Sokan jártak már úgy, vagy éppen most úgy járnak, hogy egyszerűen képtelenek kilépni a kapcsolatukból. Természetesen nem a jól működő, harmonikus, minőségi kapcsolatokra gondolok, hanem azokra, amikben az egyik fél nem érzi magát jól, saját bevallása szerint sem.

A biológusok, orvosok, gyógyszerék köreiben régi mondás, hogy az emberek nem "nagy patkányok", a pszichológia viszont talán megengedőbb a patkánykísérletekkel szemben. Ugorjunk is bele, kertelés nélkül lássunk egy fontos kísérletet.

A részleges megerősítés hatalma

Ha egy patkány ketrecébe elhelyezünk egy apró pedált, valahányszor megnyomja, egy darab kajával jutalmazzuk, okos állatként pillanatok alatt meg fogja tanulni, hogy a pedált megnyomni jó dolog, meg is teszi, újra és újra. Ezzel szemben, ha sem az első, sem a második, sem a sokadik megnyomás hatására sem történik semmi, a patkány felismeri, hogy teljesen céltalan és értelmetlen nyomogatnia.

A harmadik felállásban viszont csavarunk egyet a játékon, úgy állítjuk be a szerkezetet, hogy néha adjon kaját a pedál megnyomásakor, néha pedig nem, véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul. A helyzet az, hogy szerencsétlen patkány ebbe bele fog bolondulni, még akkor is nyomogatni fogja kétségbeesetten a pedált, amikor már réges rég újra változtattunk a beállításon, ismét nem ad semmit, hiába nyomogatja.

Akár hiszed, akár nem, a párkapcsolatok sokaságában pontosan ez történik. Sok típusa van a rossz kapcsolatoknak, gyakori típus az, amiben az egyik fél néha ad szeretetet, figyelmet, gondoskodást, néha viszont kifejezetten hideg, elutasító. Extrém esetben akár bántalmazó, szóban, esetleg tettekben is. Ha azt látjuk egy kapcsolat elején, hogy itt végre megtaláltuk a régóta vágyott szeretetet, akkor gondolkodás nélkül bele fogunk menni.

Ha pár hét, hónap elteltével viszont érthetetlen módon hirtelen durván bánnak velünk, akkor először elkezdünk félni attól, hogy elveszíthetjük az érzelmi biztonságot. Majd a másik fél néhány nap, hét múltán ismét olyanná válik, amilyennek mindig látni szeretnénk: szeretetteljes és figyelmes. Gyorsan el is felejtjük a rossz élményt, örömmel folytatjuk a kapcsolatot.

Ezek a ciklusok viszont bármiféle logika, rendszer nélkül újra és újra ismétlődni fognak, ezzel szinte pokollá téve az életünket.

Pontosan az történik velünk, mint a patkánnyal, abban a felállásban, amiben rendszertelenül vagy kapott kaját a pedál megnyomásakor, vagy nem. Bizony, ez fizikai függőséghez vezet, ugyanarról a jelenségről van szó, ami a szerencsejáték függőkkel is történik. A szerencsejáték iparban a gépek úgy vannak beállítva, hogy néha nyerünk, néha nem.

Veszíteni nagyon rossz érzés, nyerni viszont nagyon jó, ezért újra és újra próbálkozunk, kiszámíthatatlan az egész, sosem tudhatjuk, hogy mikor jön ismét az, ami számunkra kellemes, ezért nem állunk le, egy idő után már nem is tudunk leállni. Hogy miért viselkedhet valaki úgy velünk, hogy megvalósuljon a részleges megerősítés okozta függőség?

Ennek sok oka lehet, általában egy érzelmi analfabéta férfi hoz nehéz helyzetbe egy nőt. Extrém, de sajnos mégis gyakori esetben valamilyen személyiségzavarral bír az illető, ez lehet borderline szindróma, nárcizmus, pszichopátia. Ezek az esetek azért különösen veszélyesek, mert tudatosan is építhetnek a részleges megerősítés jelenségére, még akkor is, ha nem ismerik a fogalmat, ösztönösen felismerik a benne rejlő lehetőséget.

Mi a megoldás? Ha azt látjuk a másikon, hogy úgy játszik velünk, mint szegény patkánnyal a kutatók, akkor szedjük össze minden erőnket és távozzunk. Távozzunk, mielőtt kialakulna a függőség. Lássuk át, hogy nem arról a személyről szól a nehézségünk. Teljesen mindegy, hogy mennyire jóképű, mennyire csinos, mennyi pénze van, mennyire nagy biztonságérzetet tud teremteni az életünkben, már amikor éppen kedves fázisában van.

Ez a jelenség azonban nem jelenti azt, hogy ha a barátnőnk, barátunk nem volt hajlandó eljönni velünk a focimeccsre vagy koncertre, akkor Hannibal Lecterrel élünk együtt, menekülnünk kell. Rendszeres, hosszú időn át tartó, akár egészen szélsőségesen ellentmondásos viszonyulásokról van szó.

Álljunk a sarkunkra és cselekedjünk, küldjük el jó messzire. A patkánykísérlethez hozzátartozik az is, hogy szegény állat olyan mértékű függőségtől szenvedett a kísérlet végére, hogy teljesen megzavarodott, elhanyagolta tisztálkodást, az önmagáról való gondoskodást és elpusztul. 

