Hosszú hónapok óta azon vitatkozik a fél világ, hogy van e jövője a bitcoinnak, általában a kriptovalutáknak. Mikor megy nullára az ára? Mikor éri el az egymillió dollárt az árfolyama? Mikor durran a lufi? A bitcoin a lufi vagy a tű? Ez utóbbi egy magyar cég valóban elmés szlogenje.

Van azonban egy nagyon fontos eleme az egész jelenségnek amiről viszonylag kevés szó esik. Ez nem más, mint az embertömegek hite. Rendre alulértékelt tényező. Persze, azért tesznek sokan pénzt egy adott coinba, amikor elkezd emelkedni, mert hisznek abban, hogy még tovább megy felfelé az ára.

Azért szállnak ki egy coiból, mert már nem hisznek abban, hogy fel fog menni az ára. Ez a mindennapi kereskedelem vagy a hosszútávú befektetések logikája. De a hit az egész technológia sorsát meghatározza. Nincs olyan nagy jelentősége az egész blokklánc technológiának, mint hisszük. Zseniális az alapötlet, a megvalósításnak lehetnek problémái, de tök jó az egész, fogadjuk el.

Viszont csak és kizárólag a hit mozgatja az egész terület hosszútávú életét. Ahogy az aranydarabkáknak is a hit adta az értékét, ugyan úgy a papírpénzeknek is a hit, a közös megegyezés az esszenciája. Hiszünk abban, hogy a közösség, aminek mi is tagjai vagyunk, holnap és az után is el fogják fogadni az adott valamit mint pénz, hiszen ebben állapodtunk meg.

Hiszünk egymásban, az egyességben, amit mindannyian aláírtunk egy nemlétező papírdarabon. Tök mindegy, hogy milyen tranzakciós időkkel tud működni a Litecoin és milyen okosszerződéseket tudunk kötni az Ethereum rendszerében. Egymásban és egymásnak hiszünk, a technológia másodlagos.

Pontosan ez az, ami meg is ölheti az egészet, ha tömegesen megkérdőjelezzünk az egymásnak tett ígéretünket, nem hisszük már el, hogy ez a valami a mi közös pénzünk, akkor vége a dalnak. Viszont ha a hit túléli adott esetben a lufi kidurranását is kellően sok ember fejében, akkor a terület életben marad.