Mint minden kicsi, én is imádtam a rajz és egyéb animációs filmeket. Már a gyerekek is érzik, gyökeresen más kifejezési formáról van szó, mint az élő szereplős alkotások. No persze nem csak azért, mert egy animációs filmben bármi megtörténhet, ami színészekkel, valós helyszínekkel dolgozva szinte kizárt. Egy ilyen filmet nézve a tudatunk önként elfogadja, a karakter valóban olyan, amilyennek látjuk. A hús-vér emberekkel készített filmek kapcsán napnál világosabb, ő nem az, ami, csupán a munkáját végzi, jól vagy rosszul.

Éppen ezért szabad és kötetlen minden rajzfilm. Bemutatható az emberi lélek, a világ minden apró rezdülése, hitelesebben, mint bármilyen más eszközzel. Igazság a hamisságban, illúzió amit látunk, rajzok egymás után, mégis sokkal őszintébb, mint bármi más a filmiparban. Különösen fontos ezen a területen a TV sorozatok piaca, nem véletlenül él a több évtizede.

Ebben a posztban sorra vesszük a mainstream rajzfilmgyártás legfontosabb mérföldköveit a sorozatok szemszögéből, természetesen az amerikai termékek kerülnek górcső alá. Tetszik, nem tetszik, ezek a munkák mindannyiunkra hatással vannak, a Föld bármely pontján éljünk is. Időrendben haladunk, a kezdetektől a jelen pillanatig, kizárólag a meghatározó, tíz és százmilliókat elérő címekre fókuszálva. 

Looney Toons

Itt társadalomkritikát még egyáltalán nem látunk, viszont egy sor zseniális karakterábrázolást. Az örök vesztes prérifarkas aki egyre kétségbeesettebb, őrültebb ötletekkel próbálja elkapni a mindig vidám, mosolygó madarat. Férfi és nő harca, a nő végtelen eleganciával néha megmutatja magát és tovább is illan, a béna férfi erőnek erejével, ezerszer kudarcot vallva vívja a maga szélmalomharcát.

Mindkettőnek kell a másik, valójában a madár is akarja, hogy elkapja a farkas, mégsem megy ez olyan könnyen.

A macho kakas, az őrültként tomboló tasmán ördög, a mindig laza nyúl és a félbolond vadászmalac, a hülye macska, az ügyes kismadár. Mind egy-egy tipizálható személyiség a mindennapokból. Mindenki akar valamit, mindenki fut valami vagy valaki után, látunk alkoholizmust, kapzsiságot, gőgöt, butaságot, önzést. Persze, gyermeteg minden történet, mégis remek érzékkel és kiváló eszközökkel gyártottak kincseket. 

Flintstones

Naiv, szerethető, kedves történetek, egyszerű leképezése a hétköznapi amerikai család mindennapjainak. Bájos, egyszerű, súlytalan ábrázolása az otthoni, munkahelyi konfliktusoknak. Viszont érdemes látni, hogy ügyesen, humorosan mutatja be a sorozat a világháború után technológiai fejlődést.

A modern amerikai család életében már minden adott, ami a kényelemhez kell, a konyhaablakon bespriccelő mamut a mosogatógép allegóriája, szellemes a lemezjátszón ülő madár aki a csőrével varázsol hangot a lemezekből.

Természetesen az autók kultúrája adott, mindenki kocsival közlekedik, bár rámutattak a készítők, ha már a lábukkal hajtják a járműveiket a kőkorszaki szakik, akkor tulajdonképpen mindannyian gyalogolhatnánk is. Itt már megjelenik a család mint a társadalom legkisebb egysége, az ő mindennapjaikon keresztül látjuk mindannyiunk életét, nehézségeit, örömeit. 

Jetsons

A Jetson Család nem érdemel túl sok szót, az előbbi sorozat tükörképe a távoli jövőben. A saját alkotásaitól, a technológiától megszállott, már-már függő ember bájos ábrázolása.

Simpsons

A Simpson Család gyökeresen újat mutatott minden elődjéhez képest. Őszintén világít rá a társadalmaink visszásságaira, butaságaira. Bemutatja, hogy mennyire ostobán élünk, hogyan zsákmányoljuk ki a világot amit kaptunk. Hogyan gázolunk át egymáson a saját céljainkért, humorosan látjuk, milyen erős feszültségek lapulnak a családtagok között. Apa és fia konfliktusok, testvérek közötti ellentétek. 

Illetve ahogy arra már a Looney Toons is utalt, itt is visszaköszönnek az elszúrt emberi életek, a kapzsiság, az élet örök harca. Sajnos az eredeti írógárda zseniális tagjai, például Conan O Brian már jó pár éve elszivárogtak, ezzel kiszámítható, súlytalan sorozattá vált. Ettől függetlenül méltán szerepel az örök klasszikusok listáján.

South Park

Ahogy a világ egyre gyorsabban változik, úgy látunk egyre nagyobb, vadabb ugrásokat a filmekben is. Simpsonék még kedvesen, szellemesen kocogtatták meg a vállunkat, nézd, lenne itt néhány probléma, amivel kezdenünk kellene valamit. A South Park viszont már nem fogja meg a vállad barátilag, letépi az összes ruhád és beteges kegyetlenséggel locsol le a világ minden szennyével.

