Györfi András

Mit jelent az, hogy nárcisztikus?

2017. augusztus 05. 01:05 - Györfi András szerk

2_w_650_c_0_bild.jpg

Régóta figyelem, ahogy hanyag eleganciával dobálódznak az emberek olyan fogalmakkal, amikről alig tudnak valamit, vagy még az adott tudományterület sincs egységes állásponton a jelentésükkel. Különösképp igaz ez a pszichológiára, lazán lepszichopatázunklenárcisztikusozunk valakit aki megbántott a munkahelyünkön, a buszon, egy kapcsolatban.

Minden valamire való írás őszinte vallomással kezdődik, így el kell ismernem, én sem vagyok pszichológus. Viszont mindig is érdekelt a téma, cikkek, dokumentumfilmek, spirituális oktatók és számomra kedves life coach-ok útmutatásai alapján lássuk, hogy mit is jelent az, hogy nárcisztikus.

A szó eredetével talán mindenki tisztában van, Narkisszosz görög mitológiai alak, addig bámulta gyönyörködve saját arcképét egy tóban, míg virággá nem változott, nem nehéz kitalálni, hogy melyik növényről van szó. Kezdjünk azokkal a visszatérő jellemvonásokkal, amik szinte minden anyagban megjelennek.

A nárcisztikus általában karizmatikus, sármos, szeret kontrollálni, középpontban lenni, élvezi és nagyon igényli a figyelmet, szinte kényszeresen hazudozik, rendkívül irigy, nagyon könnyen megsértődik, hihetetlenül rosszul bírja a kritikát. A legfontosabb jegy az, hogy mindig erősnek tűnik a felszínen, később látni fogjuk, hogy a háttérben mégis miért nagyon gyenge és végtelenül törékeny.

Saját tetteinek mindig óriási jelentőséget tulajdonít, másokat mélyen lenéz, megvet, a legkisebb sérelem hatására is könnyen robban, gyakran sajnáltatja magát, közel áll hozzá az áldozat szerep, saját hibái nem léteznek, mindig, minden helyzetben valaki vagy valami más a hibás.

Nagyon fontos, hogy különböző élethelyeztekben és emberi kapcsolatokban más és más egy nárcisztikus megítélése és összképe, ez nagyrészt azért van így, mert különböző helyzetekben eltérő a kártétele is. Lehet főnök, házastárs, szülő, akár vezető egy szuperhatalom élén... netán blogger...

Tovább részletezve az általános jellemzőket, a nárcisztikus mindig zseniális mások megalázásában, különösen szóban. Főképp ha vélt vagy valós sérelmet szenved el. De mégis miért ilyen érzékenyek a sérelmekre? Itt jön a lényeg. A nárcisztikus csak látszólag elégedett önmagával, csak a felszínes kirakat szerint van telis-tele önbizalommal, illúzió, hogy az énképe makulátlan. 

A nárcisztikus személyiség önmagát nemhogy nem látja kiválónak, csodálatosnak, felsőbbrendűnek, éppenhogy annyira lesujtó az énképe, hogy már nincs hova hátrálnia. Sarokba szorított patkányként éli le az életét. Ha támadást lát vagy feltételez, erőnek erejével visszatámad. Mert már nincs más lehetősége, már nincs hova hátrálnia. A nárcisztikus ember énképe valójában ijesztően rossz. 

De hogy és mitől lehet rossz véleménnyel saját magáról az, aki mindig pozitívan beszél önmagáról, szeretik az emberek (akik felszínesen ismerik), elmondása szerint sikeres? Úgy, hogy a nárcisztikus valójában súlyosan sérült. Vita tárgya, hogy részben született vagy kialakult személyiségtípusról van e szó, én azzal az elképzeléssel értek egyet, miszerint mindannyian nárcisztikus buborékkal születünk amiben nem látunk mást, csak önmagunkat.

Az életünk első néhány éve során viszont fokozatosan megértjük, hogy rajtunk kívül más, mások is vannak a világon, ők is érdemelnek figyelmet, törődést, szeretet. Ez a személyiségfejlődés korai lépcsőfokainak egyike. Viszont ha az illető traumát vagy traumák sorozatát szenvedi el a nárcisztikus buborék "kopása" előtt, akkor megragadhat a fejlődésben.

A nárcisztikus személyiséghez vezető trauma lehet verbális, fizikai, szexuális abúzus, a szülők válása, elégtelen mennyiségű szeretet a szülőktől, iskolai zaklatás, egyéb megalázó esemény, események sorozata.

