Régóta figyelem, ahogy hanyag eleganciával dobálódznak az emberek olyan fogalmakkal, amikről alig tudnak valamit, vagy még az adott tudományterület sincs egységes állásponton a jelentésükkel. Különösképp igaz ez a pszichológiára, lazán lepszichopatázunk, lenárcisztikusozunk valakit aki megbántott a munkahelyünkön, a buszon, egy kapcsolatban.

Minden valamire való írás őszinte vallomással kezdődik, így el kell ismernem, én sem vagyok pszichológus. Viszont mindig is érdekelt a téma, cikkek, dokumentumfilmek, spirituális oktatók és számomra kedves life coach-ok útmutatásai alapján lássuk, hogy mit is jelent az, hogy nárcisztikus.

A szó eredetével talán mindenki tisztában van, Narkisszosz görög mitológiai alak, addig bámulta gyönyörködve saját arcképét egy tóban, míg virággá nem változott, nem nehéz kitalálni, hogy melyik növényről van szó. Kezdjünk azokkal a visszatérő jellemvonásokkal, amik szinte minden anyagban megjelennek.

A nárcisztikus általában karizmatikus, sármos, szeret kontrollálni, középpontban lenni, élvezi és nagyon igényli a figyelmet, szinte kényszeresen hazudozik, rendkívül irigy, nagyon könnyen megsértődik, hihetetlenül rosszul bírja a kritikát. A legfontosabb jegy az, hogy mindig erősnek tűnik a felszínen, később látni fogjuk, hogy a háttérben mégis miért nagyon gyenge és végtelenül törékeny.

Saját tetteinek mindig óriási jelentőséget tulajdonít, másokat mélyen lenéz, megvet, a legkisebb sérelem hatására is könnyen robban, gyakran sajnáltatja magát, közel áll hozzá az áldozat szerep, saját hibái nem léteznek, mindig, minden helyzetben valaki vagy valami más a hibás.

Nagyon fontos, hogy különböző élethelyeztekben és emberi kapcsolatokban más és más egy nárcisztikus megítélése és összképe, ez nagyrészt azért van így, mert különböző helyzetekben eltérő a kártétele is. Lehet főnök, házastárs, szülő, akár vezető egy szuperhatalom élén... netán blogger...

Tovább részletezve az általános jellemzőket, a nárcisztikus mindig zseniális mások megalázásában, különösen szóban. Főképp ha vélt vagy valós sérelmet szenved el. De mégis miért ilyen érzékenyek a sérelmekre? Itt jön a lényeg. A nárcisztikus csak látszólag elégedett önmagával, csak a felszínes kirakat szerint van telis-tele önbizalommal, illúzió, hogy az énképe makulátlan. 

A nárcisztikus személyiség önmagát nemhogy nem látja kiválónak, csodálatosnak, felsőbbrendűnek, éppenhogy annyira lesujtó az énképe, hogy már nincs hova hátrálnia. Sarokba szorított patkányként éli le az életét. Ha támadást lát vagy feltételez, erőnek erejével visszatámad. Mert már nincs más lehetősége, már nincs hova hátrálnia. A nárcisztikus ember énképe valójában ijesztően rossz. 

De hogy és mitől lehet rossz véleménnyel saját magáról az, aki mindig pozitívan beszél önmagáról, szeretik az emberek (akik felszínesen ismerik), elmondása szerint sikeres? Úgy, hogy a nárcisztikus valójában súlyosan sérült. Vita tárgya, hogy részben született vagy kialakult személyiségtípusról van e szó, én azzal az elképzeléssel értek egyet, miszerint mindannyian nárcisztikus buborékkal születünk amiben nem látunk mást, csak önmagunkat.

Az életünk első néhány éve során viszont fokozatosan megértjük, hogy rajtunk kívül más, mások is vannak a világon, ők is érdemelnek figyelmet, törődést, szeretet. Ez a személyiségfejlődés korai lépcsőfokainak egyike. Viszont ha az illető traumát vagy traumák sorozatát szenvedi el a nárcisztikus buborék "kopása" előtt, akkor megragadhat a fejlődésben.

