Györfi András

A gyorslassú világ átka

2018. július 06. 11:37 - Györfi András szerk

4535_m_chinese_painting_531_2.jpg

Alig bírtam kivárni, hogy alkalmam lehessen a poszt megírására. Úgy éreztem, hogy ha most nem írom meg, a z o n n a l, akkor lemaradok valamiről, lehet, hogy már nem tehetem meg. Bizony, annak ellenére, hogy 83-ban születtem, én is a fészbúk(de)generáció csinos példánya vagyok.

Nem, ez az írás nem a fiatalokat üti vassal, tűzzel, bezzegazénidőmmel. Bár tény és való, a mai tiniket elnézve az ember elgondolkodik, hogy vajon hol lehet ostort venni. Másról lesz most szó, méghozzá arról, hogy a felgyorsult világ hogyan nem gyorsult fel, ez miként nyomorítja meg sokak tudatát.

A helyzet az, hogy a világ egyszerre gyorsult fel és maradt ugyanolyan lassú, mint mindig is volt. A hétköznapok, a kommunikáció, a ránk borított információmennyiség és egyéb közhelyek mind megállnak a maguk lábán, jogos-jogos, teljesen jogos.

Valóban pörgünk mint a búgócsiga, a baj csak az, hogy mindemellett minden komoly munkához, eredményhez rengeteg idő kell, ugyanúgy, mint tíz, száz, ezer évvel ezelőtt. Fejben forog a kilométeróra míg ki nem akad, éppen ezért észre sem vesszük, hogy mennyire lassan jönnek a valós eredmények.

Márpedig aki nem képes arra, hogy felülemelkedjen a világon és legfőképp a saját tudatán, felülnézetből szemlélje legalább néha a történéseket, az sosem lesz sikeres. Vagy kifejezetten sikertelen lesz. Egyszerűen hazudik nekünk ez a világ azzal, hogy mindent gombnyomásra elénk tesz.

Tök mindegy, hogy egy vállalkozást vagy egy nyomorult házat akarunk felépíteni, netán színészi karrierről álmodozunk. Pokoli lassan megy minden, hosszú évek, évtizedek kitartó, következetes munkája kell még egy közepesen sikeres életúthoz is.

A tudatunkat torzítja az, hogy szó szerint kisujjérintéssel juttathatunk el valamit a világ túlsó sarkába, akkor is, ha az csupán egy kacsintó arcocska, netán egy (intim) fotó önmagunkról. Ez egész egyszerűen nem a valóság, pontosabban abszolút ez ma a valóság, de emellett ugyanolyan hosszadalmas és küzdelmes minden, mint amikor lemásztunk a fáról.

Egy-két évvel ezelőtt pörgött végig a Facebookon a rendkívül tehetséges kutató, Simon Senk elemzése arról, hogy miként hat ránk az internet. Érdemes újraolvasni az előző mondatot, a Facebookon terjedt futótűzként az anyag a mai fiatalok torzuló lelkületéről, jól szét is kommentelte felháborodásában mindenki. Nagy volt az egyetértés. Majd mentünk tovább kismacskás videókat megosztani. Azonnal. Is.

Végezetül szavazzunk, mindenki megmondhatja a tutit alább egy gombnyomással vagy egy komment formájában. De siessetek, hiszen vár az X. Komolyra fordítva a szót, mindenkinek kívánok sok-sok kitartást, türelmet és sikert, bármivel foglalkozzatok is.

 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.