Unásig hallhattuk már önjelölt szociológusoktól és mégönjelöltebb marketing szakemberektől az egyes generációk tudományos elnevezéseit. X, Y, Z és még ki tudja milyen karakterekkel illethetjük a különböző korú fiatalokat. Viszont kutatók szerint pontosításra szorul a rendszer, ha 77 és 83 között születtél, akkor igazán különleges vagy.

Első hallásra nem tűnik túl komolynak, indokoltnak az új kategória, jobban belegondolva azonban mégis van ennek némi létjogosultsága. Mi nem születtünk bele a digitális forradalomba, viszont elég fiatalok voltunk a robbanásakor ahhoz, hogy játszi könnyedséggel beletanuljunk.

Mi voltunk az utolsó generáció, aki a ma már hétköznapi technológiák nélkül nőtt fel, az első csajozási kísérleteinket - legalább részben - mégis már az interneten tettük. Még gondolatban sem létezett közösségi média, amikor megszülettünk, az első felhasználók derékhadát mégis mi adtuk.

Még papíron leveleztünk a padban, nem sokkal később már elsők között írtunk SMS-t. Telefonálásra a magas ár miatt persze csak akkor használtuk a mobilt, amikor nagyon fontos volt. Még örömmel fociztunk az udvaron más lehetőség híján, a Nintendo-t és a szó szerinti piacon vett másolatait pár évvel később mégis elsők között nyomogattuk.

Nem tudtuk, hogy mi az a selfie, magunk felé kellett fordítanunk a fényképezőgépet (!), ha a barátainkkal közös képet akartunk csinálni. Csak hetekkel később tudtuk meg, hogy a homlokunkról sikerült remek képeket csinálni, több száz, pontosabban 24 kép közül jó, ha három értékelhető volt.

Nem érhettünk el kattintásra szinte végtelen kikapcsolódási lehetőséget, TV-t néztünk és VHS lejátszónk volt. Én speciel nem, de a korosztályom Vészhelyzetet és Jóbarátokat nézett, semmi pénzért sem maradtak volna le egy-egy új epizódról. 

Ha a kedvenc együttesünk új számot adott ki, idegesen vártuk a rádió mellett ülve, hogy hallhassuk, csak remélni tudtuk, hogy elég gyorsan tudjuk lenyomni azt a két gombot a magnón, hogy felvehessük. Ha a műsorvezetők belebeszéltek a szám elejébe vagy végébe, kontrollálhatatlan düh töltött el minket.

Csak hat év az a periódus, amibe születned kellett, hogy közénk tartozz, speciális társaságot alkotunk. Mi vagyunk az összekötő kapocs az analóg és a digitális világ között. Különleges készségeket hordozunk, a vérünkben van az ősi világ papírokkal, ceruzákkal, tollakkal és radírral, mégis készségszinten használunk mindent, amit a számítástechnika adott a társadalmak széles rétegeinek.

Nem tartozunk sem az X generációhoz, sem a Millenial csoporthoz. Mi vagyunk a Xennial-ok. Analóg gyermekkor, digitális felnőttéválás jellemez minket. Óriási hülyeség? Az, de valaki bizonyára jó sok pályázati pénzből kutathatta ki az elméletet.

Mindenesetre szerintem érdekes a koncepció, valóban érték számunkra az, hogy még jól ismerjük a régi világot, hiszen gyerekként megtanították nekünk, de az új világ már a kisujjunkban van. Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!