Mint minden kicsi, én is imádtam a rajz és egyéb animációs filmeket. Már a gyerekek is érzik, gyökeresen más kifejezési formáról van szó, mint az élő szereplős alkotások. No persze nem csak azért, mert egy animációs filmben bármi megtörténhet, ami színészekkel, valós helyszínekkel dolgozva szinte kizárt. Egy ilyen filmet nézve a tudatunk önként elfogadja, a karakter valóban olyan, amilyennek látjuk. A hús-vér emberekkel készített filmek kapcsán napnál világosabb, ő nem az, ami, csupán a munkáját végzi, jól vagy rosszul.

Éppen ezért szabad és kötetlen minden rajzfilm. Bemutatható az emberi lélek, a világ minden apró rezdülése, hitelesebben, mint bármilyen más eszközzel. Igazság a hamisságban, illúzió amit látunk, rajzok egymás után, mégis sokkal őszintébb, mint bármi más a filmiparban. Különösen fontos ezen a területen a TV sorozatok piaca, nem véletlenül él a több évtizede.

Ebben a posztban sorra vesszük a mainstream rajzfilmgyártás legfontosabb mérföldköveit a sorozatok szemszögéből, természetesen az amerikai termékek kerülnek górcső alá. Tetszik, nem tetszik, ezek a munkák mindannyiunkra hatással vannak, a Föld bármely pontján éljünk is. Időrendben haladunk, a kezdetektől a jelen pillanatig, kizárólag a meghatározó, tíz és százmilliókat elérő címekre fókuszálva. 

Looney Toons

Itt társadalomkritikát még egyáltalán nem látunk, viszont egy sor zseniális karakterábrázolást. Az örök vesztes prérifarkas aki egyre kétségbeesettebb, őrültebb ötletekkel próbálja elkapni a mindig vidám, mosolygó madarat. Férfi és nő harca, a nő végtelen eleganciával néha megmutatja magát és tovább is illan, a béna férfi erőnek erejével, ezerszer kudarcot vallva vívja a maga szélmalomharcát.

Mindkettőnek kell a másik, valójában a madár is akarja, hogy elkapja a farkas, mégsem megy ez olyan könnyen.

A macho kakas, az őrültként tomboló tasmán ördög, a mindig laza nyúl és a félbolond vadászmalac, a hülye macska, az ügyes kismadár. Mind egy-egy tipizálható személyiség a mindennapokból. Mindenki akar valamit, mindenki fut valami vagy valaki után, látunk alkoholizmust, kapzsiságot, gőgöt, butaságot, önzést. Persze, gyermeteg minden történet, mégis remek érzékkel és kiváló eszközökkel gyártottak kincseket. 

Flintstones

Naiv, szerethető, kedves történetek, egyszerű leképezése a hétköznapi amerikai család mindennapjainak. Bájos, egyszerű, súlytalan ábrázolása az otthoni, munkahelyi konfliktusoknak. Viszont érdemes látni, hogy ügyesen, humorosan mutatja be a sorozat a világháború után technológiai fejlődést.

A modern amerikai család életében már minden adott, ami a kényelemhez kell, a konyhaablakon bespriccelő mamut a mosogatógép allegóriája, szellemes a lemezjátszón ülő madár aki a csőrével varázsol hangot a lemezekből.

Természetesen az autók kultúrája adott, mindenki kocsival közlekedik, bár rámutattak a készítők, ha már a lábukkal hajtják a járműveiket a kőkorszaki szakik, akkor tulajdonképpen mindannyian gyalogolhatnánk is. Itt már megjelenik a család mint a társadalom legkisebb egysége, az ő mindennapjaikon keresztül látjuk mindannyiunk életét, nehézségeit, örömeit. 

Jetsons

A Jetson Család nem érdemel túl sok szót, az előbbi sorozat tükörképe a távoli jövőben. A saját alkotásaitól, a technológiától megszállott, már-már függő ember bájos ábrázolása.

Simpsons

A Simpson Család gyökeresen újat mutatott minden elődjéhez képest. Őszintén világít rá a társadalmaink visszásságaira, butaságaira. Bemutatja, hogy mennyire ostobán élünk, hogyan zsákmányoljuk ki a világot amit kaptunk. Hogyan gázolunk át egymáson a saját céljainkért, humorosan látjuk, milyen erős feszültségek lapulnak a családtagok között. Apa és fia konfliktusok, testvérek közötti ellentétek. 

Illetve ahogy arra már a Looney Toons is utalt, itt is visszaköszönnek az elszúrt emberi életek, a kapzsiság, az élet örök harca. Sajnos az eredeti írógárda zseniális tagjai, például Conan O Brian már jó pár éve elszivárogtak, ezzel kiszámítható, súlytalan sorozattá vált. Ettől függetlenül méltán szerepel az örök klasszikusok listáján.

South Park

Ahogy a világ egyre gyorsabban változik, úgy látunk egyre nagyobb, vadabb ugrásokat a filmekben is. Simpsonék még kedvesen, szellemesen kocogtatták meg a vállunkat, nézd, lenne itt néhány probléma, amivel kezdenünk kellene valamit. A South Park viszont már nem fogja meg a vállad barátilag, letépi az összes ruhád és beteges kegyetlenséggel locsol le a világ minden szennyével.

Mr. Burns, a Simpsons gátlástalan üzletembere még alulnézeti fényképzése a pszichés és fizikai zsarnokságnak, Eric Cartman, a pszichopátia és nárcizmus ritka közös halmaza viszont már a szomszédban lakik. Eszelős részleteiben látjuk, hogy micsoda pusztítást végez a viselkedésével, gondolataival, minden rezdülésével.