Valójában nem egy empátia nélküli, betegesen érzelemmentes emberről van szó, éppenhogy túl sok volt az érzelem egy adott ponton, különösen a fájdalom, ezért a természetes belső fejlődése megtorpant. Illetve a traumák hatására az énképe szinte helyrehozhatatlanul "tönkrement", folyamatosan fenn kell tartania a lufit a felsőbbrendűség képzetével, óriásinak mutatott önbizalommal és dicsekvéssel, mások megalázásával amiből energiát nyer.

Képzeljünk el egy festőt akit meglátogat egy kollága. A festő büszkén mutatja legújabb alkotását, az elővezetés lehet szinte teátrális. Miközben előszedi az új képét, valójában hihetetlenül fél a reakciótól. Ha a kolléga reakciója pozitív, attól elolvad, akkor minden rendben. Viszont még a legapróbb (építő) kritika is óriási, akár nehezen kontrollálható indulatokat vált ki belőle. 

Az indulatoknak nagy a jelentősége, a nárcisztikus személyiség viszonylag könnyen juthat el tettlegességig is. Itt fontos megemlíteni az úgynevezett nárcisztikus személyiségzavart (Narcistic Personality Disorder - NPD) ez a nárcizmus szélsőséges esete amit kifejezetten betegségként tartanak számon. Nem akarok megrázó részleteket sorolni, egy NPD-ben szenvedő angol tizenéves néhány éve kalapáccsal gyilkolta meg a szüleit miután szóvá tették, hogy rendetlen a szobája.

Kapcsolatok esetén beszédes a hasonlat, miszerint ha az élettársad arcon locsol egy kancsó forró vízzel, akkor azonnal elválsz, ez egyértelmű. Viszont a nárcisztikus mindig lassan húzza be áldozatát a hálójába. A sok figyelem és törődés után apró megjegyzések sokaságával szisztematikusan bontja le az énképedet, önbecsülésedet. Ismét azért, mert (azt hiszi) ebből energiát nyer, amit tőled elvesz, az nála landol.

Egy nárcisztikussal eltöltött hosszú kapcsolat után nem ritkák az akár fizikai panaszokban is megnyilvánuló lelki sérülések, szívproblémák, egyéb betegségek. 

Nem nehéz kitalálni mennyire pokoli lehet egy nárcisztikus főnök, netán egy nárcisztikus anya. Belegondolni is rossz, márpedig sokan kénytelenek így élni, felnőni, gyakran hasonló sérüléseket szenvedve mint amik a nárcisztikus fél személyiségének kialakulásához is vezettek. 

A nárcisztikus felfogható úgy, mint egy vastag falú, hangszigetelt üvegdobozba zárt, érző kisgyerek akit a dobozon túl még egy örködő szörny is meggátol abban, hogy a felszínre törjön és normális emberként viselkedjen. 

Végül nagyon fontos, hogy kérlek ne diagnosztizáld magad nárcisztikusnak azért mert egy blogposzt felsorolásában több pont alapján is önmagadra ismertél. Egyik személyiség típus sem egy abszolút, jól körülhatárolható egész, csak fokozatok léteznek. Illetve ha tényleg nárcisztikus vagy, akkor jó eséllyel fel sem merül benned, hogy nárcisztikus vagy, hiszen veled minden rendben.

Ha tetszett a poszt, kövess a Facebookon!

10 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nyers Fa 2017.08.06. 20:48:37

Hát ez valami borzasztóan gagyi volt. Azt hiszem a posztíró maga egy elég nárcisztikus személyiség lehet, ha azt gondolta, hogy ez az innen onnan ollózott írás bármiféle igazsággal és igényességgel bír. Csak azért mert ő ollózta össze.

Györfi András szerk 2017.08.06. 21:05:39

@Nyers Fa: Egy blogposzt sohasem szakmai cikk, a blogger személyes véleménye(i) mellett a vitaindító jelleg is cél. Ha másképp látod, van amivel nem értesz egyet, kérlek fogalmazd meg a véleményed, ezért van a komment lehetőség.

croc 2017.08.06. 21:56:21

A kalapácsos eset majdnem biztosan disszociális szermélyiségzavar és nem NPD.
Az NPDre abszolút nem jellemző az ilyesmi, kínosan ügyelnek rá, hogy mindig a törvényen belül maradjanak, pont ezért tudnak általában olyan sokáig észrevétlenül garázdálkodni.

