Györfi András

A párkapcsolati válság okai

2017. június 27. 01:06 - Györfi András szerk

467966620.jpg

Korábbi blogokon, női magazinokban már többször írtam párkapcsolati témákban. Újra és újra, vissza- vissza térő, szinte örökzöld a párkapcsolatok világa, ahogy a Bravo magazin nevezte az eladásszámát jelentősen növelő rovatát a kilencvenes években: Szerelem, Szex, Gyengédség.

Miért? Mert kutatások, szuperokos life coach-ok szerint a pszichés jóllétünk bő 90%-a a magánéletünkből ered, nyilván ennek ellenkezője is igaz.

Nehezebb periódusaimban keserűen, jobb időszakaimban pozitív szellemiségben írtam a legkülönbözőbb részterületeiről ennek az óriási valaminek, hirtelen felindulásból, egy jelenleg kiegyensúlyozott állapotomban elhatároztam, hogy összefoglalom személyes tapasztalataimat, a másoktól hallottakat, számomra hiteles film és irodalmi élményeimből származó benyomásaimat. Mik a mai párkapcsolati válság okai?

Mi maga a szeretet, szerelem?

Az elmúlt években engem is megcsapott a spiritualitás szele, ennek megfelelően hiszek abban, hogy az ego és az emberek "különállósága" illúzió, valójában minden és mindenki egyetlen egységet alkot, a szeretetnek pontosan az a lényege, hogy visszatérünk valamelyest az egészhez, amit vagy akit szeretünk azt saját magunk részéve tesszük. Ezért jó érzés szerelembe esni, szeretni, barátokkal találkozni, ismerősökkel kommunikálni. 

A szeretet jó és fontos, a szerelemről viszont fontos tudni, hogy sohasem a másik emberről szól, a bennünk lévő elvárások, eszményi kép(ek) rávetítése egy arra kicsit is alkalmas emberre. Óhatatlanul múlik és kopik, szerencsés esetben szeretetté alakul, szerencsétlenebb esetben pokolian fájdalmas elváláshoz vezet. Hosszasabb bevezető helyett viszont térjünk rá a mai, úgynevezett párkapcsolati válság okaira. 

A tengernyi lehetőség

Az emberi psziché egyik sarkalatos pontja a viszonylagosság. Minden relatív és minden az adott körülmények között létezik csak, mindent az (aktuális) életünk fényében, lehetőségeinkhez mérten értékelünk. Egy lakatlan szigeten ahol ránk maradt egy végtelen rizsföld és semmi más, óhatatanul rizst fogunk enni. Semmi esélyünk megmenekülni, így rizs, rizs, rizs, reggel, este, délben. Más nincs.

Mivé válik ekkor a rizs számunkra, mint kaja? Nem egy étellé a sok lehetőség közül hanem mindenné, mindenhatóvá, az egyetlen és a lehető legjobb (lelki) táplálékká. A (nagy)városi élet, az informatika, a társkereső oldalak és appok ezzel szemben a rizs mellet rengeteg egyéb lehetőséget adnak szinte mindenkinek.

Márpedig ha a lakatlan szigeten nem csak rizsföld hanem jópár (minőségi) étterem is ránk maradt, akkor nem sokat fogunk törődni azzal, hogy gondosan, szeretettel ápoljuk a kis rizs növénykéket. Persze aki kellően tudatos és kitartó, az nem feltétlenül csábul be egy gyorsétterem kapuján pillanatnyi örömök után kutatva.

A szexualitás mindenhatósága

Legyünk őszinték, csak egy kicsit, csak egy pillanatra. Dugni jó. Nagyon jó. A férfiak megbolondulnak a női test fel-fel, ki-ki villanó részleteinek látványától, a nők pedig szintén örök kíváncsisággal tekintenek a helyesebbnél helyesebb pasik garmadájára a városban mászkálva. Sok-sok, önálló cikket érdemelne a női és a férfi szexualitás taglalása, erről majd máskor.

Maradjunk annyiban, hogy a szex mindkét nemnek nagyon, nagyon, nagyon (nagyon) fontos. Belülről feszít sokunkat. Mindannyiunkat. Szintén külön téma, hogy miért válhat megszokottá, unalmassá egy tartós kapcsolatban a szex, mik a hűtlenség mozgatórugói, maradjunk itt annyiban, hogy a szexualitás egy fontos tényezője annak, hogy sok pár nem képes egymás mellett maradni, sok ember nem találja a helyét a magánéletében.

A monogámia kétsége

Visszatérő kérdés, hogy az ember egyáltalán monogám e. Szerintem lehet az, személyes beállítottság, családi minta, kulturális sablonok, környezeti elvárások, lehetőségek és sok egyéb függvénye. Az biztos, hogy a férfiak bő 80%-a, a nők legalább 60%-a félrelép. Ezeket a számokat a könyezetemben látottakra alapozom, kutatási adat viszont van, a házasságok 70%-ában megjelenik a hűtlenség. Hogy miért, az megint önálló cikket érdemelne. Ez van. Nem bírunk magunkkal. Legalábbis a legtöbben nem.

Az abszurd elvárások

Jó rég olvastam valahol egy cikket a párkapcsolatok gyilkosáról. Nem a szürke hétköznapok, nem az anyagi problémák, nem a szex, nem a gyerek, nem a család, nem az eltérő célok.