Ezek mellett zseniális alapossággal látjuk, mennyire szánni való ez az embertípus. Amikor az osztály egyik lány tagja megunja Eric élcelődését a mellrákon, verekedni hívja, főhősünk ettől annyira megijed, hogy még az alsógatyáját is önként megeszi a lány előtti könyörgései közepette. 

Majd Wendy felteszi a kérdést, miszerint miért nincs némi önbecsülésed, a válasz az, hogy nincs, de ha akarod, akkor lesz. Brutális. Szintén lélegzetelállító ahogy a kövér, alig tíz éves pszichopata kereskedni kezd crack függő anyák gyerekeivel. Mégsem válik öncélúvá a gyomorfogató erőszak, valamiért érezzük, nem teljesen alaptalan ez a végtelen lelketlenség.

Egy Simpsons epizódban legfeljebb nagyon távoli, óvatos utalást láthatunk például a pedofíliára, itt viszont saját tanára hívja el inkognitóban fagyizni az egyik kisfiút. Aberrált szexualitás, korábban soha, sehol nem látott kegyetlenség, nem is olyan görbe tükre a mai embernek.

Family Guy

A Family Guy csak az írók szokatlan, egyedi humorának köszönhetően lett siker, nem sok újat mutat a South Park-hoz képest. Mindenesetre le a kalappal az olyan ötletek előtt, mint a másik, párhuzamos család felmerülésekor az, hogy Peternek is bizony van egy titkos másik élete, abban viszont nem családapa hanem családanya.

Persze el kell ismerünk, a South Park-ban még "csak" egy tízéves alakjában jelenik meg a mélyen beteges, ördögien aljas személyiség, a Family Guy kicsi Stewie-ja viszont már egyenesen egy baba. Félelmetesen okos, hideg, kimért, egy angol úr eleganciája a mélységesen romlott baba testében. Mindenki tök hülye, szeretetet csak nyomokban látunk, kollektív neurózis a köbön.

Rick és Morty

Érdemes megfigyelni, hogy a Looney Toons általános, szinte véletlenszerűen válogatott személyiségtípusaitól hogyan jutottunk el a családhoz, mint kis egységhez a Flintstones és a Simpsons esetében. Még a South Park is egy kisközösséggel foglalkozik. A nagy összképtől indulunk, az első közelítő lépésben eljutunk egy kisebb egységhez, végül a Rick és Morty már nyílegyenesen az egyénnel foglalkozik.

Olyan lételméleti, filozófiai kérdéseket tesz fel, amiket eddig legfeljebb elvont művészfilmek mertek. A mainstream médiában eddig soha, senki sem foglalkozott ennyire mély, komoly kérdésekkel. Az ember legfontosabb, legalapvetőbb kérdései. Miért vagyok itt? Ki vagyok? Mi a célom? Miért érzem azt, amit? 

Honnan erednek a félelmeim? Miért bántanak igazságtalanul? Miért bántok másokat akár akaratom ellenére is? Mi a kötődés, a szeretet, a szexualitás, miért dolgozik bennem ennyi minden? Miért dolgozik bennem ennyi, sokszor egymásnak ellentmondó, értelmezhetetlen motiváció?

Az őrült tudós, Rick elviszi lányát és férjét egy bolygóra, ahol megrekedt házasságok orvoslásával foglalkoznak. Az eszköz nem más, mint egy sisak amit a házaspár tagjainak fejére tesznek, a férj minden gondolata a feleségről manifesztál valamit, a feleség fordítva. Ebben az esetben a férfi megjelenít egy legalább nyolc, tűkben végződő lábú, koromfekete, horrorisztikus lényt. 

A feleség eredménye pedig egy közepes termetű, arckifejezésében is gyáva, nyálkás, a féreg és a csiga között félúton megakadt szerencsétlen. Mindkettő elszabadul, az egész település bajba kerül. A feleség reakciója az, hogy visszaül a székbe, hogy csiga hadsereget teremtsen a saját magát ábrázoló pókszörny megállítására. 

Mire a férj felhívja a figyelmét, hogy neki kéne beülnie a székbe, hiszen újabb pókszörnyekkel megállíthatják az elsőt. Ezek annyira mély gondolatok, hogy már kiszakadnak a fejünk hátulján. Egy másik alkalommal Rick korábbi kedvesét látogatja meg egy távoli bolygón, a nő nem mást tett, mint minden lakóba a saját személyiségét ültette, Unity ott van mindenkiben. 

Rick a kapcsolatuk kudarcáról szeretne vele beszélni, ezt váltogatva megteheti vízvezeték szerelővel, menedzserrel, tanárral, férfiakkal, nőkkel egyaránt. Hisz mindenkiben ott van a szerelme, minden ember ugyanannak az egynek a tükörképe. Nincs mese, ennyire komoly, intelligens, összetett rajzfilm még nem volt, hihetetlenül magasra teszi a lécet az utókornak.

Jó szívvel ajánlom a Rick és Morty-t mindenkinek aki egy kicsit is szereti használni a fejét és szórakoztatják a fordulatos, izgalmas, szokatlan munkák! Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Nincs mese, tovább gyűrűzik a Weinstein botrány, sorra derül ki filmes és céges vezetőkről, hogy bizony gyomorfogató módon bántak nőkkel, férfiakkal, netán mindkettővel. A New York Times összeszedte az Október ötödikei kezdettől az eddigi fejhullásokat, ez így van jól, távozzon mindenki, aki ilyesmit tesz. Amerikából indulunk, a lista végén viszont említjük az eddigi, hazai molesztálók csokrát is.

Október 5.

• Harvey Weinstein, producer

Három nő megerőszakolásával, tucatnyi zaklatásával vádolják. Több esetben alsógatyájában mutogatta magát és maszturbált nők előtt. Büntetőjogi felelősségrevonása még várat magára. Többedmagával alapított cégétől kirúgták, a Filmakadémia kizárta soraiból. A nemi erőszakot tagadja, azt viszont kifejtette, hogy megérti, sok fájdalmat okozott a viselkedésével.

