Nyakunkon Április, már csak párat kell aludni és jól szavazhatunk egyet. Sok éve figyelem itthon a poltikai kampányok színvonalát, egészen elképesztő az igénytelenség, a fantázia és kreativitás hiánya, a szakmányban gyártott, buta szlogenek és megoldások.

Persze üdítő kivételek mindig vannak, remek ötlet volt nemrég a Jobbiktól a kiterjesztett valóság technológiájával trollkodni egy Fidesz plakáton. A Fidesz egykori szlogenje, a "Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!" szintén ötletes. Pedig a politikai, választási kampány műfaja egy nagyon izgalmas ága a marketingnek, ha van munka, amiben igazán rá kell érezni az emberek lelkére, akkor ez az. 

A világ viszont rengeteg szép példát látott a közeli és távoli múltban arra, hogy milyen egy kreatív, igényes munka ha politikáról van szó. Ezekből válogattam. A lista egyes szereplői mai szemmel már értelmezhetetlenek, mégis ízelítőt adnak abból, hogy lehet ezt másképp is csinálni.

I like Ike! Eisenhower híres kampányfilmje az amerikai kultúra részévé vált, kedves, pozitív, szerethető. Fülbemászó dallam, nem valami ellen, valamiért.

Sokkoló videó a hidegháború idejéből. A gyermeki ártatlanság szembeállítva az atombomba borzalmaival. Egyszerű, erős, ötletes, hatékony.

John Kerry sokszor változtatta meg a véleményét egy-egy fontos kérdésben, ezeket sorolja fel a videó. Miközben egy róla készült videóban éppen windszörfözik. Van, aki arra megy, amerre a szél fújja...

"Egy férfi aki elég idős, hogy tudjon, elég fiatal, hogy cselekedjen." Kennedy kampányfilm, ha megnézed, napokig nem fog kimenni a füledből a dallam.

Yes we can. Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk Obamáról, ez az anyag egész egyszerűen erős. Hat, de nem üt. Megérint de nem taglóz le. Inspirál egy egyszerű, mégsem üres üzenettel. Igen, meg tudjuk csinálni. Ez az emberi szellem legfontosabb üzenete.

Egy anyag a közelmúltbúl. A téma a fegyvertartás, ötletes és minőségi.

Végül a kedvencem. Ebben a kisfilmben a jelölt az őrületbe kergeti a családját azzal, hogy csak a munkájáról tud beszélni, számokról, problémákról és a lehetséges megoldásokról. Egy igazán elkötelezett ember. Vagy inkább megszállott. A záró képsorokban a felesége azt kéri, hogy válasszák újra, hogy ne kelljen annyit hallgatnia otthon.

Fantasztikus világban élünk, szó szerint gombnyomásra kapunk meg mindent, amit csak akarunk. Társat, kenyeret, sört, utazást, bármit. Mindemellett ingerek tömege vár ránk, lépten-nyomon, csak kapkodjuk a fejünket. Nem volt ez mindig így, alig ötven éve egészen más volt az életünk.

Még el kellett sétálnunk a postára, ha levelet írtunk valakinek, táncesteken és bárokban ismerkedtünk, a TV-ben pedig egy maroknyi csatorna adásaiból válogathattunk. Nem biztos azonban, hogy a tengernyi élmény és lehetőség olyan nagyon jót tesz nekünk.

Az emberi lélek nem feltétlenül van felkészülve az impulzusok ilyen mennyiségére. A társkeresés az egyik legjobb példa. Valaha apró közösségekben éltünk, ha a környezetünk nem is, de az "élet" mindenképp elrendezte, hogy kivel éljünk együtt, kivel alapítsunk családot. 

Ezzel szemben ma szinte gondolkodás nélkül ugrálunk egyik kapcsolatból a másikba, ha baj van az egyikkel, csak újra letöltünk egy appot és máris cseveghetünk a másikkal. Nem állítom, hogy ne lennének ma kiegyensúlyozott, szeretet és hűség teljes, minőségi kapcsolatok. Vannak, de érezhetően zavar van az erőben. Ebben is.