A nárcisztikus személyiséghez vezető trauma lehet verbális, fizikai, szexuális abúzus, a szülők válása, elégtelen mennyiségű szeretet a szülőktől, iskolai zaklatás, egyéb megalázó esemény, események sorozata.

Valójában nem egy empátia nélküli, betegesen érzelemmentes emberről van szó, éppenhogy túl sok volt az érzelem egy adott ponton, különösen a fájdalom, ezért a természetes belső fejlődése megtorpant. Illetve a traumák hatására az énképe szinte helyrehozhatatlanul "tönkrement", folyamatosan fenn kell tartania a lufit a felsőbbrendűség képzetével, óriásinak mutatott önbizalommal és dicsekvéssel, mások megalázásával amiből energiát nyer.

Képzeljünk el egy festőt akit meglátogat egy kollága. A festő büszkén mutatja legújabb alkotását, az elővezetés lehet szinte teátrális. Miközben előszedi az új képét, valójában hihetetlenül fél a reakciótól. Ha a kolléga reakciója pozitív, attól elolvad, akkor minden rendben. Viszont még a legapróbb (építő) kritika is óriási, akár nehezen kontrollálható indulatokat vált ki belőle. 

Az indulatoknak nagy a jelentősége, a nárcisztikus személyiség viszonylag könnyen juthat el tettlegességig is. Itt fontos megemlíteni az úgynevezett nárcisztikus személyiségzavart (Narcistic Personality Disorder - NPD) ez a nárcizmus szélsőséges esete amit kifejezetten betegségként tartanak számon. Nem akarok megrázó részleteket sorolni, egy NPD-ben szenvedő angol tizenéves néhány éve kalapáccsal gyilkolta meg a szüleit miután szóvá tették, hogy rendetlen a szobája.

Kapcsolatok esetén beszédes a hasonlat, miszerint ha az élettársad arcon locsol egy kancsó forró vízzel, akkor azonnal elválsz, ez egyértelmű. Viszont a nárcisztikus mindig lassan húzza be áldozatát a hálójába. A sok figyelem és törődés után apró megjegyzések sokaságával szisztematikusan bontja le az énképedet, önbecsülésedet. Ismét azért, mert (azt hiszi) ebből energiát nyer, amit tőled elvesz, az nála landol.

Egy nárcisztikussal eltöltött hosszú kapcsolat után nem ritkák az akár fizikai panaszokban is megnyilvánuló lelki sérülések, szívproblémák, egyéb betegségek. 

Nem nehéz kitalálni mennyire pokoli lehet egy nárcisztikus főnök, netán egy nárcisztikus anya. Belegondolni is rossz, márpedig sokan kénytelenek így élni, felnőni, gyakran hasonló sérüléseket szenvedve mint amik a nárcisztikus fél személyiségének kialakulásához is vezettek. 

A nárcisztikus felfogható úgy, mint egy vastag falú, hangszigetelt üvegdobozba zárt, érző kisgyerek akit a dobozon túl még egy örködő szörny is meggátol abban, hogy a felszínre törjön és normális emberként viselkedjen. 

Végül nagyon fontos, hogy kérlek ne diagnosztizáld magad nárcisztikusnak azért mert egy blogposzt felsorolásában több pont alapján is önmagadra ismertél. Egyik személyiség típus sem egy abszolút, jól körülhatárolható egész, csak fokozatok léteznek. Illetve ha tényleg nárcisztikus vagy, akkor jó eséllyel fel sem merül benned, hogy nárcisztikus vagy, hiszen veled minden rendben.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

Nemrég írtam a jelen párkapcsolati válság okairól, a Psychology Today remek cikke alapján elhatároztam, hogy a szakítások, a párkapcsolati kudarcok tipizálható okait is bemutatom. A legtöbbünk szeretne megállapodni valakivel, aki számára igazán különleges, a párkapcsolatok, házasságok java mégis válással, szakítással végződik. 