Lelki szemeim előtt látok pár trollt, akik kocsmafilozófiának, kétforintos pszichológiának fogják titulálni a posztot egy idehányt kommentben. Tegyék, a helyzet viszont az, hogy a pszichológia sokszor nem sokban különbözik egy faék egyszerűségétől, bár persze vannak olyan jelenségek, amiket nem ilyen könnyű átlátni. A rossz kapcsolatok nagy részének hátterében viszont egy patkány áll.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Évtizedek óta beszédtéma az egyes médiatermékek politikai kötődése, a vak is látja, hogy az jobbos, ez balos, amaz pedig arra forog, amerre a szél fújja. Tény és való, a médiának óriási súlya van minden ország életében, az újságírói világnézet és politikai kötődés elementáris erővel, sokszor mégis "suttogva" befolyásolja a közgondolkodást. A politikai arányok helyes érzékeléséhez viszont némi utánajárásra van szükség.

Az elkötelezett Fideszesek értelmesebbik fele "bennfentes" információkra hivatkozva sokszor elmondja, hogy Orbán mélyen hisz a médiaegyensúly politikájában, legyen meg nekik is a maguk felülete bőséggel, de az ellentábor is kapjon olvasni-nézni valót, a káposzta is lakjon jól, maradjon meg a kecske is.

Nem tudom, hogy ez valóban így van e, az viszont biztos, hogy az elmúlt hetekben ezredszerre is kirobbanó vitát látva elhatároztam, hogy alaposabban is utánajárok a kérdésnek. Lássuk hát, hogy épül fel a hazai média!

Az egyes termékeket súlyozni is fogjuk, remek dolog az, ha egy TV adó elérhető Sátoraljaújhelytől egészen Letenyéig, viszont ha csak akkor jelenik meg a képernyőn, ha a kutya rááll a vita hevében földre dobott távirányítóra, akkor nem biztos, hogy túl nagy szerepe van a gondolkodásunk befolyásolásában.

TV

Több mint 120 csatorna sugároz magyar nyelven, átlagosan napi négy óra, húsz percet bámuljuk. A CRT remek összefoglalója ugyan 2016-os, mégis érdemes szemügyre vennünk az alábbi ábrákat.

A Spektrum olykor valóban izgalmas anyagokat mutat arról, hogy a fáraók miként balzsamoztatták be a kedvenc macskáikat, a Disney csatorna egy-egy meséjét még 35 évesen is szívesen elnézem a testvérem gyerekeivel, ezeknek azonban nem igen van közéleti jelentősége, így kivesszük őket a nagy egészből.

A kördiagramon látszik, hogy a sokszor direkt hírhamisításaival (köz)felháborodást keltő M1 csupán kettő százalékkal rendelkezik, önmagában egy marginálissá vált csatornáról van szó. Emellett az is tény, hogy a köztévé teljes portfóliója 17,23 százalékot kap a tortából. Ez tekintélyes ugyan, de ebben szerepet játszik például az M4 Sport is, egy politikai szempontból szintén kevésbé fontos adó.

A TV-nek természetesen részét képezik a szinte mérhetetlen helyi, aprócska adók is, ezeknek lehet akár komoly gondolkodásformáló szerepe is. Egy adott településen a politikai érdekek mentén, az aktuális vezetés pártállása nyilván rányomja a bélyegét a szerkesztők munkájára.

A nagy összkép alapján azonban úgy tűnik, hogy az erősen kormánykritikus RTL dominanciája adott, a diagnózis az, hogy a tévézésben nincs túlsúlya a kormánybarát hangoknak.

Rádió

A rádió jelentőségét sem célszerű alábecsülni, tömeges szokás mind a mai napig az autóban ülve rádiót hallgatni, márpedig nem keveset autózik a magyar. Itt már egyértelműbb a helyzet, a Radiosite ábrái alapján jól látszik, hogy a közmédia adói, és a kormánybarát cégek dominálnak.

Az erősen balos, a kormányt bottal, vassal, tűzzel, parittyával non-stop ütlegelő Klubrádiót alig kétszázezer ember hallgatja naponta, ez a lakosság kevesebb, mint két százaléka. A rádiózás M1-e úgy tűnik a Klubrádió, marginális és súlytalan. Beteszem a budapesti ábrát is, bár nagy meglepetést az országos adatok után ez nem okoz:

A rádiózásban a diagnózis az, hogy a kormány közmédia és a kormányközeli Rádió 1 együttese uralja a piacot, itt bizony Fideszes túlsúlyról van szó, ez a túlsúly azonban nem "lehengerlő", a kisebb adók hallgatottságait összeadogatva van (némi) erő a politikailag semleges vagy balra hajló hullámokban is.

Online

El is érkeztünk a legizgalmasabb blokkhoz, az onlineosok, az internetben utazó szerencsevadászok fejében régóta él egy sarokszám, miszerint hatmillióan interneteznek itthon. Ez valaha így is volt, mára azonban már kezdi elérni az internet előfizetések száma a teljes lakosság lélekszámát. A mobiltelefóniában már rég elértük a száz százalék feletti penetrációt, több mobilelőfizetés van itthon, mint ahány ember. Úgy tűnik, hamarosan megtörténhet ugyan ez az internet kapcsán is.

Rég túlléptünk azon, hogy a budapesti (budai) és a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban élő "elit" kiváltsága, hogy gombnyomásra láthat hiányos öltözetű férfiakat és nőket dolgozni. Persze látszik az ábrán az is, hogy a mobilinternet használat domináns, egy telefonnal az előfizetés ára miatt nem feltétlenül tudnak annyit internetezni az emberek, mint egy otthoni csomaggal.

Ennek ellenére igaz az, amit az Extracom cikke is ügyesen kiemel: az internetelőfizetés ma már olyan, mint a víz, villany, gáz, általában a közművek. Az alapvető infrastruktúra része, hacsak nem egy vakolatlan falú, fűtetlen épületben húzzuk meg magunkat, van hozzáférésünk a világháló-hoz.

