Évtizedek óta beszédtéma az egyes médiatermékek politikai kötődése, a vak is látja, hogy az jobbos, ez balos, amaz pedig arra forog, amerre a szél fújja. Tény és való, a médiának óriási súlya van minden ország életében, az újságírói világnézet és politikai kötődés elementáris erővel, sokszor mégis "suttogva" befolyásolja a közgondolkodást. A politikai arányok helyes érzékeléséhez viszont némi utánajárásra van szükség.

Az elkötelezett Fideszesek értelmesebbik fele "bennfentes" információkra hivatkozva sokszor elmondja, hogy Orbán mélyen hisz a médiaegyensúly politikájában, legyen meg nekik is a maguk felülete bőséggel, de az ellentábor is kapjon olvasni-nézni valót, a káposzta is lakjon jól, maradjon meg a kecske is.

Nem tudom, hogy ez valóban így van e, az viszont biztos, hogy az elmúlt hetekben ezredszerre is kirobbanó vitát látva elhatároztam, hogy alaposabban is utánajárok a kérdésnek. Lássuk hát, hogy épül fel a hazai média!

Az egyes termékeket súlyozni is fogjuk, remek dolog az, ha egy TV adó elérhető Sátoraljaújhelytől egészen Letenyéig, viszont ha csak akkor jelenik meg a képernyőn, ha a kutya rááll a vita hevében földre dobott távirányítóra, akkor nem biztos, hogy túl nagy szerepe van a gondolkodásunk befolyásolásában.

TV

Több mint 120 csatorna sugároz magyar nyelven, átlagosan napi négy óra, húsz percet bámuljuk. A CRT remek összefoglalója ugyan 2016-os, mégis érdemes szemügyre vennünk az alábbi ábrákat.

A Spektrum olykor valóban izgalmas anyagokat mutat arról, hogy a fáraók miként balzsamoztatták be a kedvenc macskáikat, a Disney csatorna egy-egy meséjét még 35 évesen is szívesen elnézem a testvérem gyerekeivel, ezeknek azonban nem igen van közéleti jelentősége, így kivesszük őket a nagy egészből.

A kördiagramon látszik, hogy a sokszor direkt hírhamisításaival (köz)felháborodást keltő M1 csupán kettő százalékkal rendelkezik, önmagában egy marginálissá vált csatornáról van szó. Emellett az is tény, hogy a köztévé teljes portfóliója 17,23 százalékot kap a tortából. Ez tekintélyes ugyan, de ebben szerepet játszik például az M4 Sport is, egy politikai szempontból szintén kevésbé fontos adó.

A TV-nek természetesen részét képezik a szinte mérhetetlen helyi, aprócska adók is, ezeknek lehet akár komoly gondolkodásformáló szerepe is. Egy adott településen a politikai érdekek mentén, az aktuális vezetés pártállása nyilván rányomja a bélyegét a szerkesztők munkájára.

A nagy összkép alapján azonban úgy tűnik, hogy az erősen kormánykritikus RTL dominanciája adott, a diagnózis az, hogy a tévézésben nincs túlsúlya a kormánybarát hangoknak.

Rádió

A rádió jelentőségét sem célszerű alábecsülni, tömeges szokás mind a mai napig az autóban ülve rádiót hallgatni, márpedig nem keveset autózik a magyar. Itt már egyértelműbb a helyzet, a Radiosite ábrái alapján jól látszik, hogy a közmédia adói, és a kormánybarát cégek dominálnak.

Az erősen balos, a kormányt bottal, vassal, tűzzel, parittyával non-stop ütlegelő Klubrádiót alig kétszázezer ember hallgatja naponta, ez a lakosság kevesebb, mint két százaléka. A rádiózás M1-e úgy tűnik a Klubrádió, marginális és súlytalan. Beteszem a budapesti ábrát is, bár nagy meglepetést az országos adatok után ez nem okoz:

A rádiózásban a diagnózis az, hogy a kormány közmédia és a kormányközeli Rádió 1 együttese uralja a piacot, itt bizony Fideszes túlsúlyról van szó, ez a túlsúly azonban nem "lehengerlő", a kisebb adók hallgatottságait összeadogatva van (némi) erő a politikailag semleges vagy balra hajló hullámokban is.

Online

El is érkeztünk a legizgalmasabb blokkhoz, az onlineosok, az internetben utazó szerencsevadászok fejében régóta él egy sarokszám, miszerint hatmillióan interneteznek itthon. Ez valaha így is volt, mára azonban már kezdi elérni az internet előfizetések száma a teljes lakosság lélekszámát. A mobiltelefóniában már rég elértük a száz százalék feletti penetrációt, több mobilelőfizetés van itthon, mint ahány ember. Úgy tűnik, hamarosan megtörténhet ugyan ez az internet kapcsán is.