Természetesen minden kapcsolat más és más, minél régebb óta vagytok együtt, annál összetettebb okok vezetnek a kudarchoz vagy akár a sikerhez, az élethosszig tartó kiegyensúlyozott kapcsolathoz. Az alábbi lista csupán a leggyakoribb okokat sorolja fel, amik az elváláshoz vezetnek.

Bizalom

A bizalom hiánya, méginkább elvesztése az egyik legfontosabb probléma, ami egy kapcsolat tönkremeneteléhez vezet. Ha nincs bizalom akkor hiányzik a legfontosabb pszichés elem, a biztonság. A bizalom körüli problémák megnyilvánulhatnak féltékenységben, túlzott birtoklásban, érzelmi hűtlenségben, megbízhatatlanságban, az empátia hiányában, anyagi támogatás elmaradásában, eltérő célokban. 

Eltérő elvárások

Sose, engedd, hogy valaki neked prioritás legyen, miközben te számára opció vagy. -Mark Twain

Nem könnyű egy párnak hosszú időn át kitartani egymás mellett. Azok a tényezők amik egymáshoz vonzanak két embert egy kapcsolat korai szakaszában, fizikai vonzalom, szexualitás, közös érdeklődés, átfedések a személyiségekben, hasonló szociális és anyagi háttér kevésbé válnak lényegessé az élet hétköznapi realitásai közepette.

Idővel a felek elvárásai a kapcsolattól eltérhetnek, az életcéljaikat elkezdhetik úgy látni, hogy "én mit akarok" a helyett, hogy "mi mit akarunk". 

Mennyire gondolja komolyan a másik, hogy veled éli le az életetét? És te mennyire gondolod komolyan? Lehet, hogy a másiknak más elképzelései és elvárásai, prioritásai vannak egy kapcsolatot illetően. Vannak akiknek a másik és a család, családalapítás a legfontosabb. Másoknak viszont egy kapcsolat csak az élet egyik eleme, vannak más, fontosabb szempontjaik, céljaik.

Eltérő sebességel mentek át az életen

Ha az egyik fél éppen ütemesen fejlődik az életében, karrierjében, a másik viszont stagnál, az gyakran vezet feszültségekhez. Az egyik meghaladhatja a másikat anyagi, intellektuális és más szempontokból is. Ez ahhoz vezethet, hogy eltávolodtok egymástól. 

Kompatibilitás

Ez az egyik legfontosabb eleme egy sikeres kapcsolatnak. Kompatibilitás, "összeillés" szexualitásban, személyiség típusban, kötődésben, érdeklődésben, a kikapcsolódás módjában és sok másban. Ha ezekkel vagy ezek jelentős részével baj van, nincs egyezés, az ismét feszültségekhez vezethet.

Kommunikáció

Ez az egyik legfontosabb terület. Több kutatás szerint is a kommunikáció, pontosabban annak hiánya a válások egyik legfőbb oka. Ehhez kapcsolódóan a (kölcsönös) megvetés megjelenése egy kapcsolatban az egyik legbiztosabb előjele az elválásnak. 

A megvetés mint a tisztelet ellentéte megnyilvánulhat sokmindenben. Negatív kritika, szarkasztikus megjegyzések a másikkal szemben, gyakori és szinte biztosan kudarchoz vezető jelenségek. A megvetés és a tisztelet hiánya méregként hat egy kapcsolatra. Legfőképp pedig a problémák szőnyeg alá söprése a megbeszélés helyett.

Nárcizmus

A nárcisztikus személysiség egyszerű definíciója szerint az illető nagy, sőt, akár óriási jelentőséget tulajdonít saját magának és szüksége van a folyamatos elismerésre. A nárcisztikus személyiség mellett a valódi érzelmi intimitás szinte lehetetlen. 

