Budapest szórakozóhelyeit járva újra és újra találkozom egy bizonyos nőtípussal. 35 feletti, csinos, jól szituált. Barátnőivel járja a bulinegyedet, szeret inni, de persze a szalonspicc határán legfeljebb néhány lépéssel megy túl. Imádja a zenét, szívesen táncol, kell a pezsgés, pörgés, minden amivel a bulizás, az édes élet jár. Ezzel önmagában még nincs is semmi baj, nyilván én magam is azért vagyok ott, mert szeretek szórakozni.

Van azonban ezzel az egésszel mégis egy probléma. Mielőtt belemennék, fontos hangsúlyozni, hogy kizárólag azokra a nőkre gondolok, akiknek nincs férje, barátja, gyermeke. Ha egy nő kimenőt kap a hétköznapi mókuskerékből, miután ellátta a munkáját és a családját, vitán felül áll, hogy megérdemli a kikapcsolódást.

Nem, nem ezekről a nőkről van szó, ezzel nincs semmi baj. Azokra az egyedülálló nőkre gondolok, akiknek a munka mellett az élete a bulikázás. Akik természetesen azt mondják, hogy szeretnének egy stabil, kiszámítható, minőségi kapcsolatot és vágynak a családalapításra de annak ellenére, hogy vonzóak, ez valamiért mégsem valósul meg.

Azokra a nőkre gondolok, akik elhajtanak minden olyan férfit, aki kiváló társ és családfő lenne, aki körülrajonganá őket, egész egyszerűen nem elég izgalmasak. Mert nekik több, más kell. Persze, hogy pontosan mit jelent az, hogy “más”, jó kérdés, ne is firtassuk.

Természetesen mindenkinek szíve joga a saját ízlése, elvárásai szerint párt választani. Sőt, ha egy nő úgy dönt, hogy nem szeretne gyereket vállalni, családban élni, az ismét olyan alapvető szabadságjog, amit nem szabad megkérdőjeleznünk. De érzek egy nagy ellentmondást ezekben a nőkben.

A lelke mélyén szeretne családot, tenni érte viszont már nem igazán hajlandó. Ha úgysem jön a “megfelelő” férfi, akkor miért is kellene ezen görcsölnie, inkább jól akarja érezni magát. De vegyük észre, az idő telik, kérlelhetetlenül!

Mire egy párból család lesz, az nem kevés idő, akár három-öt év is lehet. Megismerkedés, összecsiszolódás, összeköltözés, adott esetben házasság majd gyermekvállalás. Hosszú folyamat amit ha nem kezd el egy nő idejében, könnyen kifuthat az időből.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem akarom megmondani, hogy kinek és mikor kell gyereket szülnie. Még véletlenül sem kérdőjelezem meg, hogy ezt minden nőnek szuverén joga eldönteni. Viszont a fene nagy válogatásnak, az élet élvezetének könnyen lehet rossz vége. Könnyen találhatja magát egy nő olyan helyzetben, amikor szép emlékből ugyan sok van a fejében, ahhoz, amit igazán szeretne viszont már túl késő.