Minden kurzus vége felé igaz az, hogy az embereknek nagyon elege van. Az aktuális hatalom lehet baloldali, jobboldali, zöld, ilyen vagy olyan. Woody Allen zseniális filmje, a Hétalvó is rávilágított a problémára, a jövőben ébredő főhős egy abszurd utópiában találja magát, fantasztikus technológiák közepette a világot egy idős diktátor irányítja.

Persze adottak az ellenállók, lelkes fiatalok száműzött csoportja merényletet tervez a vezér ellen. Ez sikerül is, a baj csak az, hogy a robbanás után megmarad a hatalmasság orra. A megoldás egyszerű, a követői klónozni akarják a megmaradt testrészből az egész embert, a felkelők új feladata az orr ellopása.

Az üzenet egyszerű, szép dolog lelkesedni az új erőért, hinni abban, hogy mostantól minden más lesz, "rendesebben mennek majd a dolgok", unásig ismert a szokásos mantra. Persze, egy darabig ez igaz is, a hatalom megszerzése után viszont csak idő kérdése, hogy a dolgok elkezdjenek "ugyan úgy" menni.

Az okok egyszerűek, az emberi gyarlóság, kisszerűség, gyávaság, kiszolgáltatottság a gravitációhoz hasonlóan megkerülhetetlen tényezők. Az eredmény is könnyen kiszámítható, csak idő kérdése és a lopás, visszaélés óhatatlanul megjelenik, újra és újra.

Ez persze még véletlenül sem jelenti azt, hogy el kell fogadnunk az adott helyzetet! A változás jó, legalább átmeneti enyhülést hozhat, ahogy az alkoholnak is kell húsz-harminc perc, mire a fejünkbe száll, úgy a hatalom sem feltétlenül részegíti meg az embert az első néhány hónapban. Addig pedig lehet a köz szolgálatában, ténylegesen előremutató munkát végezni.

A film végén elhangzik, hogy az ellenállók vezére jól lehet karizmatikus, sármos, magával ragadó, egy idő után viszont az ő orrát kell majd ellopnunk.