A látogatottság tekintetében az Alexa ad izgalmas adatokat, bár ez nem egy hírportálokra szűkített lista, politikai szempontból kevésbé releváns, mégis jó tudni, hogy a PornHub a huszadik legnépszerűbb oldal a hazai internetezők körében. 

Az Alexa bármilyen szűrés nélküli listáján nem meglepő, a Google.hu, Google.com, YouTube.com, Facebook.com az első négy, leglátogatottabb oldal itthonról. Az ötödik viszont már visszarepít minket a poszt témájához, ez nem más, mint az Index. A hatodik nem az Origo, hanem a Wikipédia. Nagy filmesek a magyarok, az Ncore (illegális) filmletöltő eszköz a hatodik helyezett, őt követi a hetedik helyezett, az Origo.

A kilencedik a 24.hu, a tizedik pedig a Jófogás. A 444 14-ik, a HVG.hu pedig a 15-ik, a Blikk 19-ik, a 888 nem található meg az első 50, leglátogatottabb oldal között. A dkt oldalán bárki kedvére nézegetheti a magyar oldalak napi látogatottság listáját, a kiválasztottakból oszlopdiagramot is készíthet magának:

Jól látszik, hogy a kormány által bekebelezett Origo még mindig óriási látogatottsággal bír, de az Index, 24.hu, 444, HVG együttes elérése mellett mégis eltörpül a kormánypropagandát harsogó lap eredménye. Az Origo napi 640 000 emberhez jut el, az Index, 24.hu, 444 és a HVG együttesen viszont közel kétmillióhoz.

Az internetek kapcsán egyértelmű a diagnózis, óriási túlsúlya van a kormánykritikus, a kormánnyal szemben sokszor kifejezetten ellenséges lapoknak.

Print

A lakásomtól nem messze van egy újságosbódé, minden nap elkerekedett szemekkel nézem, hogy bizony még van, aki vesz újságot. Lelkük rajta, a szokás nagy úr, de úgy tűnik, egy kihalásra ítélt műfajról van szó. A Népszabadságot bedarálták, a Magyar Idők fontos játékos a kormányoldalon, a Demokrata mindig is jobbos volt, a Magyar Nemzetnek is megásták már a sírját.

Akinek van hozzá türelme, itt olvasgathat a magyar lapok példányszámairól, még az egyik nagyobbnak ható lap, a HVG is alig harmincötezer példányban jelenik meg. A print egésze jelentéktelenné vált mára. Ez van, tetszik, nem tetszik, a digitális forradalom megette a jó öreg, papír alapú termékeket.

A lapok példányszámait átfutva a diagnózis az, hogy egyensúly van a nyomtatott lapok piacán itthon, nagyságrendileg 20-30 ezer példányban jelennek meg mind a kormánybarát, mind a kormánykritikus lapok.

Zárójelentés

A média négy nagy blokkját vettük át (TV, rádió, online, print), az egyetlen, ahol a kormánybarát orgánumok (nagyjából) túlsúlyban vannak, az a rádió. A print terén egyensúlyt látunk, a TV inkább az ellenzékieknek kedvez, az interneten viszont megkérdőjelezhetetlen a kormányt szapuló termékek hegemóniája.

Mivel az internet ma a legnagyobb jelentőségű hírforrás, az őskövületnek számító, mégis bivalyerős TV-nél is markánsabb, ezért az összesített diagnózisom az, hogy a kormánnyal szemben álló, azzal erősen kritikus orgánumok ha nem is kiütéssel, mégis egyértelműen megnyerik a kinek nagyobb a ceruzája meccset.

Nem vagyok Fidesz szimpatizáns, nem rájuk szavaztam, egész egyszerűen hiszek abban, hogy a s z á m o k nem hazudnak, a valóság pedig olyasmi, amibe jobban járunk, ha nyílegyenesen belenézünk. Nem látom sok jelét a sokat emlegetett öncenzúrának, de ha másképp látod akár ezt a kérdést, akár a fentiek kapcsán bármit, mondd el egy kommentben!

Ha tetszett, kövess a Facebookon továbbiakért!

Nagy sikere volt a rendszerváltás óta készült legjobb magyar filmek, illetve a valaha készült legjobb magyar filmek listáinak, napnál világosabb, meg kell írnom a legrosszabb magyar filmek listáját is. Érdekes módon ezt a listát hasonlóan könnyű megcsinálni, mint a másik kettőt, valahogy a hazai filmkészítőknek ugyan olyan jól megy a komoly értékteremtés, mint a borzalmasan gyenge alkotás.

A szokásos disclaimerek itt is érvényesek, nem láttam minden magyar filmet, bár a jelen lista témáját tekintve lehet, hogy ez így van jól. A felsorolás nem alkot sorrendiséget, nincs rossz és rosszabb és legrosszabb, nincs ABC rend, semmi egyéb struktúra.

Kaméleon

Elképesztően blőd, a legsutább toposzok egymásutánja. Van a naonsármos, naonjópasika, minden nő elolvad tőle, jól. Persze emberünk hamiskártyás, mindenféle rosszban sántikál, pénzt meg egyebeket csal ki a gyanútlan áldozatoktól, jól. A nagy baj az, hogy ebben a műfajban összehasonlíthatatlanul jobb filmek készültek a nagyvilágban, ehhez a témához igényes kezek is hozzányúltak a múltban, kár érte. 

