Aki véletlenül feltévedt már egy szexuális segédeszközöket áruló webshopba, az tudja, a választék meglehetősen nagy. Dildók, golyók, péniszpumpák és mandzsetták, gyűrűk, különleges bugyik, síkosítók, szexhinták és így tovább. Nem volt ez mindig így, bő száz éve egészen másképp nézett ki a szexuális kultúránk, a vibrátor története következik.

A 19. században mai szemmel hihetetlenül buta volt a nők szexualitásának megítélése, az akkori közvélekedés szerint a nők csupán a férfi örömszerzésének eszközei, az orgazmus pedig a férfiak sajátossága. Igen, jól olvastad, női orgazmus nem létezett. Illetve nagyon is létezett, a többség viszont tudomást sem vett a hölgyek igényeiről.

Márpedig ha valamit nem kapunk meg, az halmozódó feszültséghez vezet, különösen igaz ez a minőségi szexre. Meg is jelent egy “betegség”, az akkori tudomány elnevezte női hysteria-nak. A tünetek álmatlanság, állandó frusztráció, szorongás, idegesség és kevésbé meglepő módon alhasi fájdalmak, nedvesedés.

A modern orvostudomány már tudja, a nők csupán 25%-a él át orgazmust a nemi aktus során, háromnegyedüknek a klitorisz direkt izgatására van szüksége ahhoz, hogy a csúcsra jusson. Szürreális de tény, az orvosok olykor lovaglást javasoltak a kielégítetlen nőknek, mármint lóháton utazást, de ez sem jelentett jó megoldást.

Dildók természetesen az ókor óta léteznek, viszont a 19. században az önkielégítés bűnnek számított, így nem igazán lehetett a sarki kisboltban hozzájutni egy titkos játékszerhez.

A hysteria kezelésére az orvosok zseniális megoldást találtak, ez nem vicc, sokszor növényi olajokat is használva kézzel masszírozták a női nemi szervet, a nők átélték az orgazmust és láss csodát, a tünetek egyből meg is szűntek. De ha nem létezik női orgazmus, akkor mégis mi történt az orvosnál?

A jelenség akkori elnevezése paroxizmus, magyarul roham, női orgazmus továbbra sem létezik.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az akkori orvosok általában több kárt okoztak, mint hasznot, a köpülés (véreztetés) és egyéb barbár megoldásaik sok munkát adtak a sírásóknak. A hysteria kezelésében viszont brillíroztak, nők sokasága boldogan fizetett újabb és újabb kezelésekért.

Ez még mindig komoly, a következő lépés pedig az orvosok panaszából született. Mivel rengeteg nőt kellett “kezelniük”, az ujjaik, kézfejük gyakran fájt, görcsölt, megmerevedett. Az innovációt mindig a szükség hajtja, a nőket el kellett látni, az orvosok viszont gyakran már nem tudtak megfelelő megoldást adni betegeiknek állandóan sajgó kezeik miatt.

Elkezdtek hát különféle gépekkel kísérletezni a kezük kiváltására, voltak vízzel, gőzzel hajtott, egyéb mechanikus szerkezetek. Ezek gyakran vagy elégtelenek voltak az orgazmus eléréséhez vagy annyira jól sikerültek, hogy komoly sérüléseket okoztak egy-egy elhanyagolt feleségnek.

A század végén viszont megérkezett az elektromos áram, gyorsan terjedtek a ventillátorok, vízforralók, kenyérpirítók. Nem kellett sokat várni, egy vállalkozó szellemű angol orvos, Dr. Joseph Mortimer Granville benyújtotta az elektromechanikus vibrátor szabadalmát. Beszédes, hogy a találmány előbb jelent meg, mint az elektromos vasaló vagy a porszívó.

A siker elsöprő volt, hamar lekerült az orvosi szolgáltatások listájáról a hysteria kezelése. Az eszköz valódi célját viszont titkolni kellett, a hivatalos elnevezés: személyi masszázs gép. Persze idővel finomodott a színjáték, a Sears áruház 1903-as katalógusa már ezzel a szlogennel hirdette az eszközt: “Egy csodálatos társ, a fiatalság minden öröme ott fog lüktetni benned…”.

A vibrátor tündöklése azonban egy időre megtorpant, a mozik megjelenésével eljöttek az első pornófilmek is, bennük olykor vibrátoros jelenetek, így a publikum felháborodása száműzte a csodálatos társat a boltokból. Egészen a hetvenes évekig nehéz volt vibrátorhoz jutni, a feminizmus terjedése és a Hitachi Varázspálca nevű, mind a mai napig népszerű terméke viszont újra méltó helyére juttatta a találmányt.

Abban viszont biztos vagyok, hogy azok a párok akik tényleg szerették egymást, megtalálták a kölcsönös örömszerzés módját bármiféle eszköz nélkül, ez így volt száz és ezer évvel ezelőtt is.

Györfi András