Olvastam a minap két kolléga véleményét is a kommentelőkről, a Stíler blog és a Médianapló is jól kifejtette álláspontját. Pontosabban az utóbbi az előbbire írt reakció, egyikőjükkel sem értek egyet. A Stíler még humoros is maga nemében, a Médianapló reakciója viszont szerintem kapufa.

Azt boncolgatja ugyanis, a kommentelőknek az a célja, pontosabban haszna a blogoszférában, hogy szerkesztő helyett szerkesztői legyenek a szerzőnek, jól felhívják a figyelmét az egyes anyagokban vétett hibákra, netán tévedésekre.

Távolról sem, a kommentelő nem "szükséges rossz", ennél sokkal fontosabb szerepük van az interneteken.

Illetve lehetne, ez a bizonyos funkció ugyanis csak ritkán teljesül. Sajnos. A kommentelő szerepe az, hogy a varázslatos közös gondolkodás tevékenységében részt vegyenek. A blogger kitalál egy témát amit legjobb tudása szerint megír.

A kommentelők seregének, az internet népének pedig az lenne a dolga, hogy érveljenek pro és kontra. Egy értelmes, kulturált vita keretében észérvek mentén támadják vagy éppenséggel erősítsék a szerző gondolatait. Ha nincs vita, akkor vége a világnak, a hazai közéleten jól látszik, úgy hiányzik a vita, mint egy falat kenyér.

A Stíler szerzője jól látja a kommentelők típusait, a végtelenségig lehetne árnyalni, de valóban hasonló alaptípusok vannak a szakértőtől kezdve egészen a klasszikus trollig. A helyzet tragikus, elvétve alakul csak ki érdemi vita a blogokban, tipikusan a napi és generális feszültségeik ventillálására használják az emberek a komment modult.

Ha felhúzott az asszony, netán kevés a pínz, akkor nosza, rajta, próbálj meg egy jó nagyot rúgni egy bloggerbe egy csípősnek szánt, valójában szánalmas komment formájában. A kommentelőkkel az a legnagyobb baj, hogy fel sem fogják: ordít a lelki állapotuk minden egyes szóból.

Keserű, ostoba, szűklátókörű emberek tömegei hánynak bele minden blogba, persze üdítő kivételek mindig vannak. Szarumán seregeinek legfontosabb ismérve, hogy egy minőségi anyagot látva csak pislognak, mint hal a zacskóban, viszont a legkisebb vélt vagy valós hibára hőkövető rakétaként repülnek rá, hogy jól felháborodhassanak.

Szomorú, szomorú, komplett szociográfa, persze más országokban sem sokkal jobb a helyzet. Visszatérve a mondanivalóra, a kommentelőket nem kategorizálni kell vagy egyfajta "szerkesztő pótlékként" értelmezni, netán ellehetetleníteni a "munkájukat" azzal, hogy letiltjuk a kommentelést.

A kommentelőket ösztönözni kell(ene) a közös gondolkodásra, az érdemi vitára. Ha ezzel a mentalitással blogolunk, akkor hosszútávon ránk találnak az értelmes emberek, lesz legalább némi vita. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az építő kritikát meg sem kell hallani, viszont ez csak a gondolatokra vonatkozhat, ha elütés, heJesírási hiba akad, akkor nyilván arra is.

Kiszúrni, hogy a negyedik bekezdés második mondatában van egy vesszőhiba nem a kommentelő dolga hanem a bloggeré! Aki nem képes a saját munkáját ellenőrizni, nem törekszik az igényességre az inkább hagyjon fel az írással.