Jelei a felsőbbrendűségi meggyőződés, grandiózus énkép, álságos sárm, az úgynevezett Don Juan szindróma, manipuláció, felelőtlenség, gyakori szabályszegés, szélsőséges önzés, negatív érzések, mások megvetése. A nárcisztikus személyiség különösen hajlamos hűtlenségre. Nem nehéz belátni, ha egy nárcisztikus emberrel kerülsz kapcsolatba, annak nem lesz jó vége.

Abúzus

Nevezzük itt a párkapcsolati abúzust úgy, mint a folyamatos, méltatlan bánásmódot az egyik féllel szemben. Ennek formái lehetnek a pszichés, verbális, akár szexuális bántalmazás. Manipuláció, akár nárcisztikus viselkedés a másik fél részéről. Eltúlzott kontroll és dominancia, gyakori és erősen mérgező jelenségek.

Életviteli problémák

A drogproblémák, szerencsejáték problémák, alkoholizmus, akár szexfüggőség látszólag csak az egyik felet érintik, valójában jelentősen rossz hatást gyakorolnak az adot kapcsolatra és könnyen vezethetnek a szakításhoz, váláshoz.

Unalom, megszokás

Ha már két éve vagy ennél rövidebb ideje vagy együtt a másikkal és már jelentkeznek a megszokás, az unalom, fáradtság jelei a kapcsolaton akkor jó eséllyel nem elég erős az elköteleződés, esetleg mások az elvárásaitok egy kapcsolattól, az is lehet, hogy a kompatibilitással van baj. Gyakori jelenség az úgyenevezett "üres fészek" szindróma, miután a gyerekek elköltöztek otthonról, a szülők hirtelen idegennek érzik egymást és a kapcsolatnak már nincs értelme.

Anyagi nehézségek

Minél hosszabb ideje van együtt két ember, annál nagyobb az esélye az anyagi inkompatibilitásnak. De nem csak az eltérő mértékű bevételek okozhatnak problémát, a pénz hiánya is kifejezetten kártékony a legtöbb kapcsolatra. Az anyagi nehézségek a legmélyebb félelmeinkhez kötődnek, a biztonság, bizalom, stabilitás kérdésköréhez.

Ha tetszett, kövess a Facebookon továbbiakért!

Aki véletlenül feltévedt már egy szexuális segédeszközöket áruló webshopba, az tudja, a választék meglehetősen nagy. Dildók, golyók, péniszpumpák és mandzsetták, gyűrűk, különleges bugyik, síkosítók, szexhinták és így tovább. Nem volt ez mindig így, bő száz éve egészen másképp nézett ki a szexuális kultúránk, a vibrátor története következik.

A 19. században mai szemmel hihetetlenül buta volt a nők szexualitásának megítélése, az akkori közvélekedés szerint a nők csupán a férfi örömszerzésének eszközei, az orgazmus pedig a férfiak sajátossága. Igen, jól olvastad, női orgazmus nem létezett. Illetve nagyon is létezett, a többség viszont tudomást sem vett a hölgyek igényeiről.

Márpedig ha valamit nem kapunk meg, az halmozódó feszültséghez vezet, különösen igaz ez a minőségi szexre. Meg is jelent egy “betegség”, az akkori tudomány elnevezte női hysteria-nak. A tünetek álmatlanság, állandó frusztráció, szorongás, idegesség és kevésbé meglepő módon alhasi fájdalmak, nedvesedés.

A modern orvostudomány már tudja, a nők csupán 25%-a él át orgazmust a nemi aktus során, háromnegyedüknek a klitorisz direkt izgatására van szüksége ahhoz, hogy a csúcsra jusson. Szürreális de tény, az orvosok olykor lovaglást javasoltak a kielégítetlen nőknek, mármint lóháton utazást, de ez sem jelentett jó megoldást.

Dildók természetesen az ókor óta léteznek, viszont a 19. században az önkielégítés bűnnek számított, így nem igazán lehetett a sarki kisboltban hozzájutni egy titkos játékszerhez.

