Az elmúlt hetekben robbant Weinstein botrány hullámai tovább fodrozódnak, nincs kétségem afelől, hogy nem csak itthon látnak napvilágot hasonló ügyek. Bizonyára Szlovákiában, Németországban, ázsiai országokban egyaránt elő-elő kerülnek elképesztő esetek. Évek, évtizedek hallgatása törik most, nők tucatjai, százai, ha nem ezrei tesznek fájdalmas vallomást valakiről.

Egy főnökről, egy tanárról, a család egyik "kedves" ismerőséről, egy szomszédról, iskolatársról. Egy közös dolog van mindegyik esetben, ez nem más, mint az embertípus. Az egyetlen különbség ebben a személyiségben a sikeres, közismert ember és a szürkeség tengerében élő senki között a kártétel mértéke és mennyisége. A sarki kisbolt eladója néhány áldozatának életre szóló károkat okozhat, ez önmagában is tragikus. 

Viszont egy befolyásos, gazdag, nagy hatalmú ember több áldozatot szedhet és a társadalmi jelentősége is nagyobb, az üzenet egyértelmű a hasonszőrűek számára: bármit megtehetsz. A New Yorker remek cikkéből pontosan egy ilyen személyiség rajzolódik ki, Harvey Weinstein úgy gondolta, neki mindent szabad. Gondolkodás nélkül elemelt néhány sültkrumplit valaki más ebédjéből, rezzenéstelen arccal vágta hozzá cipőjét, telefonját, a keze ügyébe keveredő könyvet alkalmazottaihoz.

Ha kifordított pólóban sétált be az irodába, úgy is távozott, a dühkitöréseitől állandóan rettegő kollégák egyike sem merte szóvá tenni, ma nem csak emberileg egy vicc, a külseje is nevetséges. Beszédes, korábbi munkatársai egész egyszerűen "túlélőknek" nevezik magukat. Szintén árulkodó, sokan közülük elesettek segítésével foglalkoznak miután távoztak valamelyik cégétől.

Kétségtelen, egy komoly tehetségű emberről van szó, a tetteire ez azonban távolról sem mentség. A nála jelentkező színésznők általában nem is tudták, hogy mi várhat, mi vár rájuk. Időnként egy-egy fiatal reménységgel diszkréten igyekezett beszélni Weinstein egyik, másik munkatársa. Próbálták figyelmeztetni, ne tegye, ne itt keresse a siker útját. Többnyire nem hallgatták meg a jó szándékú figyelmeztetéseket és újabb áldozatokká váltak.

Szemlélteti, hogy mennyire beteges ez az ember, még férfiak is elismerték, őket is kellemetlen helyzetbe hozta, nem egyszer, nem kétszer. Ezek az emberek sajnos valóban köztünk élnek, a megoldás viszont viszonylag egyszerű, persze könnyebb mondani, mint megvalósítani. Ne hagyd magad. Nem éri meg, bármilyen céljaid legyenek is az életben. A méltóságunk a legnagyobb kincsünk, semmiért és senkiért sem adhatjuk fel.

Ezek az emberek a félelemből táplálkoznak, ebből növekednek, ebből élnek. Szálljunk szembe bátran az ilyen és ehhez hasonló kollégával, családtaggal, ismerőssel. Ez az embertípus nem csak pofátlan, általában kifejezetten gyáva is. Ha azt látja, hogy határozott nemet mondanak neki, ellenkeznek szóban, akár tettben, attól megretten és meghátrál.

Különösen munkahelyeken gyakori a pszichés, időnként akár fizikai, ne adj Isten szexuális terror eszközeivel operáló féreg. Erről beszélni kell és legfőképp mindig szembe kell szállni az agresszorral, minél előbb, annál jobb. Ha úgy érzi, az első próbálkozásaira nem érkezik határozott ellenállás, akkor tovább fog menni. És tovább és tovább. Ne hagyd magad, cselekedj!