Sosem felejtem el a gyerekkorom fagyizás élményeit. Csoki+Citrom kombó volt az örök favorit, de ha néha el is bizonytalanodtam, a mindig is gyűlölt Vanília mellett még legfeljebb két alternatívát kaphattam.

Egy mai fagyizóban viszont egész egyszerűen meg se találom a kedvenceimet, valahol elbújnak a Hupikék Törpikék (WTF?), a Mangó, az Angol Puncs, Rágógumi, Menta, Papaya, Diétás, Whiskey, Karamell, Mogyoró, Gesztenye, Őszibarack, Banán, Rumos Csoki, Kinder Csoki, Répa-Narancs (WTF???) és egyebek mellett.

Ha tetszett, kövess a Facebookon továbbiakért!

Van egy fontos, közös pont az aranyban, ezüstben, olajban, a narancsban és még jó pár árutőzsdei cikkben. Ez nem más, mint az, hogy ezeknek az ára egységesíthető, jól kifejezhető. Az arany esetében például egy uncia, adott karátszámú arany értéke könnyen meghatározható.

Persze a napi árfolyam ingadozás adott, a kereslet és a kínálat mindig hatással van az aktuális árra. A gyémánt kapcsán azonban teljesen más a helyzet, egy-egy gyémánt értékét sok tényező határozza meg, így nem könnyű a standard alkotás ezen a területen. Egy most induló blokklánc projekt viszont változtat ezen, rövidesen ugyan úgy kereskedhetünk gyémántokkal, mint például a platinával! 

Történt nemrég, hogy egy kivégzés Amerikában nagyon rosszul sikerült, nem találtak vénát az elítélten a végrehajtók, állítólag tizenkét próbálkozás után már vérben úszott mindenki, végül feladták, elhalasztották. Az eset kapcsán újra felmerül a halálbüntetés örökzöld vitája, van e jogunk kioltani egy ember életét, van e elrettentő hatása, vagy a legjobb lenne, ha elfelejtenénk az egészet úgy, ahogy van.

Először lássuk a mára már gazdag kutatási eredmények rövid összefoglalóját, majd beszéljünk arról, hogy mégis miért (lenne) fontos a halálbüntetés.

1. Nem olcsóbb

Közkeletű tévhit, hogy az adófizetők pénzével takarékosabban bánunk, ha kivégzünk valakit, a helyett, hogy évekig etetnénk, itatnánk, szállásolnánk. A helyzet azonban az, hogy óriási költségei vannak a halálbüntetésnek, a hosszadalmas jogi procedúrának köszönhetően évekig kell különleges körülmények között tartani az elítélteket. Nincs már vesztenivalójuk, több őr és több figyelem szükséges az esetükben. A halálbüntetés több költséggel jár, mint a szabadságvesztés.

2. Téves ítéletek

Ha valaki ártatlanul börtönbe kerül néhány évre, az komoly törés lehet az életében, a szabadulás után viszont jó esetben ott folytathatja, ahol megszakadt. Viszont ha halálbüntetésről van szó, akkor egy téves ítélet esetén nincs mit tenni. Amerikában négy, egyes kutatások szerint még ennél is magasabb százalékos arányú a fals ítéletek száma, ilyenkor csak évekkel a kivégzés után derül ki, hogy az illetőt nem kellett volna sem elítélni, sem kivégezni.

3. Nincs elrettentő hatás

Szintén gyakori érv, hogy azért kell halálbüntetés, mert az majd jól visszatartja a bűnözőket attól, amire készülnek. A helyzet viszont az, hogy aki olyasmit követ el, amiért halálbüntetés jár, azt (már) cseppet sem érdekli, hogy akár ki is végezhetik. A halálbüntetésnek a legtöbb szakértő szerint egyszerűen nincs elrettentő, visszatartó ereje. 

