A bevándorlás kérdésköre nyilvánvalóan egyszerre valós és politikai célok mentén felfújt jelenség, probléma. A fejeinkben viszont ahogy az lenni szokott jó nagy a káosz a vonatkozó fogalmak kapcsán, így a rám jellemző arroganciával elhatároztam, hogy rendet teszek.

Persze némi önreflexióval még én is rendelkezem, a mai posztot vitaindítónak szánom, nem cél megmondani a "tutit", ha erre jársz és a koponyádon belül nem csupán egy sejthalmazt sejtesz, akkor kérlek tisztelj meg azzal, hogy elmondod a véleményed.

A definíciókkal kezdjük, fontos hangsúlyozni, hogy szubjektív véleményről van szó, ez még mindig egy blog. Ha pontosítanád a fogalmakat, netán továbbiakkal egészítenéd ki a listát, ne légy szégyellős. 

Expat

Itthon kevéssé ismert fogalom, a nyugati világban azonban régóta elterjedt. Olyan személyt jelöl, aki hosszabb, rövidebb ideig egy másik országban, nem a szülőhazájában él, a tartózkodásának határozott célja az, hogy a választott szakmájában munkát végezzen.

Nehezen meghatározható az időtartam, általában legalább 6, legfeljebb 36 hónapot tölt el egy idegen országban, ez a gyakorlatban lehet akár öt év is. Ez idő alatt teljesen legális körülmények között vállal munkát, munkáltatója a szükséges járulékokat megfizeti utána. Célja lehet szakmai tapasztalatszerzés, a magasabb bérezés elérése, a választott ország és annak kultúrájának megismerése.

Miután megbízatása, munkaszerződése letelik, hazatér, vagy egy harmadik országban vállal munkát. 

Bevándorló - migráns

A bevándorló azzal a céllal érkezik egy adott országba, hogy tartósan ott éljen. Érkezése független lehet attól, hogy mielőtt elindult, megszervezte-e a munkavállalását, elhelyezkedését, extrém esetben akár még lakhatásáról sem gondoskodott.

Egy bevándorló akár komoly karriert is befuthat választott új hazájában, a másik véglet az, hogy teherként él az adott szociális ellátórendszeren. Az érkezése lehet teljességgel legális, szervezett, jól megtervezett és teljesen esetleges, rögtönzött, törvénytelen is. A migráns szó ma egész egyszerűen a bevándorló szinonimája.

Fontos hozzátenni, hogy a migráns szó definíciójának tökéletesen megfelelnek azok, akik az EU-n belül indulnak el egyik országból a másikba. Bizony, egy Angliában élő magyar tökéletes példája a migrációnak.

Menekült

A legkönnyebben meghatározható fogalom, a menekült azért kel útra, mert útra kell kelnie, gazdasági, politikai vagy egyéb okból. Tipikusan egy fegyveres konfliktus van a háttérben, egész egyszerűen ha nem megy el, azzal veszélyezteti a saját és a családja életét.

A menekült általában nem rendelkezik határozott elképzelésekkel arról, hogy pontosan mit fog csinálni a célországban, miből fog megélni, hol fog lakni. A jó sorsban és az emberségben bízik, reméli, hogy élhető körülmények közé érkezik, boldogulni fog. Legfőképp pedig azt reméli, hogy nem kell visszatérnie oda, ahonnan elindult, legalábbis addig nem, míg az adott probléma meg nem oldódik. 

Akkor ennyi az egész?

A kapcsolódó jelenségek hosszasan részletezhetőek, jó kérdés például, hogy ha valaki Sopronban él, reggelente átmegy Ausztriába dolgozni, a nap végén pedig hazatér, akkor ő pontosan melyik fogalmat meríti ki. Expat nem lehet, hiszen nem él Ausztriában, csupán munkát vállal ott. Bevándorló sem lehet, hiszen nem célja, hogy az idegen országban éljen. Menekültként sem definiálható, önként él ott, ahol született, nem célja távozni.

Minden bizonnyal a vendégmunkás fogalma illik rá, de ugyanezt a kifejezést használjuk például a Spanyolországban dolgozó több millió románra is, márpedig ők több havonta, netán néhány évente térnek csak haza néhány napra, hétre. 

Nem minden fogalom kristálytiszta és nem minden eset egyértelmű.

Én úgy gondolom, hogy a 2015-ben "robbant" jelenség vegyes céllal útra kelő embertömeget mutat. Kétségtelen, hogy a szíriai és egyéb konfliktusok, a túlzás nélküli földi pokol volt az egyik meghatározó hajtóerő. A felénk érkező emberek egy része minden bizonnyal tipikus menekült.

Hogy mekkora része, az óriási kérdés. 

