Pár éve írtam már arról a totális hiteltelenségről, ha úgy tetszik képmutatásról, amit a lassan profétai magasságokba emelkedő filmkritkus művel, úgy tűnik a népszerűségével egyenes arányban a cinizmusa, nem mellesleg a követői ostobasága is szépen nő.

Amikor a VW botrányként elhíresült, az emissziós adatok hamisítása kapcsán kipattant autóipari fiaskó elindult, Puzsér a rá jellemző vehemenciával ugrott rá a témára, persze lássuk be, igazán magas labda volt ez mindenkinek, aki egy kicsit is érzékeny a világ dolgaira.

Nézzük mit írt minderről 2015-ben, a Mandíner hasábjain:

A Volkswagent övező botrány után már valóban csak a piac vallásának fundamentalistái gondolhatják komolyan, hogy a multinacionális részvénytársaságok által uralt és működtetett gazdaság képes lehet választ adni a jövő kihívásaira.

A gigantikus vállalatszörnyek olyan nagyra nőttek, olyan gátlástalanul törtetnek, és olyan mohón harácsolnak, hogy ha lenne a társadalmakban egy cseppnyi veszélyérzet, már konkrét tervek volnának arra, hogy miként lehet ezeket emberi léptékűre zsugorítani, a működésüket pedig átláthatóvá tenni.

Valahogy úgy, ahogy a másik hatalmas és kontrollálhatatlan képződmény, az állam kapcsán a neoliberálisok ezt nap mint nap megfogalmazzák. 

Rövidesen jelentősége lesz a jövő szónak, de előbb nézzük meg, hogy konkrétan a Volkswagenről mit gondolt akkor:

Számomra a VW ügyében nem a csalás ténye a leglesújtóbb. Nem voltak illúzióim. Ugyanakkor elegánsabbaknak gondoltam őket, úgy képzeltem, hogy ezen a szinten már nem megkerülik, hanem megvásárolják a törvényeket. Csakhogy nem.

Nem elég mindaz, amit megvesznek kilóra, nekik még több profit kell. Még nagyobb bónuszok és még fényűzőbb vagyonok, ha pedig mindezekért törvényt kell szegni vagy emberek egészségét kell károsítani, az autóipar döntéshozói épp olyan hatalommániás pszichopatáknak mutatkoznak, mint azok a brókerek és bankárok, akik alig pár éve lékelték meg a globális pénzügyi rendszert, családok millióit fosztva meg megtakarításaiktól vagy otthonaiktól.

A szokásos semmitmondáson túl semmi érdekes nincs ebben az írásban, viszont úgy tűnik, hogy azóta egy kissé átértékelhette a VW iránt érzett ellenszenvét, ez rejtélyes módon egybesett azzal, hogy felkérést kapott egy autótesztre. A német autógyár és a jövő kapcsolata is változott Puzsér fejében:

Ebben az autóban, ami a tervezést illeti, nagy adag futurizmus van. Amit mindig megnézek egy autón, az a hátsó lámpa. Egyszerűen hátsó lámpa fetisiszta vagyok, az Arteon pedig gyönyörű kivitelezést mutat e tekintetben, ahogy az első lámpák és a hűtőrács közötti harmónia is egyedülálló, én még nem láttam ilyen szép szedánt.

Szerintem ezzel az autóval érkezett el az automobilizmus a XXI. századba. Ugyanakkor számomra mindvégig idegen maradt, ez egy cégvezető autója, túl luxus, túl high class hozzám. Én a három ajtós coupé vagyok, felnövési és elköteleződési problémákkal, de akihez – formailag – ez illik, annak tökéletes”.

Érdemes összevetni ezeket a negédes ömlengéseket, mint például az "én még nem láttam ilyen szép szedánt" azzal az undorral kevert fröcsögéssel, amivel általában a médiát, és annak működését, különösen a "kilóra" megvett celebeket illeti. 

Hiába no, nem mindenkinek fontos, hogy tükörbe tudjon nézni, meg ugye eleve egy szép autóról van szó, könnyen elcsábul a férfiember, még akkor is, ha a média szennye, pontosabban egy kis szponzorpénz hívja. Persze ilyenkor szokott jönni a szokásos duma, miszerint "pénzmozgás nélküli kooperációról volt szó", a lényegen azonban ez semmit sem változtat.

Külön figyelemreméltó az a sablon, amivel önmagát szapulgatja egy kicsikét, persze csak úgy finomkán, ahogy a reklámfilmekben szokás. Megtudhatjuk, hogy ő bizony egy három ajtós coupé, akinek nem sikerült sem felnőni, sem elköteleződni.

Mi van ebben a mondatban? Az, hogy mivel nem nőtt fel, megvan még benne a fiatalos lendület, meg egy kis bohókásság, netán pajkosság, ezek azok a képzettársítások, amik jól mutatnak egy autóreklámban, hiszen nyilván maga a gépjármű vezetése is ilyenné tesz, ez pedig szexi! A belem kifordul.

Még az első lámpák és a hűtőrács közötti harmónia is egyedülálló, nem úgy, mint Puzsér korábbi, és jelenlegi gondolatai között.