Sose felejtem el a gyerekkoromban hallgatott kazettákat, a Tankcsapda, Tracy Chapman mellett volt néhány oktatási célú, mesébe burkolt történelmi, kulturális leckéket adó anyag is. Ilyen volt a Mozart életét bemutató munka is, gyönyörű zenékkel, egy női hang narrációjával gyerekkorától egészen tragikus haláláig mutatta be a zeneszerző sorsát.
Aztán sok évvel később láttam az 1984-ben készült Amadeust és nem hittem a szememnek. Hihetetlenül szép kosztümös film, izgalmas sztori, érdekes karakterábrázolások. A film legnagyobb értéke pedig az, hogy a siker, a tehetség, az ambíció sokakat belülről feszítő kérdéseit is gyönyörűen mutatja be. Mennyit ér önmagában az óriási tehetség? Hogyan viszonyul a sokszor féltékeny környezet az ajándékkal született emberhez?
Mi a siker titka? Hogyan éli meg a középszerűséget az, aki a nagyok munkáját átlátja, ő maga viszont nem képes igazán eredetit alkotni? Mindez és még sok minden más kerül bemutatásra Milos Forman gyönyörű filmjében. A félelmeink, a vágyaink, ellenfeleink és az egó mindenhatósága. Izgalmas Mozart karaktere is, csapongó, élvhajhász, szabályokat nem tűrő zseni.
Külön érdekesek a film készítésének körülményei is, az akkori Csehszlovákiában zajló forgatásokon például az elmegyógyintézet kertjében felvett jelenetek során, bokrokból kerültek elő ügynökök akiket a nyugati filmesek megfigyelésére küldtek. Gyönyörű, gyönyörű film, nálam mindig 10/10.
Györfi András