Álom.net

Minden egyes billentyűleütéssel értékes tizedmásodperceket veszítek az életemből, ha nem láttad, ne is nézd meg, egészen elképesztő. Ahogy a lista más szereplői is, ez a "film" is olyan, mintha a készítőinek nem is lett volna célja filmet csinálni, egész egyszerűen felvettek pár jelenetet, azokat logikai sorba vágták és kész, van egy film. Nem, erről többről szól egy film, ez egyszerűen értékelhetetlen.

Kis Vuk

Itt azért vagyok mérges, mert nem csak pénzpazarlás az egész, de még szemen is köp egy gyönyörű filmet, az "elődjét". Bizony, a Vuk egy komoly film volt, nagyon szép munka, igazi élmény. Ezzel szemben ez egyszerűen szemét, igénytelen, minden értelemben. Harmatgyenge animációk, pocsék sztori, gagyi karakterek.

Meseautó

A klasszikus magyar filmek java nagyon jó volt, ez igaz a 2000-ben készült remake eredetijére is. Az új nekifutás a kedves történetnek viszont bicskanyitogatóan szar. Lapos az egész, buta, értékelhetetlen.

Sztracsatella

Szerencsés embernek tartom magam, a rossz élményeket röpke 10-15 év alatt kidobja magából az agyam, így erre a filmre már alig emlékszem. Az azért még megvan, hogy pokoli gyenge volt, pedig remek színészek kerültek bele.

Pappa pia

Nemrég a Valami Amerika 3.-ról szóló posztom kapcsán megkaptam, hogy micsoda dolog úgy írni egy filmről, hogy nem is láttam. Nos, ez van, rossz ember vagyok. Az viszont biztos, hogy a Pappa pia élményét is megspóroltam magamnak, ahogy a Valami Amerika harmadik epizódja kapcsán is írtam, sok év filmnézés után nem feltétlenül kell látnom egy filmet ahhoz, hogy érdemi véleményt alkossak, bőven elég a trailer.

Hogy miért?

Mert nagyszámú mintavétellel kialakul egyfajta érzék, nem szükséges látni a teljes munkát, untig elég az a bizonyos pár perc. Nem, nem történt még meg, hogy a trailer alapján rossz véleményem volt egy filmről, majd az egészet látva ez megváltozott. A Pappa pia szégyen. Nem is érdemli meg, hogy kifejtsem a miérteket.

Nyilván hosszasan lehetne még folytatni a sort, számos egyéb minősíthetetlen film sokkolt minket az elmúlt évtizedekben, például a Szuperbojz. Nehéz megfogni, hogy mi a nagy baj ezekkel a filmekkel, a közös pont talán az, hogy nem hiszem el, egyáltalán nem hiszem el, hogy amit látok, annak bármi köze lenne a valósághoz.

Egy film akkor jó, ha a valóságot kendőzetlenül ábrázolja, vagy olyan körülményeket, hangulatot teremt, olyan logikát állít a cselekményben, hogy elhiszem, amit látok az ugyan nem lehetséges az ismert világban, vagy az én valóságomban, valahol másutt talán mégis ez az igazság.

Ezeknek a pokolian gyenge magyar filmeknek az a legnagyobb bűne, hogy hihetetlenül ügyetlenül és erőltetetten próbálnak kikacsintani a nézőre. Nézd te szerencsétlen, itt van ez a karakter, tudod, ez az, akivel naponta találkozol az aluljáróban, a kocsmában, a telep valamelyik terén ácsorogva.

A baj csak az, hogy ezeknek a karaktereknek egy annyira buta szintézisével próbálkoznak, hogy az még a legprimitívebb szereplő esetében is vállalhatatlan. A karakterek tesznek naggyá egy filmet, ha egy szereplőt úgy alkotunk meg, mintha narancslé helyett csak egy darabka rohadó narancshéj darabot kapnánk, annak nem lesz jó vége.

Még a legegyszerűbb embernek is sok rétege van, ezekből egyetlen egyet kiragadni, azt százszoros nagyító alá tenni és jól felcímkézni, mondván, hogy ez márpedig pontosan az, amire az író gondolt egyszerűen nem megy. Kegyetlenül rossz lesz a végeredmény.

A legjobb példa erre Oroszlán Szonja a Valami Amerika 3-ban, amikor az orvos sietve megérkezik, hogy ellássa a sürgős esetet, a karakterének az az első kérdése, hogy mi a WiFi jelszó. Hiszen ő annyira szőke nő, hogy nem látja át a helyzet súlyát. Emellett kötelezően rágógumizik, csavargatja a haját, festi a körmét, kihívó rucikban mászkál és egyebek, olyan egyszerű, mint a raklap.

Ha valóban ilyen lenne a valóságban az a személy, akkor sem engedhetjük meg, hogy ennyire faék egyszerűen ábrázoljuk mert ez így iszonyú buta. A következő nagy probléma a szög egyszerűségű történetvezetés ezekben a filmekben. Egyszerűen hihetetlen. Még véletlenül sincs egyikben sem egy kis csavar, némi fordulat, esetleg egy meglepetés.

Elképesztően kiszámítható, vonalzó mentén épül fel a sztori, borzasztóan unalmasak. Egy szó, mint száz, semmiféle kapcsolata nincs ezeknek a filmeknek a valósággal. Sem a karakterábrázolásban, sem a cselekményben, sem a megteremtett vagy meg nem teremtett hangulatban, semmiben. 

Nem is értem, hogy ennyi zseniális magyar film mellett, után miért készülnek el ezek a szemetek. 

