Régóta figyelem, ahogy hanyag eleganciával dobálódznak az emberek olyan fogalmakkal, amikről alig tudnak valamit, vagy még az adott tudományterület sincs egységes állásponton a jelentésükkel. Különösképp igaz ez a pszichológiára, lazán lepszichopatázunk, lenárcisztikusozunk valakit aki megbántott a munkahelyünkön, a buszon, egy kapcsolatban.

Minden valamire való írás őszinte vallomással kezdődik, így el kell ismernem, én sem vagyok pszichológus. Viszont mindig is érdekelt a téma, cikkek, dokumentumfilmek, spirituális oktatók és számomra kedves life coach-ok útmutatásai alapján lássuk, hogy mit is jelent az, hogy nárcisztikus.

A szó eredetével talán mindenki tisztában van, Narkisszosz görög mitológiai alak, addig bámulta gyönyörködve saját arcképét egy tóban, míg virággá nem változott, nem nehéz kitalálni, hogy melyik növényről van szó. Kezdjünk azokkal a visszatérő jellemvonásokkal, amik szinte minden anyagban megjelennek.

A nárcisztikus általában karizmatikus, sármos, szeret kontrollálni, középpontban lenni, élvezi és nagyon igényli a figyelmet, szinte kényszeresen hazudozik, rendkívül irigy, nagyon könnyen megsértődik, hihetetlenül rosszul bírja a kritikát. A legfontosabb jegy az, hogy mindig erősnek tűnik a felszínen, később látni fogjuk, hogy a háttérben mégis miért nagyon gyenge és végtelenül törékeny.

Saját tetteinek mindig óriási jelentőséget tulajdonít, másokat mélyen lenéz, megvet, a legkisebb sérelem hatására is könnyen robban, gyakran sajnáltatja magát, közel áll hozzá az áldozat szerep, saját hibái nem léteznek, mindig, minden helyzetben valaki vagy valami más a hibás.

Nagyon fontos, hogy különböző élethelyeztekben és emberi kapcsolatokban más és más egy nárcisztikus megítélése és összképe, ez nagyrészt azért van így, mert különböző helyzetekben eltérő a kártétele is. Lehet főnök, házastárs, szülő, akár vezető egy szuperhatalom élén... netán blogger...

Tovább részletezve az általános jellemzőket, a nárcisztikus mindig zseniális mások megalázásában, különösen szóban. Főképp ha vélt vagy valós sérelmet szenved el. De mégis miért ilyen érzékenyek a sérelmekre? Itt jön a lényeg. A nárcisztikus csak látszólag elégedett önmagával, csak a felszínes kirakat szerint van telis-tele önbizalommal, illúzió, hogy az énképe makulátlan. 

A nárcisztikus személyiség önmagát nemhogy nem látja kiválónak, csodálatosnak, felsőbbrendűnek, éppenhogy annyira lesujtó az énképe, hogy már nincs hova hátrálnia. Sarokba szorított patkányként éli le az életét. Ha támadást lát vagy feltételez, erőnek erejével visszatámad. Mert már nincs más lehetősége, már nincs hova hátrálnia. A nárcisztikus ember énképe valójában ijesztően rossz. 

De hogy és mitől lehet rossz véleménnyel saját magáról az, aki mindig pozitívan beszél önmagáról, szeretik az emberek (akik felszínesen ismerik), elmondása szerint sikeres? Úgy, hogy a nárcisztikus valójában súlyosan sérült. Vita tárgya, hogy részben született vagy kialakult személyiségtípusról van e szó, én azzal az elképzeléssel értek egyet, miszerint mindannyian nárcisztikus buborékkal születünk amiben nem látunk mást, csak önmagunkat.

Az életünk első néhány éve során viszont fokozatosan megértjük, hogy rajtunk kívül más, mások is vannak a világon, ők is érdemelnek figyelmet, törődést, szeretet. Ez a személyiségfejlődés korai lépcsőfokainak egyike. Viszont ha az illető traumát vagy traumák sorozatát szenvedi el a nárcisztikus buborék "kopása" előtt, akkor megragadhat a fejlődésben.

A nárcisztikus személyiséghez vezető trauma lehet verbális, fizikai, szexuális abúzus, a szülők válása, elégtelen mennyiségű szeretet a szülőktől, iskolai zaklatás, egyéb megalázó esemény, események sorozata.

Valójában nem egy empátia nélküli, betegesen érzelemmentes emberről van szó, éppenhogy túl sok volt az érzelem egy adott ponton, különösen a fájdalom, ezért a természetes belső fejlődése megtorpant. Illetve a traumák hatására az énképe szinte helyrehozhatatlanul "tönkrement", folyamatosan fenn kell tartania a lufit a felsőbbrendűség képzetével, óriásinak mutatott önbizalommal és dicsekvéssel, mások megalázásával amiből energiát nyer.

Képzeljünk el egy festőt akit meglátogat egy kollága. A festő büszkén mutatja legújabb alkotását, az elővezetés lehet szinte teátrális. Miközben előszedi az új képét, valójában hihetetlenül fél a reakciótól. Ha a kolléga reakciója pozitív, attól elolvad, akkor minden rendben. Viszont még a legapróbb (építő) kritika is óriási, akár nehezen kontrollálható indulatokat vált ki belőle. 

Az indulatoknak nagy a jelentősége, a nárcisztikus személyiség viszonylag könnyen juthat el tettlegességig is. Itt fontos megemlíteni az úgynevezett nárcisztikus személyiségzavart (Narcistic Personality Disorder - NPD) ez a nárcizmus szélsőséges esete amit kifejezetten betegségként tartanak számon. Nem akarok megrázó részleteket sorolni, egy NPD-ben szenvedő angol tizenéves néhány éve kalapáccsal gyilkolta meg a szüleit miután szóvá tették, hogy rendetlen a szobája.

Kapcsolatok esetén beszédes a hasonlat, miszerint ha az élettársad arcon locsol egy kancsó forró vízzel, akkor azonnal elválsz, ez egyértelmű. Viszont a nárcisztikus mindig lassan húzza be áldozatát a hálójába. A sok figyelem és törődés után apró megjegyzések sokaságával szisztematikusan bontja le az énképedet, önbecsülésedet. Ismét azért, mert (azt hiszi) ebből energiát nyer, amit tőled elvesz, az nála landol.

Egy nárcisztikussal eltöltött hosszú kapcsolat után nem ritkák az akár fizikai panaszokban is megnyilvánuló lelki sérülések, szívproblémák, egyéb betegségek. 

Nem nehéz kitalálni mennyire pokoli lehet egy nárcisztikus főnök, netán egy nárcisztikus anya. Belegondolni is rossz, márpedig sokan kénytelenek így élni, felnőni, gyakran hasonló sérüléseket szenvedve mint amik a nárcisztikus fél személyiségének kialakulásához is vezettek. 

A nárcisztikus felfogható úgy, mint egy vastag falú, hangszigetelt üvegdobozba zárt, érző kisgyerek akit a dobozon túl még egy örködő szörny is meggátol abban, hogy a felszínre törjön és normális emberként viselkedjen. 

Végül nagyon fontos, hogy kérlek ne diagnosztizáld magad nárcisztikusnak azért mert egy blogposzt felsorolásában több pont alapján is önmagadra ismertél. Egyik személyiség típus sem egy abszolút, jól körülhatárolható egész, csak fokozatok léteznek. Illetve ha tényleg nárcisztikus vagy, akkor jó eséllyel fel sem merül benned, hogy nárcisztikus vagy, hiszen veled minden rendben.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!