Harmincnégy éves vagyok, tizenöt éves korom óta nézek filmeket, mint az őrült. Ahogy a legtöbb filmbuzit, engem is elég nehéz már megdöbbenteni, meglepni. Könnyebb sziklát hasítani, mint elkerekíteni a szemem. Igen, most ez megtörtént. Az Anyám c. film Javier Bardem főszereplésével egyszerűen zseniális. Távolról sem hibátlan, mégis magával ragadó, eredeti, izgalmas.

Legfőképp pedig tartalmas. A film megnézése után történt az igazi csoda, miután kijöttünk a moziból b e s z é l t- ü n k a filmről. Mit jelent ez vagy az, mint jelképezett amaz, mit akart kifejezni az x jelenet, miért volt érdekes az y. Komolyan, milyen gyakran történik meg a mai mainstream filmekkel, hogy az egyszeri néző beszél róla, értelmezni próbálja?

Nem jellemző. Ez a film a klasszikus komoly alkotások mintájára szép képekkel, jelképekkel, akár metafórákkal beszél. Más kérdés, hogy a mondanivalója, a nyers tartalma korántsem új, mindegyik lehetséges értelmezést ezerszer megénekelték már. A férfi-nő párkapcsolati dinamikát is, ember és természet viszonyát is, Isten és ember kapcsolatát szintén.

Maga a tálalás viszont sokszor döbbenetes, néha egyenesen sokkoló. Erős és jó film amit mindenkinek érdemes megnéznie, aki egy kicsit is szereti a komoly filmeket. A hősnő minden félelme, szorongása elképesztő manifesztumokkal ront a nézőre, a vizuális információ amit kapunk a filmből sokszor egyszerűen hihetetlen. Nézd meg, ha még nem tetted, nem lesz "életed filmje", de semmiképpen sem kidobott pénz.

8/10