4. Az orvosi eskü

Ez érdekes pont, egy kivégzés orvosokat is igényel, az orvosi esküvel viszont nehezen összeegyeztethető egy emberi élet kioltása.

5. Rasszizmus

Messzire vezetne a vita, miszerint a feketék Amerikában valóban több bűnt követnek e el, mint a más rasszokba tartozók. Az viszont biztos, hogy például 1982-ben 1 058 halálraítélt volt az USA-ban, 42%-uk fekete, holott a lakosság egészének csupán 12%-át adják.

6. A szegényeket sújtja

A halálbüntetés nem éppen az Agatha Christie regényekből ismert, jómódú bűnelkövetőket érinti. Tipikusan a társadalom perifériáján élő, alacsonyan iskolázott embereket akiket kirendelt ügyvédek védenek. 

7. Olyanoknak ad nagy nyilvánosságot, akiknek nem szerencsés

Egy-egy kivégzés mindig hírértékű, az illető bekerül a médiába, gyakran a világnézete, sokszor beteges, torz gondolatai is sokakhoz eljutnak.

8. Vonzó is lehet

A 3. pontban említettük, hogy nincs igazán visszatartó ereje, az előző ponttal összefüggésben viszont egyeseknek még akár csábító is lehet a gondolat, hogy olyasmit tegyenek, amiért kivégzik őket, egy úttal híressé, "halhatatlanná" is válhatnak. Legalábbis a médiában. Ez abszurdnak tűnhet, de például John Lennon gyilkosának is az volt a célja saját bevallása szerint, hogy híres legyen.

9. Nincs jó hatással a társadalomra

Egy kivégzést gyakran övez bizarr érdeklődés, Amerikában kis túlzással "show" amikor valakit "végre" a halálba küldenek. Gyakori, hogy "szurkolók" kis tábora jelenik meg a helyszín körül, táblákkal, kiabálással, egyebekkel fejezik ki örömüket. A tárgyalóteremben már régóta jelen van a média Amerikában, ki tudja, egy nap talán magát az utolsó vacsorát, netán magát a kivégzést is élő, egyenes adásban akarja közvetíteni egy gátlástalan producer. 

10. Nem korlátozható a legszörnyűbb esetekre

Amikor fény derül egy sorozat vagy kéjgyilkos tetteire, mindenki felháborodik, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy ha van valaki, aki megérdemli a halált, akkor az ő. A baj csak az, hogy a jog nem képes eseti értékelést tenni, előfordulhat, hogy egy társadalmilag kevésbé felháborító ügyben ugyan úgy halálbüntetést ítél a bíró, mint egy igazán elképesztő esetben.

11. A mentális betegek is áldozatul eshetnek

Említettük már a kisebbségeket és a nyomorban élőket, bizony a mentális betegségekben szenvedőket is halálra ítélhetnek az USA-ban.

12. Az állam óriási hatalma

Halálbüntetésre a bírói áttételen keresztül az állam ítél, márpedig egy élet kioltása nagy felelősség és komoly hatalom. Nem biztos, hogy szerencsés, ha ekkora erővel ruházzuk fel az államot.

13. Vallási megfontolások

Mind a mai napig sok száz millió ember követ egy-egy vallást, sokak hite szerint embert ölni komoly bűn. A halálbüntetés ezt is semmibe veszi.

14. A bűnösnek is joga van élni

Sokak szerint a kérdés nem is igazán az, hogy valaki megérdemli e a halálbüntetést. A kérdés sokkal inkább az, hogy jogunk van e elvenni egy ember életét. 

Nem nehéz kitalálni, az emberek java, minden társadalomban örömmel bevezetné a halálbüntetést ott, ahol éppen nincs. Persze, sok bűn erős erkölcsi, emberi reakciót vált ki belőlünk, ösztönösen, szinte követelve akarjuk például egy gyerekekkel erőszakoskodó ember halálát. 