Október 17.

• Chris Savino, a "The Loud House" című alkotás létrehozója

Tizenkét nő vádolja szexuális zaklatással. Kirúgták, elmondása szerint szégyelli magát és sajnálja azt, ami történt.

Október 19.

• Lockhart Steele, a Vox Media szerkesztőségi vezetője

Akarata ellenére csókolgatott egy nőt, kirúgták. Ő maga nem nyilatkozott, a cég vezetője szerint összeegyeztethetetlen a viselkedése a cég szellemiségével.

• Robert Scoble, tech blogger, a Transformation group társalapítója

Legalább két nő vádolja szexuális zaklatással. Visszavonult, állítása szerint kevés igazságtartalma van annak, amit róla mondanak. 

Október 21. 

• John Besh, a Besh Restaurant Group vezetője

Zaklatással vádolják, nem tudjuk, hogy egy vagy több esetben. Lemondott, úgy nyilatkozott, hogy egyedül ő felelős a történtekért, egy olyan cég vezetője, mint az övék nem szabad, hogy így viselkedjen. 

Október 22. 

• James Toback, író és rendező

Maszturbált nők előtt és közösülést imitált. Ügynöke megszakította a közös munkát. Tagadja a vádakat. 

Október 23. 

• Terry Richardson, divatfotós

Modelleket zaklatott, a Condé Nast nem dolgozik vele többet, egy szóvivő szerint a munkája természetéből adódott a szexualitás, semmilyen visszaélés nem történt. 

Október 24. 

• Leon Wieseltier, a New Republic korábbi szerkesztője

Szexuális zaklatás több nő esetében is, az Emmerson Collective kirúgta, egy általa szerkesztett lapot felfüggesztettek. Bocsánatot kért tetteiért. 

Október 25. 

• Knight Landesman, az Artforum kiadója

Legalább kilenc nőt zaklatott, lemondott. Nyilatkozata szerint tisztában van azzal, hogy bizonyos "határokat" feszegetett, elmondása szerint keményen dolgozik azon, hogy ezen javítson. 

Október 26. 

• Ken Baker, az E! News munkatársa

Legalább öt nőt zaklatott, le is mondott. Levették a műsorról, elbeszélése szerint zavarják a névtelen vádak, fáj a szíve.

• Mark Halperin, az NBC News munkatársa

Öt nőt zaklatott, ennyiről tudunk egyelőre, készülő könyvét nem adják ki, műsoridőt sem kap többé. Töredelmesen bocsánatot kért az áldozataitól.

• Rick Najera, a CBS-en futó Diversity Showcase igazgatója

Fellépőknek tett megjegyzéseket, többeket zaklatott is. Családja szerint rosszul érinti őket a sok torzítás személye kapcsán.  

Október 29. 

• Kevin Spacey, színész

Szexuális zaklatás több férfi ellen, zaklatás gyanúja egy fiatalkorúval szemben. Kizárták a House of Cards című sorozatból, több projektjét is felfüggesztették. Emlékezetes, hogy a vádak kipattanásakor az első reakciója, védekezése az volt, hogy ő bizony meleg. Az összefüggést azóta is keressük. Képviselője szerint kutatják a kezelésének módját. 

Október 30. 

• Hamilton Fish a The New Republic elnöke

Női kollégák panaszkodtak a viselkedésére, lemondott. Szerinte a nőknek sok elvárása van annak kapcsán, hogy hogyan viselkedjenek velük egy munkahelyen. Úgy érzi, van még mit tanulnia ezen a téren.

Október 31. 

• Kirt Webster, zenei producer

Szexuális zaklatás, lemondott. Egy munkatársa szerint számos kapcsolata volt a karrierje során, ezek mind kölcsönös beleegyezésen alapultak.

• Andy Dick, színész

Zaklatás, kéretlen fogdosás. Kirúgták a készülő filmjéből. Tagadja a vádakat, szerinte legfeljebb elköszönéskor adott csókot nők arcára. 

• Michael Oreskes, az NPR vezetője, a New York Times korábbi szerkesztője

Három nő vádolja zaklatással, lemondott. Elismerte, hogy a viselkedése minősíthetetlen volt, minden felelősséget vállal. 

November 1. 

• Jeff Hoover, politikus

Zaklatással és kellemetlen üzenetek küldésével vádolják. Lemondott, elismerte a felelősségét. 

• Brett Ratner, producer és író

Nemi erőszakkal, zaklatással vádolják illetve nők előtt maszturbált a vádak szerint. Felfüggesztette munkáit. Ügyvédje biztos abban, hogy tisztázva lesz a vádak alól.

November 3. 

• David Guillot, a Primary Wave Entertainment Agency egyik vezetője

Négy nő vádolja zaklatással, lemondott, a vádakat következetesen tagadja.

November 8.

• Benjamin Genocchio, az Armory Show Art Fair igazgatója

Öt nő vádolja kéretlen fogdosással, zaklatással. Leváltották, töredelmesen bocsánatot kér tiszteletlen viselkedése miatt.

Noveber 9.

• Louis C. K. humorista, producer

Nők előtt maszturbált és mutogatta magát, öten panaszkodtak rá. A csatornák melyekkel együtt dolgozott felfüggesztették a közös munkát, készülő filmje is abbamaradt. Nyilatkozata szerint minden állítás valós, megbánta, amit tett.

November 10. 

• Andrew Keisberg, a Supergirl és egyéb filmek producere

Több mint egy tucat ember vádolja zaklatással. A Warner Brothers leállított minden közös munkát. A vádakat tagadja, szerinte a munkához kötődtek a megjegyzések, amiket nők külsejére tett.

