Arról, hogy mennyire különbözik a nők és a férfiak alaptermészete, rengetegen vitatkoznak. A legnagyobb harcok persze a gender elmélet támogatói és az evolúciós pszichológia hívei közt folynak. A viselkedésbeli különbségek okát kereshetjük szocializációs tényezőkben, öröklött hajlamokban. Ám most egy kevésbé ismert elméletemet fogom nektek bemutatni.

Naphosszat lehetne sorolni a különbségeket a két nem között. Fontosak az evolúció adta eltérések, más a testfelépítésünk, a kutatók szerint még a férfi és női agy szerkezete is különböző. Más az alapvető gondolkodásmód, másképp kezeljük a konfliktusainkat, eltér az élethez és a világhoz való hozzáállásunk is.

De keveset beszélünk a legfontosabb különbségről. Az emberi létezés egészének az az esszenciája, hogy bizonyítsuk a világnak, van értelme annak, hogy itt vagyunk. Ezért dolgozunk, ezért hajtunk egy életen át.

Egy nő bármikor képes az alkotás legmagasabb fokára, a gyermekszülésre. Gondoljunk bele, a szülés során a nők egy másik embernek adnak életet, megteremtenek egy másik embert. Mi lehet ennél magasztosabb, szebb, értékesebb?

A férfiak viszont nem tudnak szülni, így a lelkünk mélyén óriási űr tátong amit munkával kell betöltenünk, hogy bizonyítsuk, többet érünk mint egy lyukas garas. Természetesen mindkét nem képviselői között vannak feszült, szorongó, nyughatatlan emberek.

Nem állítom, hogy a gyermekszülés képessége önmagában végtelen nyugalmat és békét ad a nőknek. Sajnos nem. De mégis meghatározó az életükben a tudat, hogy erre lehetőségük van. A férfiak számára pedig akár szembesülnek vele, akár nem, az a gondolat meghatározó, hogy ezerszeres munkával és erővel kell bizonyítaniuk, a létezésük legitim, nem potyautasként kelnek át az életen.

Munka alatt itt nem a napi betevőért végzett munkára gondolok. Általánosabb, átfogóbb értelemben vett munkára, arra, amivel kiteljesedünk, amin keresztül elérhetjük az álmainkat. Persze egy nőnek is lehetnek nagy céljai, azokért ugyan úgy kell dolgoznia, mint egy férfinak.

De ha egy nőnek nem elsődleges célja a család, inkább a karriert helyezi előtérbe, még akkor is adott egy “B” opció, arra az esetre, ha a karrier nem alakulna a tervek szerint. Ismét nem gyakorlati, anyagi sikerekre gondolok.

A lelki értelemben vett kiteljesülésről van szó, egyfajta elégedettségről, belső békéről. Pontosan a belső béke az, amit a férfiaknak nehezebb elérniük, nem egy-egy életszakaszban vagy élethelyzetben, generálisan, a férfi lélek abszolút értelmében nehezebben találja meg a nyugalmát, többek között a fentiek miatt.

Az egész kérdéskört vitaindítónak szánom, egyáltalán nem cél minőségi különbséget tenni férfiak és nők között. 

www.facebook.com/gyorfiandrasfan