Ezeknek az indulatoknak nem szerencsés teret adni, ha a társadalom ítélkezne és nem egy felkészült bíró, akkor jó eséllyel naponta lennének nyilvános kivégzések. Arról viszont rendre megfeledkeznek a jogalkotók, hogy a társadalmi igazságérzetnek óriási jelentősége van.

Nem jó azt látni, hogy elvetemült emberek ha rácsok mögött is, de még mindig köztünk vannak. Ez csak megnehezíti az áldozatok hozzátartozóinak amúgy is keserű életét. Legfőképp pedig űrt, hiányérzetet és elégedetlenséget hagy az emberekben.

Halálbüntetésre szükség van, a rendszer hibáit viszont ki kell javítani.

Először szavazz, majd mondd el a véleményed egy kommentben! Ha tetszett a poszt, akkor pedig kövess a Facebook-on!

Ki gondolta volna, hogy macskás, kutyás, lámás, Putinos és egyéb kis képekkel lehet pénzt keresni? A helyzet az, hogy lehet, egy új blokklánc projekt keretében legalábbis mindenképp. Okosszerződés, blokklánc, ICO, van itt minden, mi szemnek, szájnak ingere. Zseniális a projekt, érdemes befektetési lehetőségként is megfontolnunk. 

A Dopameme.io még nem indult el, a bemutatkozó oldalukon viszont már minden szükséges tudnivalót elolvashatunk. Néha ügyes vállalkozók rátalálhatnak egy-egy olyan területre, amire korábban még senki sem tekintett üzletként! Kevesen tudják, de a mémek évi százmillió dolláros nagyságrendű üzletet jelentenek.

A rendszerükben MTT-vel, azaz Meme Tip Token-el jutalmazhatják a látogatók az alkotásainkat. Sőt, egyetlen gombnyomással fiat-ra, USD-re válthatjuk, kivehetjük a nekünk járó tokeneket. A másik token pedig az DMT vagyis a Dopameme Token, ennek megvásárlásával magából a platformból veszünk magunknak egy aprócska részt.

Szerintem zse-ni-á-lis az egész elképzelés. Ugyanis a mémekben valóban van pénz, nem is kevés. A baj csak az, hogy a 9GAG, a Giphy és a Facebook ugyan rengeteget keres azzal, hogy mémeket tesz elérhetővé, maguk az akotók viszont nem látnak ebből a pénzből semmit.

Ethereum alapú projektről van szó, a blokklánc lényege az, hogy megkérdőjelezhetetlenül hozzánk tartozzon egy-egy mém, amit valóban mi alkottunk. Más kédés, hogy ha az oldalról valaki lementi, majd másutt felhasználja a mémet, amit mi csináltunk, azzal ők sem tudnak mit kezdeni. 

Miután a Szeretlek Magyarország oldalán megjelent az egyik cikkem, olyan troll sereget kaptam a nyakamba,  hogy Szarumán összeszégyelte magát, önként ugrott a gyűrű után a lávába. Történt ugyanis, hogy a WMN magazin egyik hiperfeminista kolleginája a Facebook oldalán esett nekem, pár nappal később egy másik kollegina komplett cikket is szentelt a cikkemnek. Vagyis annak, hogy miért nincs igazam.

Az utóbbi szerzőnek hálás vagyok azért, mert érvekkel, gondolatokkal szállt szembe, élt a manapság kihalófélben lévő, sokaknak totálisan ismeretlen, misztikus v i t a eszközével. A cikke teljesen jó, tökéletesen igaza van. Azt fejtegeti, hogy az ítélkezés ostoba és érzéketlen dolog, ugyanis nem tudhatjuk, hogy egy harmincöt felett is bulizó nőnek pontosan mi a sztorija, mi áll a háttérben, miért tart ott, ahol.