Akkor most váltsunk Magyarországra. Az eddigi leghangosabb ügy Marton Lászlóé, egészen elképesztő történeteket hallhatunk. Kocsikázás, péniszének fogdostatása fiatal színésznőkkel míg saját rendezését nézte, évtizedekkel későbbi újbóli megalázás a korábbi zaklatás kapcsán. A sor még folytatódik. Ha mindez igaz - amit én nem állíthatok - akkor egy hihetetlenül beteges ember képe rajzolódik ki.

Komolyan, mennyire kicsinyesnek, kisszerűnek és betegesnek, énközpontúnak kell lennie egy embernek ahhoz, hogy arra kényszerítsen egy nőt, hogy a péniszét fogja, miközben a saját alkotását nézi? Döbbenetes. A hazai mezőnyben van ELTE professzor, orgonaművész, további rendezők. Jól szemlélteti, hogy mennyire szánalmas ez az embertípus, most, hogy kipattannak a botrányok, mind kész van, mint a házifeladat.

Álmatlan éjszakáik vannak, barátaik szerint ők ebbe bele fognak halni, elbújdosnak, rettegnek. Tipikus, egy kiszolgáltatott nővel, férfival, gyerekkel szemben hatalmasnak érzik magukat, amikor jön a számonkérés, nyomorult nyúlként iszkolnak az első bokor alá. A fenti listából számomra a nők előtt maszturbálás a legérthetetlenebb, fel nem foghatom, hogy ez miért jó.

Még ennél is nehezebben értem a zaklatás pszichológiáját. Egy normális lelkületű férfi számára akkor okoz örömet egy nő - ízlés szerint akár férfi - közelsége, ha napnál világosabban látja, a másik élvezi az együttlétet. Ha a másiknak jó, nekem még jobb, a szex oda-vissza ható természetes dinamikával működik amióta világ a világ. De nem, nekik a másik kiszolgáltatottsága, megalázása, szenvedése kell.

Semmi okunk feltételezni, hogy a lista most megszakad, egészen addig fog növekedni, míg a média a felszínen tartja a témát. Sajnos ez már nem sokáig lesz így, mint minden hot topic, ez is el fog ülni. Persze ez távolról sem jelenti azt, hogy ne lehetne jóval hosszabb, egész egyszerűen nem értesülünk majd az újabb botrányokról. Látva, hogy mennyi ragadozó él közöttünk, fontos lenne a gyerekek felkészítésével foglalkozni.

Amerikában ezt sok helyütt meg is teszik, persze, jó ha a gyerekek igyekeznek tudatosan reagálni egy ilyen helyzetben. De a mellett, hogy megmondjuk nekik, mit kell tenniük ha valaki akár még gyerekkorukban, akár már felnőttként furcsán közeledik hozzájuk, valami más is sokat segíthetne a világon. Mégpedig az, ha nem csak arra tanítanánk a gyerekeket, hogy hogyan ne legyenek áldozatok, arra is, hogy hogyan ne legyenek elkövetők.

Bizonyára van a szakembereknek pontosabb fogalma arról, hogy mi játszódik le egy elkövető fejében. Ha ennyien vannak, akkor miért nem vesszük elejét annak, hogy újabbak legyenek? Tudatosság, empátia, önkontroll, ezek mind fejleszthető készségek. Addig is a legfontosabb a potenciális áldozatok számára az, hogy elkerüljék a zaklatottság lehetőségét. Ha tetszett, kövess a Facebookon!

A film és színház azért különösen fertőzött, mert míg az üzleti életben cégek ezrei közül választhat egy munkavállaló, ott tucatnyi ember dönt sokak sorsáról. Márpedig ahol ilyen nagy hatalom koncentrálódik ennyire kevés ember kezében, ott ez újra és újra elő fog fordulni. 

Nemi erőszak, bérfeszültség, kettős mérce, diszkrimináció. Nem vitás, a nőket sok inzultus és hátrány éri az életben. Valóban, mi férfiak vezetjük a világot a nagypolitikától kezdve a hétköznapokon át egészen a űrutazásig. Mi döntünk nemzetek sorsáról, megnézendő filmről, a gyerek iskoláztatásáról, szinte mindenről. Nem olyan biztos azonban, hogy velünk kegyesen bánnak a modern társadalmak.

A nyugati világban ma tomboló gender őrület számos vadhajtással bír, többedik nemeket határozunk meg saját elnevezéssel, a feminizmus jegyében már szinte az is kimeríti a munkahelyi zaklatás fogalmát, ha megdicsérjük egy nő frizuráját. És így tovább, nem egy, nem két extrém elképzelés látott napvilágot az utóbbi években a nemek közti egyenlőség kapcsán. 

Nincs is ezzel semmi baj, én magam is mélyen hiszek abban, hogy minden ember egyenlő, tekintet nélkül nemre, bőrszínre, vallásra, bármi egyébre. Viszont ha már folyton folyvást azt kiabáljuk, hogy a nők borzalmas elnyomásban élnek - ami nem teljesen alaptalan - vizsgáljuk meg egy kicsit, hogy a férfiakat milyen hátrányok érik, ha egyáltalán. 

1. A férfiak hosszabb börtönbüntetést kapnak ugyan azért a bűnért

Sehol, semmilyen törvény nem mondja ki, hogy egy férfit hosszabb szabadságvesztés kell, hogy érje egy adott cselekményért. A gyakorlatban ez mégis így van, ráadásul nem is elhanyagolható az eltérés. Egy kutatás szerint a férfiak átlagosan 63%-al hosszabb börtönbüntetést kapnak ugyan azért a tettért, mint a nők. Ráadásul a nők kétszer nagyobb eséllyel ússzák meg a letöltendőt miután el lettek ítélve. 