Az irreális, abszurd elvárások. Ebben persze a média a ludas, ha a feleségünk tudata naponta talákozik a sztárfocista szexi bugyis óriásplakátjával, a férjünk pedig a pornószínésznők idomaival, akkor még a leg tudatosabb ember is hajlamos úgy érezni, hogy valóban többet érdemel, mint amit otthon kap. Akkor is, ha tudjuk, hogy a Photoshop csodái alkotják a nagy semmit, amit a TV, internetek a szánkba okád.

Mi magunk

Ez ennek a posztnak a legfontosabb pontja. Mi teremtjük meg a saját valóságunkat. Ez a párkapcsolatunkra halmozottan igaz. Aki rendben van önmagával, az a társával is megértő, türelmes, toleráns lesz és szeretni fogja. Ha két ilyen ember találkozik, márpedig ha ilyen vagy, akkor a másik is ilyen lesz, akkor évtizedeken át tarthat minőséggel az együttlétetek.

Akkor érezzük, hogy békében vagyunk, ha a belső iránytűnknek mi magunk is megfelelünk. Saját ígéreteinket betartjuk, az általunk felállított értékek szerint élünk és cselekszünk, így teszünk szert önbecsülésre. Sokszor ezért is vannak problémák, alá-fölé rendelt viszonyok. Emberi játszmák.

A nemi szerepek alakulása

Sokadszorra is igaz, ez egy jó nagy kérdés, önálló anyagokat érdemelne. Az emancipáció, a férfi és női szerepek felborulása, torzulása, átalakulása szintén árt manapság a kapcsolatoknak. Azonban ez sem jelent olyan nehézséget, amin ne lehetne túllépni.

Az évekig nyalogatott sebek

Kivétel nélkül minden ember "sérült" már egy-egy kapcsolatban. Elhagyták, megcsalták, kitoltak vele, nem értette, hogy mi történik, elrontotta, a másik elrontotta. Aki ezeken nem képes túllépni, annak a következő kapcsolatai is kútba esnek. Persze nem könnyű, tudom én. De ha évek múltán sem tudunk túllépni egy exen, akkor forduljunk szakemberhez vagy vegyünk egy konditerem bérletet, a mozgás sokat segít.

A nagy ellentmondás

A zenei ízlésemet a barátaim sokat kritizálják, tény, hogy elég sajátos és idejétmúlt. Mindenesetre a Neoton Família bír egy számmal aminek a visszatérő sora: Leláncolnád önmagad, szabadságod mégis félted. Nem igényel bővebb kifejtést.

A KÖD

A PaDöDö elnevezésű együttes gyerekkoromban írt egy számot Fáj a fejem, nem tudom, hogy mit akarok, hülye vagyok egészen címmel. Ez sokunkra igaz. Szinte mindenkire. Az emberek nem tudják, hogy mit akarnak, ebben nagy szerepe van a már említett szexualitásnak, illetve a szex és a kötődés között feszülő ellentmondásnak. Szorosan kapcsolódik az előző ponthoz.

A tapasztalat hiánya és az emberi butaság

Mindenhez ezen a világon tapasztalat kell. Tapasztalatot pedig kudarcok és sikerek sorozata által szerzünk. Ezerszer el kell rontani valamit, hogy egyszer jól csináljuk. Nincs ez másképp a kapcsolatokkal sem. Az emberek nagy része viszont nem hajlandó vagy nem is képes tanulni a hibákból, amiket emberi kapcsolataiban elkövet. A személyiség és jellemfejlődés jó nagy terület, a párkapcsolatok tekintetében különösen fontos. Ne bánjunk és beszéljünk úgy a másikkal, mint a kutyával. Talán akkor mellettünk marad. 

Van "válság", vagy nincs?

Van is és nincs is. Az úgynevezett párkapcsolati válság meghatározó okait az ember azóta hordozza magában, amióta világ a világ. Ezek az ellentmondások és nehézségek örök érvényűek, de nem áthidalhatatlanok. Az evolúció babrált ki velünk. Egyszerre vagyunk állatok akik ráugranának az első formás testre vagy hagynánk, hogy az első izmosabb test ránk ugorjon és egyszerre vagyunk emelkedett, lelki, szellemi lények összetett igényekkel, elvárásokkal.

A Tinder és Facebook generáció viselt dolgai mindenesetre nem tesznek jót a jelenségnek.

Egyszerre, egy seggel két lovat nem lehet megülni. Illetve lehet, de akkor csináljunk nyitott kapcsolatot vagy hazudjuk végig az életünket és okozzunk adott esetben sok fájdalmat valakinek, aki szeret minket. Lehet jó kapcsolatot csinálni. Ehhez sok türelem kell, sok kitartás, sok belátás és megértés, elfogadás.

Legfőképp pedig, ahogy fent is írtam, ha belül rend van, akkor a kapcsolatunk is rendben lesz, minden kihívás ellenére. Ha még nem vagy kész rá, akkor nem is "jön", ez egészen biztos. A lehető legjobb tanács amit adhatok az, hogy tomboljuk ki magunkat mielőtt megállapodnánk, így is maradni fog (belső) kísértés bőven, de ezen is túl lehet lépni.

Györfi András

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.