Nemrég írtam a rendszerváltás óta készült legjobb magyar filmekről, most még nagyobb fába vágom a kiskésem, minden idők legjobb magyar alkotásait gyűjtöm össze. Mielőtt beleugranánk a listába, szükséges tennem néhány disclaimer-t, elkerülendő az elkerülhetetlent, ha egy mód van rá, legalább megpróbálom megelőzni Szarumán seregeit, bezárni az etetőt, mielőtt ideérnének a trollok.

Nem láttam minden magyar filmet ami a Camera obscura feltalálása óta készült, könnyen lehet, hogy számodra vérlázító, de még a Saul fia is restancia, egyebek mellett. Sok olyasmit láttam azonban, amit nem feltétlenül divat megnézni az elmúlt 100 év terméséből. Végezetül a kellő tisztelet megtartása mellett egyetlen mondatban az online média ABC-je következik:

A híroldal feladata, hogy a klasszikus újságírás szabályait követve tájékoztasson, a blogger lehetősége, hogy szubjektív véleményt formáljon. A lista nem alkot sorrendiséget, nem minősít, nem helyez mérlegre, nem rendezi sem ABC, sem semmilyen más logika mentén a munkákat.

Animációs filmek nem szerepelnek a listán, ezekről majd külön posztban szólunk. Napnál világosabb, hogy a Macskafogó, Az erdő kapitánya, a Vuk és még néhány munka helyet érdemel a legjobbak listáján, a műfaj viszont más, ezért látjuk majd ezeket külön. De ennyi kertelés után lássuk a listát, én már nagyon izgulok, ugorjunk hát bele!

A Tanú

Sosem értettem, hogy ezt a filmet hogyan lehetett elkészíteni az akkori világban, gondolom már lazulgatott a rendszer pokoli ölelése, mégis meglepő, hogy nem végezte börtönben minden stábtag. De hála Istennek megszületett, örök emléke a történelmünk (egyik) nyomorúságos fejezetének. 

Azért zseniális, mert annak is tűpontos képet ad egy világról, aki azt sosem láthatta. Avagy békaemberekkel talán még ma is diskurálhatnak egyesek.

Szent Péter esernyője

Kedves, szép, megható, egyedi látásmód és történetvezetés, mai szemmel lassú, mégis emészthető és szórakoztató. Akkor még esemény volt megnézni egy filmet, nem csak befeküdtünk a moziba, extra adag paprikával megszórt nácsózzal ügyetlenkedve.

A kőszívű ember fiai

Megfigyeltem magamon, hogy van nagyjából két tucat film, amit bármikor, bárhol szívesen megnézek újra. A kor technológiáit, egyéb eszközeit is figyelembe véve egy igazi szuperprodukcióról van szó, óriási teljesítmény.

Színhelyek százai, karakterek tucatjai, több szálon futó cselekmény, izgalmas, szórakoztató, drámai, megható, komoly élmény mindenkinek, bizony még mai szemmel is.

Mephisto

Csontig hatoló erejű film. Kötelező darab mindenkinek, aki valóban szereti a filmeket.

Édes Anna

Elképesztően precíz ábrázolása annak, hogy hova vezethet, ha az egyik ember embertelenül bánik a másikkal, tettekkel, szavakkal. Mélyen szomorú film, egyben remek ábrázolása egy letűnt kornak.

Hannibál Tanár úr

Egy apró közösség működésén keresztül a teljes társadalom pszichés folyamatai tűéles ábrázolással, döbbenetes, egyenesen ijesztő. A tömegpszichózis áldozatául esett kisember kálváriája, megrendítő erejű film.

Sose halunk meg

Gyönyörű film az életről, szintén kötelező darab mindenkinek, ha másért nem is, Koltai Róbert zseniális alakítása miatt mindenképp.

Egészséges erotika

Nem igazán van akkora súlya ennek a filmnek, mint a lista néhány más szereplőjének, mégis mindenképp érdemes megnézni. Könnyed, keserédes, nagyon is szórakoztató.

Indul a bakterház

A kultúránk egyik ékköve, könnyed, mégis komoly, kedves, örökzöld munka remek alakításokkal.

Dögkeselyű

Nem kell egy filmnek extrém élethelyzeteket, például egy háborúban szolgáló katona történetét bemutatnia ahhoz, hogy üssön. A drámai történetek itt vannak köztünk, a hétköznapjainkban, nem volt ez másképp a nyolcvanas évek Magyarországán sem, éles történet egy taxisofőr életéről.

Az ötödik pecsét

Nincsenek szava a film erejére, szintén kötelező darab mindenkinek.

Egri csillagok

A lista másik szuperprodukciója, le a kalappal az alkotók előtt. Ha csak egy kicsit is fontos számodra az, hogy magyar vagy, akkor kötelező látnod, ha esetleg még nem tetted meg, nézd meg mindenképp. Nem volt karóra a török kezén.

Itt befejezzük, de távolról sem teljes a fenti anyag, aki szeretne még több gyöngyszemről olvasni a magyar filmgyártás történetéből, ezen a linken láthat egy remek listát, valószínűleg még ez sem teljes, mégis érdemes megnézni.

Nem tartozom azok közé, akik az immár negyedik Orbán kormány és a sátán birodalma közé egyenlőség jelet dobnak. Ez a rendszer nem egy, nem két komoly értéket képviselő, jelentős változást hozott Magyarország életébe, számtalan súlyos problémával karöltve. Azokkal viszont messzemenőkig egyetértek, akik változást szerettek volna múlt vasárnap, számos okból.