A férfiakat jóval nagyobb szigorral ítéli meg az igazságszolgáltatás, a nők viszont gyakran egészében megússzák a retorziót. 

2. A férfiak jóval nagyobb eséllyel kapnak pszichiátriai kezelést

Úgy tűnik, ha egy fiúval baj van az iskolában - Amerikában legalábbis - már rutinszerűn rásütik, hogy figyelemzavaros, egyből kaphatja is a pirulákat. Az ADHD elnevezésű pszichés problémával kétszer olyan gyakran diagnosztizálnak férfiakat, mint nőket. Hiába, a fiúk rakoncátlanok, jól le kell szedálni őket, hogy kezelhetővé váljanak.

Ezzel szemben a lányokkal minden úgy van jól, ahogy van, nincs szükség - legalábbis jóval ritkábban - gyógyszerekre.

 3. A férfiak hullanak a munkában, mint a legyek

Nincs mese, bizonyos munkákat nem lehet egy nőre bízni, hiába a nagy egyenlősdi. Nem lehet és kész, hiszen mégsem akarhatjuk, hogy egy nőt üssön agyon az ipari áram vagy letépje a karját az aprítógép. A testvériség, egyenlőség, szabadság jegyében a nők helyet követelnek maguknak technológiai óriások, politikai pártok, egyéb szervezetek döntéshozó pozícióiban.

Miért nem tombolnak azért, mert nem dolgozhatnak egy olajfinomítóban, súlyos mínuszokban úgy, hogy nyolc, tíz hónapig csak havat látnak? A nők kényelmes, jól fizető, felelős munkákat követelnek maguknak, de nem kérnek az életveszélyes, utálatos melókból amikben szó szerint halálra dolgozzák magukat a férfiak.

4. A hajléktalanok java férfi

Sehol, semmilyen törvény nem írja elő, hogy a nőket jobban kell védelmezni az utcára kerüléstől, a férfiakat viszont kevésbé. Valamiért mégis ez a helyzet. A hajléktalanok túlnyomó többsége férfi. Az otthonukat elvesztő nők, különösen ha gyerekeik is vannak olyan szociális juttatásokhoz férnek hozzá, amik a férfiak számára sokszor elérhetetlenek. Persze ezzel egyet értek, inkább kerüljön az utcára egy férfi, mint egy nő gyerekekkel.

5. Családon belüli erőszak esetén a férfiaknak kevesebb segítség jut

A családon belüli erőszak súlyos eseteiben az áldozatok 40%-a férfi. Viszont a szállók, befogadó szervezetek 99%-a csak nőket vár. Ha otthon elszabadul a pokol, jó eséllyel még akkor is a férfi lesz felelősségre vonva, ha ő maga az áldozat.

Nem is beszélünk erről szinte soha, de sokszor a nő az elkövető, a férfi pedig csak pislog a pofonok, repülő tányérok közepette. Persze hiába teszi szóvá a hatóságoknak, nem ő bántotta a másikat, ő az, aki össze lett csomagolva, ezt vagy nem hiszik el, vagy nem érdekel senkit.

Nem szép és a nők "ügyét" sem segíti az, ha az érmének csak az egyik oldalát látjuk. Mielőtt jó mély csataárkokat ásnánk a nemek között, a békesség jegyében fogadjuk el, senkinek sem könnyű. A természet nem véletlenül osztott eltérő szerepeket a két nemre, nem biztos, hogy jóra vezet a fenenagy egyenlőség.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Nem tagadom  - miért is kellene - nem egy, nem két olyan lépése van a jelen hatalomnak, amivel egyet kell, hogy értsek. Egy másik posztban majd erről is beszámolok talán, egyelőre maradjunk annyiban, nem minden akkora hülyeség, mint amekkorának tűnik. E mellett azzal is tisztában vagyok, ez kemény műfaj, a gerincét mindenkinek a küszöbön kell hagynia, aki kimerészkedik a nagypolitika porondjára.

Nincs is ezzel semmi baj, ez így van a világ minden pontján. Tengernyi érdek, érv, gondolat, szempont ütközik, ember legyen a talpán, aki egy országot legalább közepesen jól tud vezetni. Van azonban a köpönyegforgatásnak olyan szintje, amit nehezen vesz be a gyomrom. Persze ha az olvasók között van valaki, aki kerek egész, higgadt, racionális magyarázatot tud adni arra, hogy miért fordult ekkorát a FIDESZ az elmúlt évtizedekben, örömmel olvasom.

Kövér László a liberális értékekről.

FIDESZ kampányfilm.

Közös éneklés egy koncerten Fodor Gáborral.

Egy korai Orbán interjú.

Alig ocsúdtunk fel a Las-Vegas-i tömegmészárlás sokkjából, máris jött egy újabb, megmagyarázhatatlan tragédia. Néhány napja egy templomba sétált be valaki Amerikában, szisztematikusan haladva megölt nem egy, nem két embert. Mégis miért? A lehetséges magyarázatok között nyilván mindig előkerül a pszichológia, könnyen feltételezzük, hogy zavart, pszichopátiás, netán gyerekkori traumáktól szabadulni képtelen emberekről van szó.

Persze, ez kerek, de ilyen emberek sajnos a világ minden pontján vannak, arányaiban viszont nincs annyi hasonló ámokfutás, mint a szabadok földjén, a bátrak hazájában. Hamar jön a következő gondolat, a fegyvertartás európai szemmel nézve érthetetlen lazasága. Ebben a posztban nem mélyedünk el abban, hogy miért ragaszkodik a mindenkori amerikai kormány ennyire görcsösen ehhez a joghoz. 