Györfi András szerk 2017.08.06. 22:11:04

@croc: Azt nem találtam most meg (kalapácsos eset), de itt egy másik, szerintem ez jó példa, de bevallom nem olvastam végig a cikket:

www.psychologytoday.com/blog/the-creativity-cure/201502/malignant-narcissism-and-the-murder-parent

good4you 2017.08.07. 12:20:27

Ha ez egy összefoglaló, vitaindítónak szánt írás, akkor szerintem a téma bemutatása meglehetősen felszínes és zavaros. Én sem vagyok pszichológus, csak a témában érdekelt és jó, hogy a témával foglalkozunk mert magyar nyelven igen hiányos az elérhető olvasmány, fontos viszont megemlíteni, hogy nem csak a harsány, nyíltan figyelmet követelő nárcisztikus személyiségzavar létezik, hanem annak egy ugyanolyan súlyos, de sokkal kevésbé nyilvánvaló változata is, az ún. 'closet narcissist', aki legtöbbször maszkot visel és lehet akár a legönzetlenebb, legsegítőkészebb (nek tűnő) ember is, miközben az igazi énjét 'otthonra', a családtagjainak tartogatja. Mivel a probléma nagyrészt a családi diszfunkcionalitásból ered, ott is mutatkozik meg a legpusztítóbb formájában, a párkapcsolatokban, házasságokban, gyerek-szülő viszonyban. Illetve a 'malignant', azaz rosszindulatú nárcisztikus személyiségzavar nem egy általános jellemző, hanem a zavar egyik formája, ahol a nárcizmus mellé a mások nyomorgatása felett érzett valamiféle kielégülés is társul. A nárcisztikus személyiségzavar elsősorban nem a kalapácsos gyilkosságokról, hanem a leggyakrabban rejtett, manipulációval elért lelki nyomorgatásról szól.

Almandin 2017.08.07. 12:56:56

@croc: Szerintem pedig lehetett nárcisztikus személyiségzavar is. Tévedés, hogy mind belül marad a törvényesség határán. Sok bűnelkövetőnél állapítják ezt meg. Tömeggyilkos diktátoroknál se ritka. Hitlernek is volt nárcisztikus személyiségzavara (is, mások mellett). A kalapácsos tini esetében az utal súlyos nárcizmusra, hogy egy apró kritika gyilkossági reakciót váltott ki. A nárcisztikusok nagyon rosszul tűrik a kritikát. Legtöbbször elintézik egy dühöngéssel. Lehet, hogy ennek a kalapácsos gyilkosnak volt más baja is emellett, de nem ismerjük az ügy részleteit.
A pszichopaták nagy része is belül marad a törvényesség határain. Erre az a kifejezés, hogy szubkriminális pszichopata. De ennek ellenére a börtönökben erőszakos cselekmények miatt ülő emberek kb. kétharmada pszichopata.
A nárcisztikusoknál is hasonló lehet a helyzet. Többségük nem követ el kirívó bűncselekményeket (vagy semmilyet), inkább a közvetlen környezetüket kínozzák lelki terrorral.

Almandin 2017.08.07. 13:01:49

Itt egy kis olvasnivaló a diktátorok személyiségzavarairól:
mult-kor.hu/20120521_mitol_orulnek_meg_a_diktatorok

Montana13 2017.10.06. 19:48:32

@croc: Ez nem így van! Imádják megszegni a törvényeket.

f.m.j. 2017.10.07. 09:10:27

Az ifjú pápa c. sorozatot ajánlom

FairplayE 2018.11.20. 13:44:47

Az antiszociálisok szeretik megszegni a törvényeket. Ami amúgy gyakran keveredik a narciszmussal, szóval az elképzelhető, hogy te ismersz olyan narcisztikust, aki törvényszegő is. A narcisztikusra a szabályok nem vonatkoznak, ami leginkább a társadalmi szabályokat, vagy kapcsolati szabályokat érinti és nem a törvényeket. Ahogy fentebb is írták, azért a törvényesség keretein belül maradnak többségében. A súlyosabb esetek, akiknek a viselkedése az antiszocilisba hajlik, vagy egyenesen diagnosztizálhatóak mind a két személyiségzavarral, na ők ülnek a börtönben (vagy nem, de kellene). Azzal is vitatkoznék, hogy a rejtett narcizmus a rosszabb. Illetve nem vitatkozom, mert az áldozat szemszögéből lehet, hogy így is van. A vastagbőrű narcisztikust könnyű elkerülni, a vékonybőrűt nem. De súlyosságát tekintve az antiszoc-narcisztikus szerintem mindent visz. A sérülékeny narcisztikus hajlamosabb elmenni terápiába, és fejlődni (mert neki sem jó úgy élni, hogy minden apró kritikát súlyosan magára vesz) míg egy antiszoc-narcit soha rá nem veszel a változásra. Ismerek olyan pszichológust, aki kedveli az enyhén narcisztikus pácienseket, akik magukba néznek, és rájönnek erre-arra. Ők azért elég komoly felismeréseket tesznek, ami igencsak megrázó nekik.