Maximálisan egyetértek, nem tudhatom, hogy mi van egy-egy ilyen nő múltjában. Az eredeti cikkem viszont annyi disclaimer-t tartalmazott, amennyit egy tripla bypass műtét előtt sem íratnak alá a beteggel. Nem, nem akartam megmondani senkinek, hogy hogyan kellene élnie. Nem, nem mondtam meg senkinek, hogy mikor szüljön, kivel házasodjon.

Az viszont csudaszépen kirajzolódott a WMN posztokból, hogy a feminizmus ma nem más, mint indulatokra építő, azokból hasznot húzó, mondvacsinált katyvasz. Akinek van türelme, nézze meg a Facebookon a több száz, agresszív, fizikai erőszakot emlegető, uszító, anyázó, sötét kommentet. Egészen elképesztő. A feminizmus ma egész egyszerűen egy mentség.

Mentség azoknak a nőknek, akik nem hajlandóak keményen dolgozni a céljaikért, akik másokat hibáztatnak a saját sikertelenségükért. Remek dolog a férfiakra, a gonosz világra mutogatni olyasmiért, amiért csak mi vagyunk felelősek. A baj csak az, hogy ez túl könnyű, túl egyszerű, illetve óriási hazugság, saját magunknak.

Nincs már különbség bérezésben, soha, sehol, senkit sem érdekel, hogy éppenséggel nő vagy, csak és kizárólag a tudásod és a munkád minősége számít. Egy nőből lehet ma Magyarországon bármi. Engem nők tanítottak iskolákban, munkahelyeken. Rengeteget kaptam tőlük, tudást, tapasztalatot. Mert ők olyan nők voltak, akik nem sírtak, hogy milyen szemetek a férfiak, egész egyszerűen dolgoztak, kitartóan, szorgalmasan.

Az egyik kedvenc kommentemben egy hölgy arra szólított fel, hogy hagyjam abba a blogolást. Ez a felszólítás érkezett abból a közegből, ami állítólag mindvégig azért dolgozott, hogy a nők is elmondhassák a véleményüket. Én is be akarok ugrani a lávába.

A feminizmus ma már csacskaság. Nem egy banánköztársaságban vagy egy afrikai országban élünk. Na, ott van létjogosultsága annak, hogy a nőket emberszámba vegyék. Tisztelt WMN, a fabrikált hétköznapi problémák helyett azokkal a nőtársaitokkal kellene foglalkozni, akiket elvetemült állatok megcsonkítanak, hogy ne élhessenek nemi életet.

Bizony, nagyobb jelentősége van annak, hogy a világ számos pontján fejtetőig lepedőbe csavarva kell közlekednie a nőknek, kecskék ellenében cserélnek gazdát, mintsem Györfi András véleményének a 35 felett bulikázó nőkről. Ja, hogy abból nem lehet sikeres portált építeni, értem én.

Ha tetszett, kövess a Facebookon továbbiakért!

Az utóbbi időszak egyik hot topicja az álhírek tengere, különböző érdekcsoportok, akár nagyhatalmak is előszeretettel tartanak fenn nem csupán trollhadsereget, de álhír gyárakat is. A módszer egyszerű, jegyezz be tucatnyi domaint, alkalmazz akár több ezer "újságírót", irass kamu híreket naphosszat.

Az ember azt hinné, hogy ennek semmi értelme, hiszen ki az a hülye, aki nem tudná megmondani, hogy egy komoly, megbízható oldallal, vagy egy nulla, esetleg fél, netán negyed, neadjisten nyolcad igazságokat felvonultató lappal áll szemben?

Sajnos a helyzet az, hogy a tartalomfogyasztási szokásaink kánaánt teremtenek a tudatos manipulátorok számára. Arról nem is beszélve, hogy az emberek java egyszerűen tök hülye, nagyon könnyen befolyásolható. Sőt, menjünk még egy kicsit tovább.