A New York Times remek írása nyomán viszont bemutatjuk azt a tényezőt, amire minden valamire való kutatás eddig jutott. Nem, Amerikában nem különösen agresszívek az emberek, legalábbis nem jelentősebben, mint bárhol másutt. Nem, Amerikában nem a rasszok terén látható sokféleség teszi feszültté, elvetemültté az embereket, legalábbis nem jellemzőbben, mint bárhol máshol.

Egész egyszerűen olyan mennyiségű lőfegyver van az országban és annyira könnyű hozzájutni egyhez, hogy bármelyik zakkant szerencsétlen játszi könnyedséggel egy egész arzenált halmozhat fel, ki tudja milyen céllal. Az USA-ban él az emberiség 4,4%-a, itt található meg a világ puskáinak, pisztolyainak, shotgun-jainak és még ki tudja milyen fegyvereinek 42 (negyvenkét) százaléka. 

Nem kell matekzseninek lennünk ahhoz, hogy átlássuk, ezek riasztó számadatok. Arról nem is beszélve, hogy ahogy a demokráciát is exportálják a jenkik (jó vicc), úgy a tömeges gyilkosságokat is. 1966 és 2012 között a világban történt hasonló esetek 31%-át amerikai követte el. Azt hihetnénk, hogy az ország irdatlan méretei sokat torzítanak, pontosabban enyhítenek az összképen. Tévedés.

Csak Yemenben magasabb a százmillió lakosra jutó tömegmészárlások száma. Az egyik, vonatkozó kutatás egészen hajmeresztő, döbbenetes, félelmetes, megrendítő, hihetetlen, fantasztikus eredményre is jutott. Egy országban a fegyverek száma korrelál a tömegmészárlások valószínűségével. 

Azért szép dolog a tudomány, mert néha olyasmire is rájöhetünk segítségével, amire még álmunkban sem gondoltunk volna. Ha sok a fegyver, ráadásul még könnyű is beszerezni egyet (sokat), akkor nagyobb eséllyel fog szitává lőni nőket, gyerekeket, férfiakat, családokat egy eszemet barom. Mi jöhet még a tudósok agyából? 

Két Hidrogén és egy Oxigén együtt vizet ad? Szenzációs! 270 millió darab éles lőfegyverről van szó amiket boltokból, sikátorokból, talán ma már Kindertojások belsejéből is megkaphatunk. Néhány évvel ezelőtt egy apuka kíváncsi volt, hogy a csupán pár hónapos gyermekének tudna e törvényes úton pisztolyt vásárolni.

Tudott. A kisfiú aláírása csak egy vonal lett a tulajdonosi kártyán, de biztos, ami biztos, ha súlyosan elmeháborodott felnőtté lesz, nem akad problémája az első gyilkosság elkövetésével. Illetve a mentális zavarok jelentősége is túlbecsült ezekben az esetekben, a kutatások szerint csupán az incidensek négy százalékában volt ennek szerepe. 

Az sem igaz, hogy a bűnözés mértéke nagyobb lenne az USA-ban. Egyszerűen a bűn általában jóval erőszakosabb, lényegesen könnyebben veszíthetjük életünket például egy rablás során, mint másutt. Ismét azért, mert nevetségesen egyszerű fegyverhez jutni. Érdekes példa Ausztrália, néhány évtizede megszüntették a fegyvertartást, azóta egyetlen egy tömegmészárlás sem történt az országban.

2012-ben húsz fiatal diák vesztette életét a Sandy Hook elnevezésű iskolában egy lövöldözés során. Amerika úgy ítélte meg, hogy még ez az ár sem túl magas a fegyvertartás szabadságáért. Ekkor ért végét az évtizedek óta tartó vita Don Hodges brit újságíró szerint. Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Sosem felejtem gyerekkorom Disney élményeit. Toronymagas favorit volt az Oroszlánkirály, egyszerűen úgy éreztem akkori fejjel, hogy valami nagyon szépet és jót kapok. Valóban, a kis oroszlán meséje sok egyetemes emberi értéket ad, kitartás, barátság, szeretet, becsület, a mindenkori helyes cselekvés kicsi ABC-je. Hasonlóképp lenyűgözött a Dzsungel könyve, imádtam a medve táncát, a párduc gondoskodását, az óriáskígyó álságos karakterét.

Felnőttként és vállalkozóként persze azóta értem, a lelki kincseknél mindenkor előrébbvaló a bevétel, legalábbis a multik logikája ezt diktálja. Nincs is ezzel semmi baj, mindenki pénzből él, részvényesek, alkalmazottak, alvállalkozók hadát kell jóllakatni egy-egy egész estés film sikeréből, feltéve, hogy van neki. Márpedig aki valaha vállalkozott az jól tudja, a kiadásokat egy satu kíméletlenségével kell összenyomni, a bevételeket pedig bármi áron maximalizálni.

Ha filmről van szó, értelemszerűen a gyártási költségen érdemes faragni, már ha lehet. Lehet. Az animációs filmek esetében is. Bevallom szakértelem híján nem tudom, hogy mi a pontos oka annak, amit az alábbi videókban lehet látni. Az viszont egészen biztos, hogy a Disney millió és egy alkalommal hasznosította újra a karaktereit, legalábbis a mozgásukat.

Persze elképzelhető, hogy csupán arról van szó, a közönség visszajelzései alapján egyszerűen ez tetszett az embereknek, ezért ismételték újra és újra az egyes jeleneteket. De tartok tőle, hogy más a valós ok. Amikor Balu táncra perdül, a mondanivaló még mindig szép, légy vidám, kedves, barátságos, szeretetteljes. A hitelesség már más kérdés, ezek szerint nem olyan nagy baj, ha éppenséggel loptad azt, amit bemutatsz, legalábbis saját magadtól.  