A hysteria kezelésére az orvosok zseniális megoldást találtak, ez nem vicc, sokszor növényi olajokat is használva kézzel masszírozták a női nemi szervet, a nők átélték az orgazmust és láss csodát, a tünetek egyből meg is szűntek. De ha nem létezik női orgazmus, akkor mégis mi történt az orvosnál?

A jelenség akkori elnevezése paroxizmus, magyarul roham, női orgazmus továbbra sem létezik.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az akkori orvosok általában több kárt okoztak, mint hasznot, a köpülés (véreztetés) és egyéb barbár megoldásaik sok munkát adtak a sírásóknak. A hysteria kezelésében viszont brillíroztak, nők sokasága boldogan fizetett újabb és újabb kezelésekért.

Ez még mindig komoly, a következő lépés pedig az orvosok panaszából született. Mivel rengeteg nőt kellett “kezelniük”, az ujjaik, kézfejük gyakran fájt, görcsölt, megmerevedett. Az innovációt mindig a szükség hajtja, a nőket el kellett látni, az orvosok viszont gyakran már nem tudtak megfelelő megoldást adni betegeiknek állandóan sajgó kezeik miatt.

Elkezdtek hát különféle gépekkel kísérletezni a kezük kiváltására, voltak vízzel, gőzzel hajtott, egyéb mechanikus szerkezetek. Ezek gyakran vagy elégtelenek voltak az orgazmus eléréséhez vagy annyira jól sikerültek, hogy komoly sérüléseket okoztak egy-egy elhanyagolt feleségnek.

A század végén viszont megérkezett az elektromos áram, gyorsan terjedtek a ventillátorok, vízforralók, kenyérpirítók. Nem kellett sokat várni, egy vállalkozó szellemű angol orvos, Dr. Joseph Mortimer Granville benyújtotta az elektromechanikus vibrátor szabadalmát. Beszédes, hogy a találmány előbb jelent meg, mint az elektromos vasaló vagy a porszívó.

A siker elsöprő volt, hamar lekerült az orvosi szolgáltatások listájáról a hysteria kezelése. Az eszköz valódi célját viszont titkolni kellett, a hivatalos elnevezés: személyi masszázs gép. Persze idővel finomodott a színjáték, a Sears áruház 1903-as katalógusa már ezzel a szlogennel hirdette az eszközt: “Egy csodálatos társ, a fiatalság minden öröme ott fog lüktetni benned…”.

A vibrátor tündöklése azonban egy időre megtorpant, a mozik megjelenésével eljöttek az első pornófilmek is, bennük olykor vibrátoros jelenetek, így a publikum felháborodása száműzte a csodálatos társat a boltokból. Egészen a hetvenes évekig nehéz volt vibrátorhoz jutni, a feminizmus terjedése és a Hitachi Varázspálca nevű, mind a mai napig népszerű terméke viszont újra méltó helyére juttatta a találmányt.

Abban viszont biztos vagyok, hogy azok a párok akik tényleg szerették egymást, megtalálták a kölcsönös örömszerzés módját bármiféle eszköz nélkül, ez így volt száz és ezer évvel ezelőtt is.

Györfi András

Akinek volt valaha barátnője, netán felesége, az tudja, egy nővel elmenni vásárolni rémálom. Minden egyes átkozott boltba muszáj bemenni, mindent meg kell nézni, keresgélni kell és legfőképp rengeteget várni. Ugyanis a tapasztaltabb férfiak inkább az egyik folyosói padon várnak. Ekkor lehet telefonokat intézni, híreket olvasni, hülye appokkal megpróbálni agyonütni a pokoli lassan vánszorgó időt.