Mr. Burns, a Simpsons gátlástalan üzletembere még alulnézeti fényképzése a pszichés és fizikai zsarnokságnak, Eric Cartman, a pszichopátia és nárcizmus ritka közös halmaza viszont már a szomszédban lakik. Eszelős részleteiben látjuk, hogy micsoda pusztítást végez a viselkedésével, gondolataival, minden rezdülésével.

Ezek mellett zseniális alapossággal látjuk, mennyire szánni való ez az embertípus. Amikor az osztály egyik lány tagja megunja Eric élcelődését a mellrákon, verekedni hívja, főhősünk ettől annyira megijed, hogy még az alsógatyáját is önként megeszi a lány előtti könyörgései közepette. 

Majd Wendy felteszi a kérdést, miszerint miért nincs némi önbecsülésed, a válasz az, hogy nincs, de ha akarod, akkor lesz. Brutális. Szintén lélegzetelállító ahogy a kövér, alig tíz éves pszichopata kereskedni kezd crack függő anyák gyerekeivel. Mégsem válik öncélúvá a gyomorfogató erőszak, valamiért érezzük, nem teljesen alaptalan ez a végtelen lelketlenség.

Egy Simpsons epizódban legfeljebb nagyon távoli, óvatos utalást láthatunk például a pedofíliára, itt viszont saját tanára hívja el inkognitóban fagyizni az egyik kisfiút. Aberrált szexualitás, korábban soha, sehol nem látott kegyetlenség, nem is olyan görbe tükre a mai embernek.

Family Guy

A Family Guy csak az írók szokatlan, egyedi humorának köszönhetően lett siker, nem sok újat mutat a South Park-hoz képest. Mindenesetre le a kalappal az olyan ötletek előtt, mint a másik, párhuzamos család felmerülésekor az, hogy Peternek is bizony van egy titkos másik élete, abban viszont nem családapa hanem családanya.

Persze el kell ismerünk, a South Park-ban még "csak" egy tízéves alakjában jelenik meg a mélyen beteges, ördögien aljas személyiség, a Family Guy kicsi Stewie-ja viszont már egyenesen egy baba. Félelmetesen okos, hideg, kimért, egy angol úr eleganciája a mélységesen romlott baba testében. Mindenki tök hülye, szeretetet csak nyomokban látunk, kollektív neurózis a köbön.

Rick és Morty

Érdemes megfigyelni, hogy a Looney Toons általános, szinte véletlenszerűen válogatott személyiségtípusaitól hogyan jutottunk el a családhoz, mint kis egységhez a Flintstones és a Simpsons esetében. Még a South Park is egy kisközösséggel foglalkozik. A nagy összképtől indulunk, az első közelítő lépésben eljutunk egy kisebb egységhez, végül a Rick és Morty már nyílegyenesen az egyénnel foglalkozik.

Olyan lételméleti, filozófiai kérdéseket tesz fel, amiket eddig legfeljebb elvont művészfilmek mertek. A mainstream médiában eddig soha, senki sem foglalkozott ennyire mély, komoly kérdésekkel. Az ember legfontosabb, legalapvetőbb kérdései. Miért vagyok itt? Ki vagyok? Mi a célom? Miért érzem azt, amit? 

Honnan erednek a félelmeim? Miért bántanak igazságtalanul? Miért bántok másokat akár akaratom ellenére is? Mi a kötődés, a szeretet, a szexualitás, miért dolgozik bennem ennyi minden? Miért dolgozik bennem ennyi, sokszor egymásnak ellentmondó, értelmezhetetlen motiváció?

Az őrült tudós, Rick elviszi lányát és férjét egy bolygóra, ahol megrekedt házasságok orvoslásával foglalkoznak. Az eszköz nem más, mint egy sisak amit a házaspár tagjainak fejére tesznek, a férj minden gondolata a feleségről manifesztál valamit, a feleség fordítva. Ebben az esetben a férfi megjelenít egy legalább nyolc, tűkben végződő lábú, koromfekete, horrorisztikus lényt. 

A feleség eredménye pedig egy közepes termetű, arckifejezésében is gyáva, nyálkás, a féreg és a csiga között félúton megakadt szerencsétlen. Mindkettő elszabadul, az egész település bajba kerül. A feleség reakciója az, hogy visszaül a székbe, hogy csiga hadsereget teremtsen a saját magát ábrázoló pókszörny megállítására. 

Mire a férj felhívja a figyelmét, hogy neki kéne beülnie a székbe, hiszen újabb pókszörnyekkel megállíthatják az elsőt. Ezek annyira mély gondolatok, hogy már kiszakadnak a fejünk hátulján. Egy másik alkalommal Rick korábbi kedvesét látogatja meg egy távoli bolygón, a nő nem mást tett, mint minden lakóba a saját személyiségét ültette, Unity ott van mindenkiben. 

Rick a kapcsolatuk kudarcáról szeretne vele beszélni, ezt váltogatva megteheti vízvezeték szerelővel, menedzserrel, tanárral, férfiakkal, nőkkel egyaránt. Hisz mindenkiben ott van a szerelme, minden ember ugyanannak az egynek a tükörképe. Nincs mese, ennyire komoly, intelligens, összetett rajzfilm még nem volt, hihetetlenül magasra teszi a lécet az utókornak.

Jó szívvel ajánlom a Rick és Morty-t mindenkinek aki egy kicsit is szereti használni a fejét és szórakoztatják a fordulatos, izgalmas, szokatlan munkák! Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!