1. 12 (tizenkét) év

Háromszor négy még mindig tizenkettő, gondoljunk csak bele, Európában élünk és tizenkét évig láthatjuk, érezhetjük, szenvedhetjük vagy éppen élvezhetjük ugyan azt a vezetést, attól függően, hogy milyen a világnézetünk, társadalmi helyzetünk vagy egyéb paraméterünk. 

Nem abszurd túlzás a modern világban és Európában több mint egy évtizeden át ugyan azt a politikai garnitúrát hatalmon tudni?

2. Minden szentnek a keze

A szakmák tengerében van egy speciális terület, sokan vitatják, hogy megérdemli e a tudomány nagybecsű státuszát. Szerintem igen, ugyanis azok, akik magas szinten művelik, zseniálisan rá tudnak érezni egy-egy ember belső világára, sőt mi több, általános emberi karakterjegyeket és belső folyamatokat is praktikusan felismernek.

A pszichológia komoly dolog, jól tudjuk, hogy még egy komoly tudatosságú, két lábbal a földön járó, "csupaszív" ember fejébe is be-be szállhat két örök démon, a pénz és a hatalom. EZ VESZÉLYES!

Persze, ezen már rég túl vagyunk az elmútnyócévben, de mindig van hova-tovább lépkedni a fejbeszállással.

3. Állítsál már magadon

Az üzleti életben régi szokás, hogy még a legnagyobb ágyú is kéri a közeli munkatársakat, hogy mondják már meg neki, ha netán abszurd hülyeség találna kifolyni a fején lévő egyik nyíláson. Hogy miért? Mert jól tudja, ő is csak ember, minden tehetsége, tapasztalata, tudása ellenére a kegyetlenül bonyolult világmindenségben nem mindig biztos, hogy az a tuti, amit ő gondol.

Ha olyan apró ellenállással suhanunk át a munkanapokon, amilyennel egy fagyott tó felszínére párhuzamosan dobott kavics találkozik, nem biztos, hogy mindig minden szipi-szuper eredménnyel zárul.

4. Országimázs

Tény és való, a nyugati világnak nem kevés komoly hibája van, az is biztos, hogy nem engedhetjük, hogy kényük-kedvük szerint rángassanak minket, ahogy azt az aprócska országokkal tenni szokták. De azért jó lenne megtartani egy normál viszonyt, persze tudom, például Amerika még mindig a barátunk, de mégiscsak na, aki mindenkit elmar maga mellől, az hamar egyedül találja magát.

5. Szabad országban szabadon, amit szabad

Nem gondolom, hogy hamarosan gondolatrendőrség figyelné a magyar polgárok esetleges gondolatbűneit azért, hogy lecsapjon jól, amint valaki rossz fát tesz a tűzre, legalábbis fejben. Csak nem jutunk el idáig. De azért a média meg és betörése a hirdetési pénzeken és egyebeken keresztül nem szerencsés folyamat, a média a szabadság egyik letéteményese, nem kéne további bástyákat elfoglalni a médiatérben.

Megvettem ma az utolsó Magyar Nemzetet, be is keretezem jól.

Amúgy teljesen hihető, hogy pont a választások után két nappal csúcsosodtak ki a régóta húzódó finanszírozási problémák a lapnál, napnál világosabb, ez egy véletlen egybeesés, semmi összefüggés, nincs itt semmi látnivaló.

6. Verseny

Unásig ismert tény, a verseny a piacgazdaság esszenciája. De ha a hatalom előszeretettel tenyerel bele a legkülönbözőbb piacokba, akkor a verseny torzul, elveszti lényegét, rövidtávon hozhat plusz bevételeket a közösbe az agresszív piacszerzés, hosszútávon viszont tönkreteheti a gazdaság egészét.

7. A változás jó

Korábban is írtam már arról, hogy még akkor is érdemes lehet néha változtatni, ha éppen minden remekül megy. Hogy miért? Mert nem tudhatjuk, lehet, hogy az új seprű tényleg jól seper, ki kell próbálni. Legalábbis elő-elő fordul azért a különböző ember alkotta rendszerekben, hogy kipróbálnak új embereket, új fogásokat, új eszközöket. Nem véletlenül.

8. Dúró Dóra

Szerelmes vagyok, nem szép, hogy nem kerülhetett kormányzati pozícióba Dúró Dóra, így újabb négy éven át kell vadásznom a jútyúbon a róla készült felvételeket a helyett, hogy a csapból is a szépsége folyna.

9. Félelem és reszketés Kisújszálláson

Akár van alapja, akár nincs, tény és való, sok ember egyszerűen fél ebben a rendszerben. Rossz emlékeket idéz a hatalom néhány gesztusa, öncenzúra, inkább ezt ne mondjuk ki, inkább ne tegyük ezt vagy azt, ez nem szép. Érdemes lenne utánajárni, hogy ezt mi okozza és változtatni, ha már úgy alakult, hogy ezen az úton megyünk tovább.

10. A politika szórakoztat

A poltika showbiznisz ronda embereknek, így tartja az amerikai mondás. Azt hiszem itthon ez különösen igaz, imádunk a politikáról beszélni, pontosabban dühöngeni, felszínes gondolatok és érvek mentén vitatkozni, veszekedni. A TV-ben is folyamatosan változnak a műsorok, nem jó, hogy nem jutnak nekünk új valóságshow szereplők, akiknek az újdonság erejével ható hülyeségein kiborulhatunk jól.