De a mai világban mindenre van megoldás, egy kínai áruházban zseniális fejlesztéssel álltak elő. A férfiak számára felállítottak néhány kis fülkét, ablakokkal, kényelmes székkel. A lényeg pedig nem más, mint az, hogy régi videojátékokkal játszhatunk amíg az asszony szarakodik. Szerintem remek ötlet, a visszajelzések is többnyire pozitívak. Az viszont döbbenetes és vérlázító, hogy a női vélemények között felmerült az a kifogás, hogy:

ez nem lesz jó, mert lehet, hogy várni kell majd a férjemre, mire befejezi a játékot.

Elképesztő.

Számos filmben visszatérő elem valamelyik tenger vagy óceán közepén, nemzetközi vizeken, távol bármiféle törvénytől vagy szabályozástól épülő szupertitkos laboratórium. Remek helyszín ha emberkísérleteket, netán emberklónozást vagy egyéb, még nem szabályozott vagy már tiltott kutatást szeretnénk megvalósítani.

Ha gonosz vagy és milliárdos és érdekel az, hogyan lehet a tudományos, technológiai világ határait feszegetni, akkor nincs más teendőd mintsem építeni egy labort a nyílt vizen. Komolyra fordítva, az élet néha másolja a filmeket, ez nem csak fordítva van így.

Történik ugyanis, hogy egy csoport Szilícium völgyi tech-milliárdos Tahiti közelében, a tengeren épít egy várost, kifejezetten különféle kutatások megvalósítására.

A cél nem csak a szabályozsás elkerülése, ez egy kellemes plusz hozadéka a helyszínnek. A lényeg tengerbiológiai, vízkultúrákhoz kötődő, mérnöki, vertical farming, nano és biotechnológiai, ökológiai és egyéb kutatásoknak otthont adni. A websitejuk itt látható, további izgalmas részletekkel és sajtóközleményekkel, illetve a tervekre vonatkozó pályázat indulóival.

A szervezet már meg is állapodott Francia Polinézia kormányával, idén év végéig kell elkészülniük egy hatástanulmánnyal. A terv az, hogy egyfajta házigazda országként jelenjenek meg, ez persze ellentmond a szabályozás és törvények elkerülésének. 

Az induláskor 250 lakónak ad otthon majd a létesítmény, remélhetőleg teljességgel megújuló energiával ellátva. A jelenlegi elképzelés szerint nagyjából 50 x 50 méteres platformokon állnak majd az akár három szintes épületek tele irodákkal, laborokkal, lakásokkal.

Az viszont biztos, hogy a pár éve megjelent, Bioshock című játék pontosan erről szól, egy elhagyott tengeri laboratóriumban elszabadult rémálmok közepette kell megmentenünk azt, akit még meg lehet.

Györfi András

A robotok megállíthatatlanul közelednek a mindennapjaink felé, sőt, már itt is vannak. Két éve egy porszívórobot "megtámadott" egy dél-koreai nőt, pontosabban bekapta a haját, ebből kellett kimenteni. A fejlődés gyorsul, nemrég én is írtam a szexrobotokról. Most viszont egy örvendetes, kedves videó jelent meg, egy robot megmentett egy kislányt attól, hogy magára borítson egy telepakolt polcot amire felmászott. 

Zalatnay Cini valamit nagyon tudott sok évvel ezelőtt. A Tölcsért csinálok a kezemből című slágere óriási siker volt anno, és valóban, a kezünkből csinálhatunk tölcsért, ha valami fontosat akarunk a környezetünknek kiabálni. A kéz és a hang azonban más módon házasodik most egy zseniális találmány keretében. A lényeget könnyű átlátni, egy szíjról van szó, amit a csuklónkra kell helyeznünk.

A szíj lehet egy meglévő okosóra vagy akár egy klasszikus, analóg óra új szíja is. Az eszköz Blutooth-on keresztül van kapcsolatban a telefonukkal. Rezgéseket ad át a csuklónkban, kézfejünkben lévő csontoknak. Az eredmény fizikusok, anatómusok, biofizikusok számára valószínűleg nem meglepő, ha a mutatóujjunkat a fülünkhöz érintjük, az úgynevezett belső fülön keresztül tisztán hallhatunk ilyen módon hangot.

