Sokan jártak már úgy, vagy éppen most úgy járnak, hogy egyszerűen képtelenek kilépni a kapcsolatukból. Természetesen nem a jól működő, harmonikus, minőségi kapcsolatokra gondolok, hanem azokra, amikben az egyik fél nem érzi magát jól, saját bevallása szerint sem.

A biológusok, orvosok, gyógyszerék köreiben régi mondás, hogy az emberek nem "nagy patkányok", a pszichológia viszont talán megengedőbb a patkánykísérletekkel szemben. Ugorjunk is bele, kertelés nélkül lássunk egy fontos kísérletet.

A részleges megerősítés hatalma

Ha egy patkány ketrecébe elhelyezünk egy apró pedált, valahányszor megnyomja, egy darab kajával jutalmazzuk, okos állatként pillanatok alatt meg fogja tanulni, hogy a pedált megnyomni jó dolog, meg is teszi, újra és újra. Ezzel szemben, ha sem az első, sem a második, sem a sokadik megnyomás hatására sem történik semmi, a patkány felismeri, hogy teljesen céltalan és értelmetlen nyomogatnia.

A harmadik felállásban viszont csavarunk egyet a játékon, úgy állítjuk be a szerkezetet, hogy néha adjon kaját a pedál megnyomásakor, néha pedig nem, véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul. A helyzet az, hogy szerencsétlen patkány ebbe bele fog bolondulni, még akkor is nyomogatni fogja kétségbeesetten a pedált, amikor már réges rég újra változtattunk a beállításon, ismét nem ad semmit, hiába nyomogatja.

Akár hiszed, akár nem, a párkapcsolatok sokaságában pontosan ez történik. Sok típusa van a rossz kapcsolatoknak, gyakori típus az, amiben az egyik fél néha ad szeretetet, figyelmet, gondoskodást, néha viszont kifejezetten hideg, elutasító. Extrém esetben akár bántalmazó, szóban, esetleg tettekben is. Ha azt látjuk egy kapcsolat elején, hogy itt végre megtaláltuk a régóta vágyott szeretetet, akkor gondolkodás nélkül bele fogunk menni.

Ha pár hét, hónap elteltével viszont érthetetlen módon hirtelen durván bánnak velünk, akkor először elkezdünk félni attól, hogy elveszíthetjük az érzelmi biztonságot. Majd a másik fél néhány nap, hét múltán ismét olyanná válik, amilyennek mindig látni szeretnénk: szeretetteljes és figyelmes. Gyorsan el is felejtjük a rossz élményt, örömmel folytatjuk a kapcsolatot.

Ezek a ciklusok viszont bármiféle logika, rendszer nélkül újra és újra ismétlődni fognak, ezzel szinte pokollá téve az életünket.

Pontosan az történik velünk, mint a patkánnyal, abban a felállásban, amiben rendszertelenül vagy kapott kaját a pedál megnyomásakor, vagy nem. Bizony, ez fizikai függőséghez vezet, ugyanarról a jelenségről van szó, ami a szerencsejáték függőkkel is történik. A szerencsejáték iparban a gépek úgy vannak beállítva, hogy néha nyerünk, néha nem.

Veszíteni nagyon rossz érzés, nyerni viszont nagyon jó, ezért újra és újra próbálkozunk, kiszámíthatatlan az egész, sosem tudhatjuk, hogy mikor jön ismét az, ami számunkra kellemes, ezért nem állunk le, egy idő után már nem is tudunk leállni. Hogy miért viselkedhet valaki úgy velünk, hogy megvalósuljon a részleges megerősítés okozta függőség?

Ennek sok oka lehet, általában egy érzelmi analfabéta férfi hoz nehéz helyzetbe egy nőt. Extrém, de sajnos mégis gyakori esetben valamilyen személyiségzavarral bír az illető, ez lehet borderline szindróma, nárcizmus, pszichopátia. Ezek az esetek azért különösen veszélyesek, mert tudatosan is építhetnek a részleges megerősítés jelenségére, még akkor is, ha nem ismerik a fogalmat, ösztönösen felismerik a benne rejlő lehetőséget.

Mi a megoldás? Ha azt látjuk a másikon, hogy úgy játszik velünk, mint szegény patkánnyal a kutatók, akkor szedjük össze minden erőnket és távozzunk. Távozzunk, mielőtt kialakulna a függőség. Lássuk át, hogy nem arról a személyről szól a nehézségünk. Teljesen mindegy, hogy mennyire jóképű, mennyire csinos, mennyi pénze van, mennyire nagy biztonságérzetet tud teremteni az életünkben, már amikor éppen kedves fázisában van.

Ez a jelenség azonban nem jelenti azt, hogy ha a barátnőnk, barátunk nem volt hajlandó eljönni velünk a focimeccsre vagy koncertre, akkor Hannibal Lecterrel élünk együtt, menekülnünk kell. Rendszeres, hosszú időn át tartó, akár egészen szélsőségesen ellentmondásos viszonyulásokról van szó.

Álljunk a sarkunkra és cselekedjünk, küldjük el jó messzire. A patkánykísérlethez hozzátartozik az is, hogy szegény állat olyan mértékű függőségtől szenvedett a kísérlet végére, hogy teljesen megzavarodott, elhanyagolta tisztálkodást, az önmagáról való gondoskodást és elpusztul. 

Lelki szemeim előtt látok pár trollt, akik kocsmafilozófiának, kétforintos pszichológiának fogják titulálni a posztot egy idehányt kommentben. Tegyék, a helyzet viszont az, hogy a pszichológia sokszor nem sokban különbözik egy faék egyszerűségétől, bár persze vannak olyan jelenségek, amiket nem ilyen könnyű átlátni. A rossz kapcsolatok nagy részének hátterében viszont egy patkány áll.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!