A szó szerint a halál, vagy valami még rosszabb, az emberi kegyetlenség elől menekülő nők, férfiak, gyerekek mellett számomra egyértelműen érkeztek olyanok, akik csupán jobb életet akarnak a családjuknak és maguknak. Itt van a kutya elásva, úgy gondolom, hogy a "jobb élet" a titok nyitja.

Mit jelent az, hogy jobb élet?

Én például 1983, a születésem éve óta élek Magyarországon, alig pár kilométerre attól a szobától, ahol megláttam a napvilágot. Kétségtelen, hogy összehasonlíthatatlanul jobban élek a nehezen körülhatárolható hazai középosztály tagjaként, mint például egy szudáni. Naponta annyiszor eszem, ahányszor csak akarok, bármikor a rendelkezésemre áll tiszta ivóvíz, kényelmes lakás, adott a biztonság. 

Kerültem már nehéz anyagi helyzetbe nem egyszer, nem kétszer, de ki kell mondanunk, királyként élek sok embertársunkhoz képest. Emellett az is tény, hogy egy svédhez képest kifejezetten alacsony életszínvonalon élek, nem természetes és magától értetődő, hogy legyen autóm, külföldre utazhassak szinte bármikor, medencét csak akkor látok, ha kifizetek egy méregdrága fürdőbelépőt.

Akarok-e úgy élni, mint egy svéd vagy egy osztrák? Természetesen igen, de nem azért, mert arra vágyom, hogy háromévente az új autó vásárlás kapcsán a szín kiválasztása legyen a legnagyobb problémám. Azért, mert kellemesnek ítélem kívülről nézve azt az életet, amiben a létminimum, netán a szegénység nem száz méterre, hanem kilométerekre van tőlem az anyagi helyzetek skáláján.

Emellett tény és való, sehol sincs kolbászból a kerítés, mégis vannak érzékelhető különbségek egyes országok között abban, hogy mi természetes és mi viszonylag nehezen elérhető az emberek számára.

Akkor miért nem kelek útra, miért nem használom ki a tehetségem, tapasztalatom és tudásom arra, hogy új életet kezdjek nyugaton? Egyrészt azért, mert a lustaság hatalmát nem lehet túlbecsülni, másrészt azért, mert úgy gondolom, hogy ott kell élnem, ahol születtem. Hacsak nem válok valamilyen oknál fogva menekültté.

A "menekültválság" tragikomikus jelensége az, amikor az Angliában élő MIGRÁNS magyarok háborognak a hazánkba érkező migránsokat látva. Ezzel természetesen nem kívánok ítélkezni, aki úgy gondolja, hogy ő márpedig Angliában szeretne dolgozni, tegye, ha például orvos lennék, jó eséllyel én sem maradnék itt. De vegyük észre, hogy nem szép dolog páros lábbal beleszállni azokba, akik pontosan ugyanazt csinálják, mint mi.

Senkit sem hibáztathatunk azért, mert jobban akar élni, mégis el kell(ene) fogadnunk az élet egyik, sokaknak sanyarú igazságát: ahol ledobott a gólya, ott kell élned, ez van, tetszik, nem tetszik, így jártál. Természetesen a menekültek kategóriája ezalól mindenkor szigorú kivételt képez.

Emberi kötelességünk segíteni azoknak, akik valóban menekültek. De befogadni olyanokat, akik csupán jobban akarnak élni, egyáltalán nem kötelességünk. Ha van egy hordó vizem, a társammal és a gyermekeimmel együtt összesen öt embert kell itatnom ebből, akkor örömmel adok egy-egy pohár, netán vödör vizet két embernek, aki az életéért fut.

De hülye lennék tíz olyan embernek vizet adni, akik egyszerűen azért jöttek, mert könnyebb tőlem vizet kérni, mintsem megoldaniuk saját maguk, hogy adottak legyenek az erőforrásaik. Ez akkor is így van, ha nekik nem tíz, hanem ötven méterre kell ásniuk azért, hogy tiszta vizet találjanak. Egész egyszerűen azért, mert ha ezt az esztelen és még véletlenül sem emberséges eljárást követem, akkor a családomnak és nekem sem marad víz.

Nehéz meghatározni a "rossz", a "jó" és a "jobb" életet, ennek ellenére bizonyára vannak nemzetközi standardok, amiknek teljesülniük kell, pontosabban, amiknek a hiányával kell szembesülniük egy adott környezetben az embereknek ahhoz, hogy kimerítsük a szegénység, netán a nyomor fogalmát. Ha ez a helyzet, akkor segítenünk kell, ételt, hajlékot kell biztosítanunk nekünk, akik szerencsésebbek vagyunk, jobb körülmények között élünk.

De ész nélkül befogadni bárkit, aki nem a pokolból menekül, egyszerűen jobban akar élni öngyilkosság. Elengedhetetlen, hogy éles különbséget tegyünk menekültek és bevándorlók között.