Az emberi történelem telis-tele szép, nemes, tiszta szívű gondolatokkal amik nagy bajhoz vezettek. A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ékes példája ennek a kommunizmusnak nevezett szociológiai torzszülött, mindenki egyenlő, építsünk erre komplett országokat. Nem, nem mindenki egyenlő, a képességeinkben óriási eltérések vannak.

Roppant érdekes de annál szomorúbb módon ismétlődik az egyetemes emberi igazság a modern társadalmak, pontosabban az internet szülte párkeresési eszközökben. Az online társkeresés, annak élén zászlóshajóként a Tinder ígérete nem más, mintsem, hogy neked is jár a potenciális párok szinte végtelen tárháza.

Természetesen kétség sem fér hozzá, minden embernek jár a szabad párválasztás lehetősége. A baj csak az, hogy nem mindannyian bírjuk el a nagyszámú lehetőséggel járó pszichés terhet. Mindannyian egyetlen egy, kitüntetett, számunkra különleges társra vágyunk, mégsem látjuk a mai világban az erdőtől a fát. Mindig is voltak Don Juan-ok és forró vérű nők akik akár havi, heti szinten váltogatták a párjukat, szexpartnerüket.

Ezzel nincs is semmi baj, viszont nem minden embernek ilyen a szexualitása, étvágya, lelkülete. Az online társkeresés a szexualitás kommunizmusa. Mindenki egyenlő, mindenkinek ugyan olyan sok lehetőség jár. Persze, hiszen attól jó üzlet az online társkeresés, hogy sokan használják. Viszont a lelkünk kisközösségekben evolválódott, 50-100 fős csoportokban találtuk meg a párunk a múltban.

Olyan nekünk az internet adta társkeresés, mint kutyának a nyitva felejtett éléskamra. Addig zabál, míg rosszul nem lesz. Egyszerűen ez túl sok. Még a párválasztásban a külső vagy más tényezők miatt hátránnyal induló embernek is annyi lehetősége van ma, mint a nyű. Ez nem jó, nem egészséges, nem erre vagyunk kondicionálva.

Soha nem volt még annyira könnyű dolgunk a párkeresésben, mint ma, de sohasem volt még ennyire nehéz társat találni. Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!