Végezetül még egy videó, ebben szakértők lerántják a leplet, magyarázatot nyer a jelenség. Érdemes megnézni, nagyon izgalmas háttérinformációk és kerek egész, racionális indoklás. A rajzfilmgyártás kezdetei, a világháború, gazdasági okok, remek összefoglaló. Megtudhatjuk azt is, hogy nem is igazán érte meg "kukázni" az egyes jeleneteket. Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Harmincnégy éves vagyok, tizenöt éves korom óta nézek filmeket, mint az őrült. Ahogy a legtöbb filmbuzit, engem is elég nehéz már megdöbbenteni, meglepni. Könnyebb sziklát hasítani, mint elkerekíteni a szemem. Igen, most ez megtörtént. Az Anyám c. film Javier Bardem főszereplésével egyszerűen zseniális. Távolról sem hibátlan, mégis magával ragadó, eredeti, izgalmas.

Legfőképp pedig tartalmas. A film megnézése után történt az igazi csoda, miután kijöttünk a moziból b e s z é l t- ü n k a filmről. Mit jelent ez vagy az, mint jelképezett amaz, mit akart kifejezni az x jelenet, miért volt érdekes az y. Komolyan, milyen gyakran történik meg a mai mainstream filmekkel, hogy az egyszeri néző beszél róla, értelmezni próbálja?

Nem jellemző. Ez a film a klasszikus komoly alkotások mintájára szép képekkel, jelképekkel, akár metafórákkal beszél. Más kérdés, hogy a mondanivalója, a nyers tartalma korántsem új, mindegyik lehetséges értelmezést ezerszer megénekelték már. A férfi-nő párkapcsolati dinamikát is, ember és természet viszonyát is, Isten és ember kapcsolatát szintén.

Maga a tálalás viszont sokszor döbbenetes, néha egyenesen sokkoló. Erős és jó film amit mindenkinek érdemes megnéznie, aki egy kicsit is szereti a komoly filmeket. A hősnő minden félelme, szorongása elképesztő manifesztumokkal ront a nézőre, a vizuális információ amit kapunk a filmből sokszor egyszerűen hihetetlen. Nézd meg, ha még nem tetted, nem lesz "életed filmje", de semmiképpen sem kidobott pénz.

8/10

A híradások szerint már napi több tízezer "hétköznapi" tranzakció történik kriptovalutákkal. Kávé, pizza, masszázs, ingatlan, gépjármű. A gazdaság szokványos, természetes folyama lassan de szinte biztosan kezd átállni egy-egy coin-ra. A volatilitás viszont továbbra is probléma, egy közmegegyezéssel elfogadott pénznem akkor működik, ha az értéke a lehető legkevesebb változást mutatja.

Felmerült bennem egy érdekes probléma, szerintem kontraproduktív például a Bitcoin életében, ha szinte folyamatosan növekszik az értéke. Az átlag Bitcoin felhasználó azt látja, hogy egyre inkább van lehetősége a napi vásárlásait az új pénznemmel megoldani, viszont annak értéke folyamatosan nő.

Mivel nő az értéke, nem biztos, hogy jó ötlet tornacipőre pazarolni, ki tudja, lehet, hogy millióknak felel meg a jövőben az az összeg, amit ma ki kell adnia egy egyszerű termékért. A logikus, racionális lépése az, hogy nem vásárol Bitcoinnal, inkább valamilyen klasszikus valutát használ, Dollárt, Forintot, Eurót, bármi egyebet.

Ellenben egy kriptovaluta értékének növekedéséhez az egyik legfontosabb indikátor az elterjedtség. Akkor hisszük el tömegesen, hogy egy coin-nak van értelme, ha azt látjuk, hogy egyre többen használják nap, mint nap. Nem hiszem, hogy ez "huszonkettes csapdája" lenne, bizonyára ez önmagában nem lesz komoly akadály a Bitcoin és az altcoinok életében. Mindenesetre elgondolkodtató.

Nikotin, alkohol, kokain, TV, szex, videójáték, junkfood, cukor, rengeteg mindenről gondoljuk, hogy függőséget okoz vagy okozhat. Évtizedek óta tartó vita és kutatási téma, hogy mi is a függőség, mi okozza, miért hajlamosabb rá az egyik, miért kevésbé a másik. Egy izgalmas kísérlet viszont rávilágít egy olyan vonatkozásra, amiről keveset beszélünk.

Történt ugyanis, hogy egy kutató a lehető legsivárabb körülmények közé helyezett egy patkányt, egyes egyedül, bármiféle inger nélkül. Étel és víz mellett még valamihez volt hozzáférése az állatnak, ez nem volt más, mint morfium. Egyszer megkóstolta majd újra és újra és újra. Egy idő után már alig evett, alig ivott vizet, végül elpusztult.

A kísérlet másik részeként egy patkány "paradicsomot" állítottak fel, volt ott minden, mi patkány szemnek, szájnak ingere, patkány lányok, játékok, kaja bőséggel, víz és ismét morfium. Ebben az esetben is beleittak az állatok a kábítószerbe, viszont csupán egy, legfeljebb két-három alkalommal. 

Egyszerűen nem kellett nekik. Hogy miért? Jó eséllyel azért, mert mindenük megvolt, amire szükségük lehet, így nem akartak elszállni, elkábulni. A vizsgálat kritikusai szerint mindez szép és jó, de ezek "csak" patkányok, semmit sem tudtunk meg arról, hogy az emberek függőségei hogyan működnek.

A történelem viszont néha sajnos remek társadalmi kísérleteket alkot, akár akarja, akár nem. A vietnami háborúban harcoló amerikai katonák körében óriási méreteket öltött a kábítószerhasználat, kisebb, nagyobb egységek maradtak magukra utasítás nélkül a dzsungelben, eleve óriási stressznek voltak kitéve, nem maradt más, mint a drogozás.

