Álmatlan éjszakákon gyakran élek az intellektuális savanyúcukor eszközével, ha fizikailag nem tudok pihenni, legalább mentálisan is szeretem kínozni magam, mert megérdemlem. Komolyra fordítva a szót, rábukkantam Puzsér Róbert egy újabb gyöngyszemére, mivel Györfi Andrásnak Puzsér Róbert az, ami Puzsér Róbertnek Hajdú Péter, billentyűzetet ragadtam.

Kéjes örömet okoz az önjelölt megmondóemberek stílusát utánozni, fantasztikus élmény játszi könnyedséggel reprodukálni valamit, amit az alany rendkívülinek és megismételhetetlennek tart. Lássuk...

A Magyar Nemzet Puzsér opportunista Róbertnek az, mint Kárász Róbertnek az ATV. Amikor rámosolyog a szerencse az intellektuális bűnözőre, alkalmi tolvajként surran be a nyitva felejtett kertkapun. Aztán mit ad Isten, a gazda hazaér, tetten éri, de nyájas stílusával a tolvaj megenyhíti a szívét, házi kedvencnek fogadja a szerencsétlent. Majd ottmarad, elfér az a Bodri mellett, az se baj, ha néha dolgozik, adjon azért bele a közösbe! Persze látja a gazda, hogy nem tesz le túl sokat a közös szellem asztalára, dehát a magyar gazda büszke fajta, nem ismeri el, ha hibázott.

A Puzsér Róbert karaktersort összeolvasva a tudatom színpadán a magyar "értelmiség" archetipikus alakja jelenik meg. Okos, de távolról sem kiemelkedő képességű, amilyen gátlásos, olyan elvtelenül hajhássza a rivaldafényt. Puzsér Róbert nem más, mint a legújabbkori Magyarország okostojása, egy ügyeskedő perszonálbrend építőbe oltott Nemecsek Ernő. A hatalmasra fújt, távolról sem eredeti elképzeléseibe foggal, körömmel ragaszkodó diák, a digitális csatatér eminens kis harcosa.

Ha megfürösztik a jeges vízben, ő akkor is kitart, nem úgy van az, hogy bármit is újragondoljon. Íme az olvasottak örök hőse, cipőjének márkátlansága, karórája hiánya, frizurája nemtörődömsége 70-75 évre kalibrált mementója a tanultaknak. Az üzenet egyértelmű, ő ért, tud, lát és átlát, fog, érez, a szavak frappáns mondatokká, a mondatok csavaros gondolatokká állnak össze páratlan elméjében.

Puzsér Róbertnek egy téma nem csupán lehetőség a levegő rezgetésére, a japán kardkészítő mesterek alaposságával foglalja tökéletes, megsemmisítő rendszerbe mindazt a szennyet, amit a tanulat-lan-ok sokasága eléje okád. 

Ha egy sebész szikével felmetszené Puzsér Róbertet, a harmincas burokban egy tizenéves, mélyen szorongó, önmarcangoló tinifiút találna. Puzsér Róbert nagyon is létezik, pszichopátiás producerek remek érzékkel arra használják, hogy a fél és ál, de kiállni képtelen értelmiségieket, a Pumped Gabó és Antal Imre közti el Camino korai szakaszán megakadt szerencsétleneket a közösségi média butácska zugaiba csábítsák.

Puzsér Róbert az Astoria Elfekvő egyiptológusainak, és a fehérmerdzsós helyett diplomás pasikra vágyó kozmetikusoknak az, mint Liberace az autókereskedő feleségeknek, a hatvanas évek amerikai kultúrális apokalipszisában.

Ma azonban el kell ismerni Puzsér Róbertet, hiszen a hazai (és nemzetközi!) etikai, erkölcsi, morális és legfőképp ízlés-béli tér fekete lyukként zabálja fel saját magát, innen bizony még a fény sem szabadul, sic! maga az idő is felfalja maga-magát.

Időutazóként kerül hurokba a modern ember, naponta visszarepülünk a Homo Erectus értelem és érzelem kvadránsába, csontokat csapkodunk miután lekászálódtunk a random választott, meghágott nőstényről de csak azért, hogy abban a minutumban visszarepüljünk jelenünkbe, hogy a civilizációs mázt ismét magunkra locsolva maszturbálhassunk, az IKEA tükörben csorgó nyállal saját magunkat bámulva.

Ebben a fekete lyukban egyetlen entitás létezik, amit nem képes magához rántani az igénytelenség hadronütköztetőbe illő mágnese, ez maga Puzsér.

Najó, meguntam. Az üzenet tök egyszerű:

Robi! Halál értelmes ember vagy és zseniális filmkritikus! Bizonyára történésznek is jó voltál! De felnőttél! Ma már nem toporzékolhatsz mint egy kislány amikor kiborít, hogy léteznek a médiában olyan emberek, mint Kárász Róbert! Felnőtt ember NEM ír hat oldalas dörgedelmet azért, mert méltatlannak érzi egy újságíró kolléga kitüntetését. 

Igen, látjuk az igénytelenséget mindannyian. De tovább kell lépned azon, hogy pusztán az orgánumoddal és a frappánsnak szánt mondataiddal kiabálsz a tévében és a Facebookon. Ez NEM komoly teljesítmény. Persze le a kalappal a kitartásodért, sokszor valóban fontos ügyek mellett állsz ki.

De rendre páros lábbal repülsz bele komplett szakmákba és totál hülyét csinálsz magadból azzal, hogy olyasmiről beszélsz, amiről alig-alig valamicskét tudsz. Ez nem jó. Robi, ha húsz, netán huszonöt éves lennél ugyan ezzel a munkával, akkor tátott szájjal bámulnálak.

De már érett, komoly ember vagy, a szintet, színvonalat, amit még mindig képviselsz már rég meg kellett volna haladnod. Ez NEM értékelhető munka. Olyan köröket futsz, amiket megfutni gyerekjáték számodra és még sokunk számára. Vagy talán még az sem. 

Nagyon sokan vagyunk, akik olyanokat tudnak írni, mint te. Egyszerűen kiabálsz. Szó szerint és tartalmaidban egyaránt. Pontosan azzal élsz vissza, ami ellen kiállsz! A szellemi igénytelenségből táplálkozol ugyan úgy, mint az általad mélyen megvetett Berki Krisztián. Felületesek és sokszor igénytelenek a gondolataid.

Ha Puzsér olyan elszántsággal tenné egyre magasabbra és magasabbra az intellektuális standardokat a saját fejében, mint Berki a súlyokat a konditeremben, akkor Puzsér már nem is Puzsér lenne, hanem egy szellemi Schwarzenegger, de így csupán Kokó Klitschko mellett. Látod, ilyeneket én is tudok írni, pedig nekem csak érettségim van.

Robi, kérlek próbálj meg továbblépni, amit most csinálsz, komolyan gondolkodó emberek között olyan, mint Geszti Péter az aranyszínű Nike cipőben. Ennyi idősen ez már gáz.

Baráti üdvözlettel:

Györfi András