11. Költözés a várba

A miniszterelnöki várba költözés hihetetlenül szerencsétlen jelkép. Fölöttünk áll a hatalom, hamarosan pedig szó szerint is fölénk költözik. Az ókor óta imádnak jó magasra költözni a hatalmasságok, ezzel is kifejezendő, ők többek, mint mi, legalábbis ez a kép él az emberek fejében. A parlament egy gyönyörű épület, egy szinten áll a közemberrel, remek dolog körbesétálni. Nem jó egy hegyen lakni, ha az ember magas pozícióban dolgozik.

12. Uram-bátyám-macskám

Az újabb négy év csak még tovább fogja mélyíteni a haveri kapitalizmus csatornáit, nincs mese. Ez ismét olyasmi, ami sokat, nagyon sokat árt az országnak. De aggodalomra semmi ok, már csak 4 évet kell aludni, és itt az újabb lehetőség, hogy változtassunk.

Ha nem ismered a Fekete tükör nevezetű sorozatot, ismerd meg. Ötletes, mély, sokszor ijesztő, a technológiában eszét vesztő, abszurd, torz társadalmat építő ember rémképe. Szórakoztató, izgalmas, gondolatébresztő. Úgy tűnik azonban, az egyik jóslatuk most valósággá válik, legalábbis amit Kína az egyik tartományában már útjára is indított, az pontosan az, amit az egyik epizód lefestett.

Mindenki a közösségi médián lóg, nem keveset árulunk el magunkról, a környezetünk ezt ki is használja, "alapos" képet alakítanak ki maguknak rólunk, a személyiségünkről. Már ma is gyakorlat, hogy egy cég HR osztályának dolgozói átnézik a jelölt Facebook profilját, ezt mi magunk is megtesszük, amikor párt keresünk, ha megismertünk valakit, az információgyűjtés egyszerű, kézenfekvő módja.

Az viszont már kevésbé szerencsés, amikor az állam az online jelenlétünk alapján ítél rólunk és felettünk. A kínai megoldásban minden polgár egy meghatározott pontszámmal indul. Ha pozitív töltetű posztokat írunk, jótékonykodunk, általában kedves, jóravaló, szófogadó kiscserkészek vagyunk, a pontszámunk növekszik.

Viszont ha negatív töltetű gondolatokat teszünk közzé, esetleg magáról a rendszerről, vagy bármi másról, lemondjuk a találkozóinkat, megbízhatatlannak bizonyulunk, átmegyünk a piroson, akkor az értékünk csökkenni fog. Akkor is lefele megy a pontszám, ha kapcsolatban vagyunk valakivel, akinek alacsony az értékelése. Az alacsony értékelésű embereknek nincs jó sora, lelassíthatják az internet hozzáférésüket, megtagadhatják az utazási lehetőségeiket és így tovább.

De aggodalomra semmi ok, ha jó gyerekek vagyunk, akkor kevesebbet kell várakoznunk a kórházban, olcsóbban tömegközlekedhetünk, további előnyökben is részesülhetünk. A Fekete tükör egyik epizódja szinte szó szerint ezt a rendszert mutatta be.

Az biztos, hogy én már nagyon óvatos vagyok, csak és kizárólag cuki kismacskás videókat osztok meg, minden nap írok egy blogposztot arról, hogy mennyire jó élni, milyen csodálatos a világ, és mennyire szerencsés vagyok, hogy ebben a rendszerben élhetek. Remélem így olcsóbb lesz egy kicsit a konditerem bérletem. 

Arról, hogy mennyire különbözik a nők és a férfiak alaptermészete, rengetegen vitatkoznak. A legnagyobb harcok persze a gender elmélet támogatói és az evolúciós pszichológia hívei közt folynak. A viselkedésbeli különbségek okát kereshetjük szocializációs tényezőkben, öröklött hajlamokban. Ám most egy kevésbé ismert elméletemet fogom nektek bemutatni.

Naphosszat lehetne sorolni a különbségeket a két nem között. Fontosak az evolúció adta eltérések, más a testfelépítésünk, a kutatók szerint még a férfi és női agy szerkezete is különböző. Más az alapvető gondolkodásmód, másképp kezeljük a konfliktusainkat, eltér az élethez és a világhoz való hozzáállásunk is.

De keveset beszélünk a legfontosabb különbségről. Az emberi létezés egészének az az esszenciája, hogy bizonyítsuk a világnak, van értelme annak, hogy itt vagyunk. Ezért dolgozunk, ezért hajtunk egy életen át.

Egy nő bármikor képes az alkotás legmagasabb fokára, a gyermekszülésre. Gondoljunk bele, a szülés során a nők egy másik embernek adnak életet, megteremtenek egy másik embert. Mi lehet ennél magasztosabb, szebb, értékesebb?

A férfiak viszont nem tudnak szülni, így a lelkünk mélyén óriási űr tátong amit munkával kell betöltenünk, hogy bizonyítsuk, többet érünk mint egy lyukas garas. Természetesen mindkét nem képviselői között vannak feszült, szorongó, nyughatatlan emberek.

Nem állítom, hogy a gyermekszülés képessége önmagában végtelen nyugalmat és békét ad a nőknek. Sajnos nem. De mégis meghatározó az életükben a tudat, hogy erre lehetőségük van. A férfiak számára pedig akár szembesülnek vele, akár nem, az a gondolat meghatározó, hogy ezerszeres munkával és erővel kell bizonyítaniuk, a létezésük legitim, nem potyautasként kelnek át az életen.

Munka alatt itt nem a napi betevőért végzett munkára gondolok. Általánosabb, átfogóbb értelemben vett munkára, arra, amivel kiteljesedünk, amin keresztül elérhetjük az álmainkat. Persze egy nőnek is lehetnek nagy céljai, azokért ugyan úgy kell dolgoznia, mint egy férfinak.

