. Van, aki több száz kilométert utazik azért, hogy láthasson egy zenészt élőben. Számomra mindkettő abszurd, egyes technológiák kapcsán viszont hajlamos vagyok hasonló rajongást érezni.

Ez a szlovén fejlesztésű eszköz többet érdemel hosszadalmas bullshitnél, bár az alkotók megtették a magukét azért, hogy bénácska marketinget tegyenek a termék mellé, szerintük azt a "felemelő" érzést szimbolizálja a lebegő korong, amit zenehallgatás közben érezhetünk. Ez fájt, de még ez sem von le a dolog értékéből.

Mágnesekkel működik, hasonló technológiáról van szó, mint amit a japán mágnesvonatok is használnak. Egy-két évvel ezelőtt már szembejött, akkor ha jól emlékszem még a közösségi finanszírozás kampánynál tartottak, hogy azóta mennyire lettek sikeresek, arról nem szól a fáma. 

Két héttel a rendelés után már hozzá is juthatunk ehhez a csodához, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk két és fél ezer eurót fizetni érte. Nem tudom, hogy mekkora piaca lehet ennek, az viszont biztos, hogy jó sokan vannak még ma is, akik a bakelitre esküsznek, valóban különleges hangulatú "adathordozó" volt a maga idejében.