Még a különösen magasan iskolázott, képzett, felkészült emberek is hajlamosak a saját szájízük szerint szelektálni, részben tudatosan, részben tudattalanul. Így van kódolva a pszichénk, azt válogatjuk ki a világmindenség jelenségeiből és különösen a médiából, ami igazolja gondolatainkat, hiedelmeinket, hülyeségeinket.

Persze van aki felveszi a kesztyűt, még mesterséges intelligencia alapú projektek is indultak tavaly az álhír ipar lekűzdésére. Nem lesz egyszerű feladat, itthon viszont találtam egy kezdeményzést, a jó öreg, magyaros józan ésszel is harcolhatunk. 

A alhirvadasz.hu oldalán bárki részt vehet egy egyszerű teszten, példákon, egyszerű kérdéseken keresztül tudhatjuk meg, hogy mennyire látunk jól a pályán. Szégyen szemre sok éves online tapasztalattal a hátam mögött már az első kérdésnél elbuktam.

Azt hittem, hogy a példaként hozott oldallal az a baj, hogy nincs elérhetőség, erre kiderült, hogy nem ".hu" a domain ami alatt az oldal üzemel, márpedig csak azokat tudják ellenőrizni a hazai hatóságok. Arra számítottam, hogy ők is sereget toboroznak, bárki megjelölhet egy álhíroldalt, ha szembe jön az internetek tengerén. Persze lehet, hogy ez is tervben van. A dolog mögött az Átlátszó áll.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Minden kurzus vége felé igaz az, hogy az embereknek nagyon elege van. Az aktuális hatalom lehet baloldali, jobboldali, zöld, ilyen vagy olyan. Woody Allen zseniális filmje, a Hétalvó is rávilágított a problémára, a jövőben ébredő főhős egy abszurd utópiában találja magát, fantasztikus technológiák közepette a világot egy idős diktátor irányítja.

Persze adottak az ellenállók, lelkes fiatalok száműzött csoportja merényletet tervez a vezér ellen. Ez sikerül is, a baj csak az, hogy a robbanás után megmarad a hatalmasság orra. A megoldás egyszerű, a követői klónozni akarják a megmaradt testrészből az egész embert, a felkelők új feladata az orr ellopása.

Az üzenet egyszerű, szép dolog lelkesedni az új erőért, hinni abban, hogy mostantól minden más lesz, "rendesebben mennek majd a dolgok", unásig ismert a szokásos mantra. Persze, egy darabig ez igaz is, a hatalom megszerzése után viszont csak idő kérdése, hogy a dolgok elkezdjenek "ugyan úgy" menni.

Az okok egyszerűek, az emberi gyarlóság, kisszerűség, gyávaság, kiszolgáltatottság a gravitációhoz hasonlóan megkerülhetetlen tényezők. Az eredmény is könnyen kiszámítható, csak idő kérdése és a lopás, visszaélés óhatatlanul megjelenik, újra és újra.

Ez persze még véletlenül sem jelenti azt, hogy el kell fogadnunk az adott helyzetet! A változás jó, legalább átmeneti enyhülést hozhat, ahogy az alkoholnak is kell húsz-harminc perc, mire a fejünkbe száll, úgy a hatalom sem feltétlenül részegíti meg az embert az első néhány hónapban. Addig pedig lehet a köz szolgálatában, ténylegesen előremutató munkát végezni.

A film végén elhangzik, hogy az ellenállók vezére jól lehet karizmatikus, sármos, magával ragadó, egy idő után viszont az ő orrát kell majd ellopnunk.

Tegnap írtam a Valami Amerika 3.-ról, meg is kaptam a szokásos mantrát miszerint nekem semmi sem jó. Ez olyannyira nem igaz, hogy sokakkal ellentétben úgy gondolom, nem csupán jó filmek, egyenesen világraszóló munkák készültek a rendszerváltás óta itthon. Lássuk a listát!