Az amerikai kormány aggódott is, hogy ha hazatérnek a katonák akkor drogfüggők tízezrei lepik el az országot, de valami egészen más történt. A visszatérők 90%-a 3-5 éven belül barátnőt, feleséget talált magának, családot alapított, a szociális kapcsolatait ott folytatta, ahol azok anno megszakadtak. Illetve polgári munkát is találtak maguknak. Soha többet nem használtak semmilyen kábítószert. 

Felmerül a kérdés, hogy mi a függőség valódi oka. Lehet, hogy ha valami hiányzik az életünkből, ami az alapvető pszichés szükségleteink része lenne, akkor veszünk a kezünkbe olyasmit, ami eltereli a figyelmünket a helyzetünkről. Ennek megfelelően ha az adott hiány megoldódik, társat találunk, munkát találunk, rendeződnek az anyagi és egyéb körülményeink, akkor már nincs is szükségünk semmire, ami elbódítana.

Természetesen ez mind jól hangzik, de a probléma nem ilyen egyszerű. Mindenesetre a kísérlet és a vietnami háború katonáinak utóélete izgalmas és elgondolkodtató eredményeket hoztak. Szavazz és mondd el egy kommentben, hogy mit gondolsz a függőségről!

A félrelépés az egyik legsúlyosabb bűn, amit egy kapcsolatban elkövethetünk a másik ellen. Megalázó, végtelenül bántó és legfőképp alapjaiban rázza meg minden kapcsolat legfontosabb építőelemét, a bizalmat. Ne lépj félre. Ellenben ha nem bírsz magaddal, nem tudsz megálljt parancsolni a vágyaidnak, akkor legalább csináld úgy, hogy a másik erről ne szerezzen tudomást. Szörnyű kimondani, de sajnos igaz: amit nem tudsz, az nem fáj.

A mai világban a kapcsolattartás legfontosabb eszköze a telefonunk. A kedvesünkkel, a munkatársainkkal és bizony az alkalmi partnerünkkel vagy szeretőnkkel is ezen keresztül kommunikálunk. Ha telefonon beszélsz a bűntársaddal akkor gondosan ügyelj a híváslistád kozmetikázására, a legtöbben ugyanis egy gyanúsan gyakran és indokolatlannak tűnő időpontokban hívott szám miatt buknak le.

A különböző chat applikációk jelentik a második bástyát amire ügyelned kell. Messenger, Viber és társaik, elég egyetlen pillantás valamelyikbe és máris kész a baj. Töröld a kompromittáló üzeneteid. Illetve léteznek olyan alkalmazások, melyek kifejezetten tilosban járóknak vagy kényes adatokat megosztó üzletembereknek szólnak, az elküldésük után néhány órával végleges törlésre kerülnek az üzeneteid. Ilyen az Amerikában is népszerű Cyberdust.

Természetesen az SMS is egy kényes pont, erre is ügyelned kell. Illetve a közösségi média a másik sarkalatos elem, az Isten szerelmére, ne légy kapcsolatban a szeretőddel! Ha pedig egy régi ismerőssel bújsz ágyba, akkor legyen annyi eszed, hogy a másik posztjainak, főleg képeinek like-olásával nem hívod fel a figyelmet a titkos románcra.

A következő kérdéskör a viselkedésed. Ha férfi vagy akkor különösen nehéz a helyzeted, a nők ugyanis általában még egy titkosügynök felkészültségével rejtőzködő elkövető esetében is egyszerűen megérzik, hogy valami nincs rendben. Viszont sokat tehetsz azért, hogy észrevétlen maradjon az, hogy valami változott körülötted. A szokásaidon ne változtass, ne kezdj el hirtelen “edzésre járni” úgy, hogy a legtávolabbi ismerősök is tudják rólad, a cigin és sörösüvegen kívül nem sok minden mást emelgettél eddigi életedben.

Akár nő vagy, akár férfi, az újdonsült szerető okozta izgalom hevében ne változtasd meg jelentősen a külsőd, ne válts frizurát, ne kezdj el másképp, jobban öltözködni, maradj olyan, amilyennek megismertek. Az aurádon érzékelhető lesz, hogy valami feldob, ezzel nem tudsz mit kezdeni.

A legfontosabb pont pedig szintén pszichológia. Főleg férfiakra jellemző, hogy amikor elkezdenek félrelépni, abszurd módon a párjukkal szemben válnak gyanakvóvá. A magyarázat egyszerű, minden lélek a saját működéséből következtet, ha én megteszem, jó eséllyel a másik is, legalábbis ez az ösztönös feltételezés. Ne gyanúsítgasd a másikat, ne kezdj el hirtelen féltékenykedni, ne rój fel olyasmit, amit el sem követett. Ezek ugyanis mind-mind árulkodó jelek.

Férfiakat lényegesen egyszerűbb félrevezetni, de a nőket sem lehetetlen. Elemezd a kapcsolatodat, ha a barátnődet elhanyagoltad, időnként sejtelmes mosollyal néz rád és hallgat amikor sokadszorra is kitoltál vele, akkor szinte biztos lehetsz abban, hogy a saját igényei kielégítése érdekében és akár a bosszúszomjtól vezérelve félrelép. Vagy rövidesen el fog hagyni.

Ha nőként a pasidon azt látod, hogy néha látszólag ok nélkül zavartan viselkedik, kisebb-nagyobb furcsaságok jelennek meg az életvitelében, szokásaiban, akkor könnyen lehet, hogy adott egy harmadik fél. Végezetül ismét azt kell mondanom, hogy félrelépés helyett próbáld meg rendbetenni a kapcsolatodat, ha ez semmiképp sem megy, akkor pedig szakíts, válj el! Légy tisztességes, gerinces, akkor is inkább zárd le a kapcsolatod hűtlenkedés helyett, ha ez nagyon nehéz és fájdalmas.