Rég túlléptünk azon, hogy a budapesti (budai) és a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban élő "elit" kiváltsága, hogy gombnyomásra láthat hiányos öltözetű férfiakat és nőket dolgozni. Persze látszik az ábrán az is, hogy a mobilinternet használat domináns, egy telefonnal az előfizetés ára miatt nem feltétlenül tudnak annyit internetezni az emberek, mint egy otthoni csomaggal.

Ennek ellenére igaz az, amit az Extracom cikke is ügyesen kiemel: az internetelőfizetés ma már olyan, mint a víz, villany, gáz, általában a közművek. Az alapvető infrastruktúra része, hacsak nem egy vakolatlan falú, fűtetlen épületben húzzuk meg magunkat, van hozzáférésünk a világháló-hoz.

A látogatottság tekintetében az Alexa ad izgalmas adatokat, bár ez nem egy hírportálokra szűkített lista, politikai szempontból kevésbé releváns, mégis jó tudni, hogy a PornHub a huszadik legnépszerűbb oldal a hazai internetezők körében. 

Az Alexa bármilyen szűrés nélküli listáján nem meglepő, a Google.hu, Google.com, YouTube.com, Facebook.com az első négy, leglátogatottabb oldal itthonról. Az ötödik viszont már visszarepít minket a poszt témájához, ez nem más, mint az Index. A hatodik nem az Origo, hanem a Wikipédia. Nagy filmesek a magyarok, az Ncore (illegális) filmletöltő eszköz a hatodik helyezett, őt követi a hetedik helyezett, az Origo.

A kilencedik a 24.hu, a tizedik pedig a Jófogás. A 444 14-ik, a HVG.hu pedig a 15-ik, a Blikk 19-ik, a 888 nem található meg az első 50, leglátogatottabb oldal között. A dkt oldalán bárki kedvére nézegetheti a magyar oldalak napi látogatottság listáját, a kiválasztottakból oszlopdiagramot is készíthet magának:

Jól látszik, hogy a kormány által bekebelezett Origo még mindig óriási látogatottsággal bír, de az Index, 24.hu, 444, HVG együttes elérése mellett mégis eltörpül a kormánypropagandát harsogó lap eredménye. Az Origo napi 640 000 emberhez jut el, az Index, 24.hu, 444 és a HVG együttesen viszont közel kétmillióhoz.

Az internetek kapcsán egyértelmű a diagnózis, óriási túlsúlya van a kormánykritikus, a kormánnyal szemben sokszor kifejezetten ellenséges lapoknak.

Print

A lakásomtól nem messze van egy újságosbódé, minden nap elkerekedett szemekkel nézem, hogy bizony még van, aki vesz újságot. Lelkük rajta, a szokás nagy úr, de úgy tűnik, egy kihalásra ítélt műfajról van szó. A Népszabadságot bedarálták, a Magyar Idők fontos játékos a kormányoldalon, a Demokrata mindig is jobbos volt, a Magyar Nemzetnek is megásták már a sírját.

Akinek van hozzá türelme, itt olvasgathat a magyar lapok példányszámairól, még az egyik nagyobbnak ható lap, a HVG is alig harmincötezer példányban jelenik meg. A print egésze jelentéktelenné vált mára. Ez van, tetszik, nem tetszik, a digitális forradalom megette a jó öreg, papír alapú termékeket.

A lapok példányszámait átfutva a diagnózis az, hogy egyensúly van a nyomtatott lapok piacán itthon, nagyságrendileg 20-30 ezer példányban jelennek meg mind a kormánybarát, mind a kormánykritikus lapok.

Zárójelentés

A média négy nagy blokkját vettük át (TV, rádió, online, print), az egyetlen, ahol a kormánybarát orgánumok (nagyjából) túlsúlyban vannak, az a rádió. A print terén egyensúlyt látunk, a TV inkább az ellenzékieknek kedvez, az interneten viszont megkérdőjelezhetetlen a kormányt szapuló termékek hegemóniája.

Mivel az internet ma a legnagyobb jelentőségű hírforrás, az őskövületnek számító, mégis bivalyerős TV-nél is markánsabb, ezért az összesített diagnózisom az, hogy a kormánnyal szemben álló, azzal erősen kritikus orgánumok ha nem is kiütéssel, mégis egyértelműen megnyerik a kinek nagyobb a ceruzája meccset.

Nem vagyok Fidesz szimpatizáns, nem rájuk szavaztam, egész egyszerűen hiszek abban, hogy a s z á m o k nem hazudnak, a valóság pedig olyasmi, amibe jobban járunk, ha nyílegyenesen belenézünk. Nem látom sok jelét a sokat emlegetett öncenzúrának, de ha másképp látod akár ezt a kérdést, akár a fentiek kapcsán bármit, mondd el egy kommentben!

Ha tetszett, kövess a Facebookon továbbiakért!