Tehát a folyamat az, hogy a telefonunkhoz a GSM hálózaton át érkezett hívás a szíjtól rezgések formájában eljut az ujjvégig, onnan pedig a fül belső szerkezetén át a hallóideghez, végül az agyban megérkezik és összeáll. Zseniális. A hang ellenkező irányú útja az, hogy a szíj rendelkezik egy mikrofonnal, ugyan ezen az úton, visszafelé viszi a hangunkat. 

Az egyik szerencsés "mellékhatása" a jelenségnek az, hogy még nagy zajban is tisztán halljuk a másikat. Hiszen ha a klasszikus telefonálással kommunikálunk, akkor a fülünk és a telefon hangszórója között a külső zaj zavaró. Így viszont ez a probléma nem áll fenn, hiszen a hangok a fejünkben léteznek, kivételesen viszont nem kell pszichiáterhez mennünk. Zárásképp annyit, hogy Zalatnay Cini atomjó nő volt fiatalon.

A projekt a Kickstarteren gyűjt forrást, az igényelt ötvezenezer dollárhoz képest kevésbé meglepő módon már közel másfél milliónál tartanak. Én biztos, hogy veszek egyet, amint lehet. 

Az emojik, magyarosan hangulatjelek a mindennapi életünk részévé váltak. Mindenki dob néha egy-egy szmájlit barátjának, barátnőjének, szeretőjének, kollegájának, vagy ezek kombinációinak. Sőt, amióta a vezető közösségi oldal a sima lájk mellett emojikkal is lehetőséget ad a véleményünk kifejezésére egy-egy poszt kapcsán, már létezik beimádás, beszívezés, becsodálkozófejezés is.

Valahol Törökország és Szíria között, egy nemrég felfedezett ősi város ásatásai során azonban előkerült a felhetetőleg legrégebbi emoji. Mégpedig egy vázán vagy korsón. Vagy köcsögön. A bolognai egyetem kutatói Karkemish városának romjai között találtak rá a használati tárgya, magát a smiley-t már csak a laborban fedezték fel, miután letakarították.

A pici rajz pontos célját nem értik, de elmondásuk szerint jó okkal feltételezhetjük, hogy egy szándékosan rajzolt mosolygó arcról van szó. Az Aleppo (Szíria) és Gaziantep (Törökország) között ehelyezkedő várost legalább a Krisztus előtti hatodik ezredtől lakták, sok kutató Trójához hasonló jelentőségűnek tartja.

Az biztos, hogy ismét kiderült, már régen is szerettek cukiskodni az emberek.

iflscience

Lássuk be, a lustaság az egyik leggyakoribb, szinte mindannyiunkat érintő kellemetlen emberi tulajdonság. Elkezdeni dolgozni, tanulni, edzeni, fogyózni, jobban viszonyulni a környezetünkhöz, személyiségünkben fejlődni nem egyszerű, meg kell erőltetnünk magunkat. Pszichológusok szerint viszont minden emberi cselekedet (látszólag) könnyedén végrehajtható ha adott a kellő motiváció. 

Ha háború van és nincs mit enni, a pasid lelépett, a három gyerek meg üvölt a kajáért és a szaros pelanka ügy megoldásásáért, akkor legyél bármilyen fáradt, kimerült, elcsigázott, éhes, reményvesztett, meg fogod oldani, mert muszáj. Mert nem teheted meg, hogy nem. Olyan nincs. Hála Istennek sokkal nyugisabb világban élünk, mint a szüleink generációja, talán éppen ezért elkényelmesedtünk, ellustultunk.

De aggodalomra semmi ok, ha életbevágó helyzetekből már nincs is olyan sok, kreatív emberekből annál inkább. Pontosan a fenti problémát, társadalmi jelenséget adresszálta egy képzőművész-feltaláló, Jen-Hsien Chiu. A találmány lényege az, hogy adott egy növényke amit üvegbúrába zárva kapunk és egy app által irányított rendszer öntöz.