De ha egy nőnek nem elsődleges célja a család, inkább a karriert helyezi előtérbe, még akkor is adott egy “B” opció, arra az esetre, ha a karrier nem alakulna a tervek szerint. Ismét nem gyakorlati, anyagi sikerekre gondolok.

A lelki értelemben vett kiteljesülésről van szó, egyfajta elégedettségről, belső békéről. Pontosan a belső béke az, amit a férfiaknak nehezebb elérniük, nem egy-egy életszakaszban vagy élethelyzetben, generálisan, a férfi lélek abszolút értelmében nehezebben találja meg a nyugalmát, többek között a fentiek miatt.

Az egész kérdéskört vitaindítónak szánom, egyáltalán nem cél minőségi különbséget tenni férfiak és nők között. 

www.facebook.com/gyorfiandrasfan

Mire kell figyelnünk, ha egy kriptovaluta ICO-ba készülünk pénzt tenni? Az alábbi videóból kiderülnek a részletek! Fontos az egyediség, a White Paper minősége, az adott token pontos célja, kérdés, hogy valós problémát oldanak e meg, végül, de nem utolsó sorban fontos a csapat!

Nálam nagyobb tech és innováció őrült kevés van, mégis egyre gyakrabban látok olyan újdonságokat, amiken csak nevetni, vagy éppen méltatlankodni tudok. Remek dolog egy önvezető teherautó, amíg viszi a gumikacsákat egyik országból a másikba, a korábbi sofőr tanulhat, vagy éppen más munkát végezhet.

Még az önvezető személyautóknak is lehet komoly haszna, amennyi szerencsétlen ül autóba, jelentősen lehet csökkenteni a balesetek számát, ha inkább egy szoftverre bízzuk magunkat. Az alábbi videó viszont szép példája a végtelenül lusta, satnya emberek világa felé vezető hosszú út aprócska lépéseinek.

Bizony, már a papucsunk (igen, a papucsunk) is önjáró lehet, miután levettük, apró kerekeken gurulva szépen leparkol a maga kis helyére. Ugyanerre képesek már székek is, miután jól felálltunk belőlük, szépen visszagurulnak a megfelelő pontra a tárgyalóban vagy a tanteremben. Nehogy meg kelljen tenni egy-két métert!

Régóta érzem úgy, hogy kilenc és fél millió magyar közül szinte az egyedüli vagyok, aki képes az árnyalt, pártatlan, elfogulatlan gondolkodásra. De már megszoktam. Tegnap írtam arról, hogy miért érdemes elmenni szavazni, "pártállástól" függetlenül, korábban többször is utaltam arra, hogy a korrupció, az álságosság és társaik mellett mi az, amit nem tudok elviselni a 2010 óta hatalmon lévő garnitúrától és "-ban".

Ma viszont a kiegyensúlyozott világnézet szellemében arról írok, hogy mik azok az értékek, amiket a számomra ellenszenves Fidesz adott nekem, amiket a párttól és a jelen kormánytól tanulhattam. 

1. Kitartás

Orbán Viktort lehet szeretni, nem szeretni egyaránt, ízlés dolga. De vitathatatlan tény, hogy ez az ember 30 évvel ezelőtt, többedmagával útjára indított egy szervezetet, egy pártot, azóta is rendíthetetlenül dolgozik a Fidesz építésén, fejlesztésén, építésén. Le a kalappal azért a kitartásért, ami ahhoz kellett, hogy évtizedeken, tengernyi problémán és nehézségen át összefogjon és vezessen egy ekkora közösséget.

2. Hazaszeretet

Ez a pont nem ismeretlen számomra, nem Orbán Viktortól kellett megtanulnom, hogy mi az a hazaszeretet. De megerősítette bennem, még akkor is ha számára sokszor csupán a populizmus egyik eszköze. A hazaszeretet óriási érték, minden embernek érdemes sajátjává tenni az érzést, a gondolatot.

3. Összetartás

Kapcsolódik az első ponthoz, minden elismerésem azoknak, akik évtizedeken keresztül kitartottak egymás mellett, minden nehézség és kudarc, belső feszültség ellenére.

4. Munkamánia

Ha van valami, ami vitathatatlan Orbán és a Fidesz világában, akkor az az eszeveszett munkamánia. Bármivel foglalkozzon is az ember, bármilyen céljai legyenek is, kötelező a napi 10-12, akár még ennél is magasabb munkaóraszám. Ezt nem könnyű megvalósítani, komoly lelki erőre van szükség.

5. Szakmaiság

Tény, a Soros plakátokkal, a migránsok ellen uszító kampány egészével egy buta, "egybites" munkát folytat a kormányzó párt. Viszont el kell ismernünk, ügyesen ismerték fel a modern média minden eszközében rejlő lehetőségeket, ki is használták azokat, kíméletlenül.

Ez az ország működésének minden területére igaz. Mindenütt megértették, hogy mi az adott szakma lényege, a célokkal, szándékokkal és legfőképp a mentalitással lehet és kell is vitatkozni, de el kell ismernünk, ügyesen hajtották uralmuk alá a legkülönbözőbb szakmák szinte egészét. Ez nem kevés agymunkát és tehetséget igényel, szintén olyasmi, ami irigylésre méltó.

Nem, arról van szó, hogy elismerést kell, hogy kiváltson belőlünk a cél és ez a mentalitás. A szakmaiságról van szó, itt is. Adott egy cél, amit meg is valósítanak, el is érnek. Ez az, amit mindenkinek érdemes elsajátítania, függetlenül attól, hogy pontosan mik a céljai, szándékai.