Néhány napja közel húsz év után először a kezembe került egy Hócipő. Farkasházy Tivadar, a jelen kormányzat egyik megrögzött, örök kritikusának lapját egészen fiatalon szerettem, minőségi karikatúrák és aranyos poénok. Az én humoromnak például tökéletesen kielégítő volt Göncz Árpádot látni, amint egy korai PC előtt ülő embert figyelve, a "megnyitok egy ablakot" kijelentésre egész egyszerűen annyit reagál, miközben a függönyök felé mutat, hogy:

"Dehát már nyitva van."

Mára úgy tűnik, eltűntek a remek rajzok, a fotósorozatokból álló poénok viszont megmaradtak. Pontosan az utóbbi kategória egyik "munkája" volt különösen elszomorító. Andy Vajna temetésén készült fotók, a meghívottak kerültek bemutatásra, bármiféle kommentár nélkül.

Nem egészen világos, hogy miért.

Mi lehet humoros egy ember halálában? Miért kell harmincakárhány oldalnyi bamba, néhol legalább egy kicsit tényleg szellemes poén után betenni jópár képet egy temetésről? Mi ebben a vicc? Miért nem volt gyerekszobája annak, aki ezt kitalálta?

Az egyik leggyakoribb kritika a jelen kormánnyal és rendszerrel szemben az érzéketlenség, a tapintat hiánya, a stílustalanság. Hogy ez valóban így van-e, azt mindenki ítélje meg maga. Az viszont egészen biztos, hogy az elegancia, stílus, kifinomultság hiányával vádolni valakiket, majd egy temetéssel viccelődni nem szerencsés, legkevésbé sem hiteles.

A dolog pikantériája, hogy Farkasházy Tivadar évekkel ezelőtt perben állt Andy Vajnával. Volt egy haragosa, meghalt, erre betette a vicclapjába a temetéséről készült képeket. Miféle stílus ez? Milyen ember csinál ilyet?