Az app figyeli a napi tevékenységeidet, ha nem éred el a céljaid, például nem jutsz el edzeni, akkor azt a növényke is megszenvedi, nem kap vizet. Márpedig az üvegbúra zárt, így az öntözéssel csalni sem tudsz. Honnan tudja az app, a Phabit, hogy elmentél e edzeni? GPS adatokat figyel, látja és tudja, hogy hol és mennyi időt töltöttél el.

Trükközni maximum úgy tudsz, hogy megkéred a haverodat, barátnődet, hogy vigye el a telefonod a konditerembe, majd hozza vissza. Tény, hogy nagyon sok edzésre motiváló, szokásaidat ellenőrző app van a piacon, de eben van valami új, felelősséget ad a felhasználó kezébe.

Akinek ez sem elég, annak talán az lehet a következő lépcsőfok, ha egy kiskutyát ér áramütés minden alkalommal, amikor elsunnyogjuk az edzést, netán megint a kocsma felé vesszük az irányt.

Györfi András

Létezik, létezhet földönkívüli élet? Ha létezik, miért nem találtunk még rá? Csak az a galaxis, amiben élünk, 100 és 400 milliárd közötti csillaggal bír, potenciálisan mindegyik körül keringenek bolygók. Legalább két trillió (ezer milliárd) olyan galaxis van a megfigyelhető űrben, mint a miénk.

Ezekben sok milliárd csillag körül több trilliárd bolygó kering. Még akkor is, ha rendkívül ritkák a mai fogalmaink szerinti életnek otthont adni képes bolygók, pusztán ezen számok alapján kell, hogy legyen értelmes élet a világűrben. Visszatérve "csak" a mi galaxisunkhoz, ha az itt lévő bolygók csupán egy tized százaléka alkalmas az élet számára, akkor is legalább egymillió bolygónak kell léteznie, melyen életet találhatunk.

Ezért merült fel Enrico Fermi, Nobel díjas fizikusban a kérdés: Akkor hol vannak?

Fentieket nevezzük Fermi paradoxnak. A lehetséges válaszok viszont nem túl szívderítőek az emberiség számára. A Great Filter ("Nagy Szűrő") hipotézis szerint minden útjára induló életnek egy adott bolygón át kell esnie bizonyos evolúciós stádiumokon és egy fontos "nehézségen" is túl kell jutnia ahhoz, hogy esélye legyen kapcsolatba lépni más életformákkal.

A mi kihívásunk könnyen lehet, hogy a klímaváltozás. Ha hagyjuk a jelen ütemében tovább eszkalálódni a folyamatot, akkor a ma ismert földi élet java része el fog tűnni. Az elmúlt tizenkétezer évben a klímánk stabil volt, ezért fejlődhetett, virágozhatott az emberi civilizáció is, élvezhette a mezőgazdaság, később az iparosodás gyümölcseit. Bár ez utóbbi okozza jó eséllyel a problémát.

Feltehetőleg a más bolygókon megjelenő életnek sincs "könnyebb dolga", más-más kihívásaik lehetnek, a közös pont valószínűleg az, hogy minden értelmes életet fenyeget egy nagy katasztrófa, sokak szerint ez gyakran be is következik, így eltűnnek, mielőtt kapcsolatba kerülhetnének velünk. 

Megint mások úgy gondolják, hogy a tudományos-technológiai fejlődés elhozhat egy olyan társadalmat, ami túlnő a politikai irányíthatóság keretein, ezért jut el az összeomlásig egy-egy civilizáció, az is lehet, hogy ránk is ez vár. Az említett számok mindenesetre elgondolkodtatóak, ki tudja, lehet, hogy E.T. mégsem létezik és tök egyedül vagyunk. 

Vagy ahogy Neil deGrass Tyson fogalmazott: a parkban sétálva mi sem foglalkozunk az előmászó gilisztákkal, miért foglalkozna velünk egy jóval fejlettebb civilizáció?

Györfi András