Csinibaba

Ez nem csupán egy film, örök mementó egy letűnt kornak, közfeladatot láttak el az alkotók. Közfeladatot, mert bemutattak egy világot amit sokan már (szerencséjükre) nem láthattak, csak a szüleik meséltek róla. Illetve emléklapként szolgál azoknak is, akiknek már a szülei sem ittak PepSi kólát, készültek tehetségkutatóra, hogy kijuthassanak a távoli HelSinkibe, ami már nyugat.

Zseniális színészek, hihetetlenül jól sikerült, merész újítások vágásban, fényképezésben, fantasztikus hangulatábrázolás. Ráadásul nem csupán fosszíliaként, önmagában is megáll a lábán, ezt a filmet úgy is lehet élvezni, ha semmit sem tudunk az 1990 előtti két-három évtizedről.

Dealer

Nincsenek szavak a film erejére. Csontig hatoló, könyörtelen bemutatása a drog poklának, a legnagyobb filmesek jó szokása szerint szinte bármiféle vizuális sokk nélkül. Míg élek nem felejtem el a heroinfüggőt aki belőve feküdt saját konditerme szolárium ágyába, elaludt, majd az orvosok sertésbőrrel próbálták megmenti az életét. A főhőstől az egyik legerősebb jelenetben azt kéri, hogy adja be neki az aranylövést.

A kábítószerfüggők minden lelki rétegét látjuk, az emberi tudat legmélyebben szűkült dimenzióját. Túl mindenen, amikor a depresszó már kedves emlék. Jéghideg, kötelező darab, remek színészek, bénító hangulat, magávalragadó pusztaság.

Taxidermia

Ez a film bár nyert nemzetközi díjakat is, de egész egyszerűen túl jó a világnak. Annyi rétege van, hogy talán könyvet érdemelne az elemzése. Az emberi lélek bizarr hártyái gondos egymásutánban. Generációk nyomora a testiség bűvkörében, misztikus, értelmezhetetlen, az egyik legintelligensebb horror, ami valaha készült.

Nyócker

Ez az animációs film nem ér fel a listán eddig bemutatott munkákhoz mélységében, mégis joggal szerepel. Ügyes, nagyon ügyes karikatúrája Budapestnek és a nagybetűs utca archetipikus alakjainak. Kiváló színészek, aranyos történetvezetés, komoly munka a maga nemében.

Fehér tenyér

Ahogy a magyar filmek általában, úgy ez is zseniálisan teremt az egyén belső állapotából 90 percnyi hangulatot. Egyszerűen nem csak elhiszem, de mélyen át is érzem a főszereplő lelkületét. Erős film a poroszos elképzelés szerinti gyermek és sportoló nevelésről. Van amikor egy embert addig sanyargatnak, míg el nem menekül a világ másik felére. 

Moszkva tér

Hiába, ha egy országnak sűrű és terhes a történelme, akkor több filmet is megérdemel. A Csinibaba a hatvanas, hetvenes évek tragikomikus hülyeségét mutatja be, a Moszkva tér a rendszer utolsó éveinek vákuumát. Azok a fiatalok a semmiben éltek, már dőlt a negyven éves tölgy, még nem láttuk, hogy mi lesz a helyén. Hihetetlen hangulat, remek karakterek, zseniális korrajz.

Szezon

Ez a jelen lista leggyengébb szereplője, mégis megér egy-két sort. Szintén nagyon ügyes hangulatteremtés, remek ábrázolása egy korszaknak, ami talán még ma sem ért igazán véget. Nyár, Balaton, kilátástalanság, hétköznapi nyomor.

Kontroll

Úgy szokás, hogy a legnagyobb durranást a végére hagyjuk, nem volt kérdés, hogy a mindvégig a föld alatt játszódó, nyers, nagyon jó humorú BKV krimivel zárunk. Az egyik, ha nem a legjobb magyar film a rendszerváltás óta. Szórakoztató, tartalmas, izgalmas, igényes és komoly.

Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten

A lista végét ért, most lássunk valami egészen különlegeset. Ez nem film, egész egyszerűn mozgókép rögzítésre alkalmas eszközzel felvett jelenetek egymásutánja. Pontosan az értelmezhetetlenségében rejlik a zsenialitása. Nem is kell értelmezni, látni kell. Nem elemezhető semmiféle klasszikus filmkritikai eszközzel. Nem is kell. Filmben manifesztálódott kollektív álom. Így volt, mese volt, talán igaz se volt.

Nem láttam a Liza a Rókatündért, nem láttam a Saul fiát. Az előbbit sejtésem szerint felvettem volna a listára, az utóbbit nem biztos. Ha nem értesz egyet a listával, mondd el egy kommentben, ha valami lemaradt, jelezd! Most pedig szavazzunk!

Ápdét: a Sose halunk meg kifelejtésével hibáztam, el kell ismernem. Viszont az Üvegtigris, Hídember, Valami Amerika, egyéb blockbusternek szánt "szuperprodukciókkal" és limonádékkal kérlek ne fárasszatok, ezeket én is megnézem szórakozás, kikapcsolódás céljával. De egy nagybetűs FILM sokkal több, mint szombat délutáni program. 

Nem szép dolog egy filmről úgy írni, hogy az ember nem is látta, húsz éves "filmnézési" tapasztalattal viszont engedtessék meg nekem, hogy csupán a trailer illetve az első két (másfél) rész megtekintése alapján véleményezzem a Valami Amerika 3. c. mocskot.

Kezdjük a sorozat elején, a Valami Amerika egy kedves, szerethető, butácska kis film volt, az egyik komoly értéke Budapest szép fényképezése. Az üzenet is egyszerű, itt vagyunk, itt élünk, nem minden az igazi, de mégis szeretjük, hiszen van mit szeretni a mi kis magyar világunkon.

Ápdét: Szervét Tibor nagyon jó színész! Még legalább egy pozitívumot akartam írni, hogy ne legyek ennyire keserű.

Korrekt iparosmunka, meg lehet nézni, nincs vele semmi baj. A második rész viszont már elkezdett az egyik legszánalmasabb magyar filmes klisével operálni, itt vagyunk, itt rohadunk, szar minden, bárcsak ott élhetnénk. Ez a sok hazai munkában megjelenő gyomorforgató attitűd olyasmi, amit sosem tudtam elviselni.

Bevallom a második részt nem is néztem végig, amikor Oroszlán Szonjától megtudtam, hogy azért "Bala" a gengszterfőnök, mert övé a fél Balaton (érted, Bala-ton), akkor azzal a lendülettel csaptam ki a DVD-t a lejátszóból, amivel beletettem. Buta, fantáziátlan, bármiféle kreativitást, eredetiséget nélkülöző lapos szar.

Ezzel el is érkeztünk a harmadik részhez, amit akkor sem fogok megnézni, ha az életem múlik rajta. Bőven elég a trailer. Ostoba poénok, a legsutább toposzok, a legócskább gesztusok. Ganxta Zolee a gengszter, érted, nagydarab, tetovált, ő a gengszer. Vagy börtönlakó, ki tudja, teljesen mindegy.

Oroszlán Szonja pedig a WiFi jelszót kéri az orvostól amikor sietve megérkezik a szülni vagy halni készülő szereplőhöz. Ő a szőke nő, érted, ő csak csetelgetni akar, nem látja át a helyzet súlyát. Persze vannak autós jelenetek is, jól össze is törnek sok autót. Láthatunk még fejjel lefele lógatott testvér hármasokat, mert érted bajba kerültek, jöttek a rosszak és jaj.

Kinek van pofája közpénzt áldozni erre a szemétre???